Kövér András

 

Náci, Cigány, Nácigány

 

 

(Molnár Péter “Tüntető”:Roma, Magyar, Romagyar szövege után “szabadon”)

 

Tibor nehezen barátkozott a középiskolában, gondjai voltak a beilleszkedéssel. Az „Öthatos” szakiba jártak skinheadek, és a modellezőszakkörön összehaverkodott velük. Elég komoly második világháborús német arzenállal büszkélkedtek, és Tibort is vonzották az ilyen háborús dolgok.  Pitbull és Hitlercsabi sokat tudtak Rommelről, adtak Tibornak néhány Oi kor, meg Titkolt ellenállás kazit, és öltözködési tippet. Tibor vett magának a vásárban bomberdzsekit, rövidre nyíratta a haját, és felvette az apja munkavédelmi bakancsát. Így már bandakompatibilissé vált, és a suli után is a skinheadekkel lógott. Meséltek neki egy csomó rémtörténetet a cigányokról: kit hogy húznak le, vernek meg, hova törnek be, mit lopnak el. Pitbull és Hitlercsabi nagyon fel voltak háborodva azon, hogy ezeknek még maradt hely itt a Kárpát-medencében. Tibor sokszor látott már cigányokat, de egyet sem ismert közülük személyesen, nem is bánta, hiszen a hírek szerint kártékonyak lehetnek.

 

Egyszer Pitbull és Hitlercsabi elhívták Tibort masírozni Meszesre, amerre sűrűbb volt a romalakosság, azt mondták, megmutatják a cigányoknak, hogy ez itt a fajtiszta fehér magyarok hazája. Tibor vitt a bomberébe rejtve egy kis baseballütőt meg egy boxert, hátha nem elég egyértelmű a mozgalmi dal és a karlengetés. Összeverődött a banda a Konzumnál, a buszon beénekeltek egészen a Komlói útig, ott leszálltak és bevették magukat a házak közé. Egysoros oszlopba rendeződtek mind a hárman, és menetelésbe kezdtek, közben pedig náci mozgalmi nótákat daloltak eredeti nyelven. Az ablakokból néztek ki rájuk az emberek, de nem volt a környéken jellemző a német nyelvismeret, nem csoda, hogy nem értették meg egyből, mit csinál ott az a három gyerek. Tibor, Pitbull és Hitlercsabi addig meneteltek, amíg nem találtak egy alkalmas játszóteret, ahol cigánygyerekek lógaszkodtak egy kopott, rozsdás mászókáról. Tibornak ez volt az első fajvédelmi bevetése, ezért neki kellett elzavarnia a purdékat a játszótérről. Odament, kihúzta magát, és toppantott egy nagyot, mintha csak galambokat ijesztgetne, de a gyerekek nem rebbentek szét, csak csüngtek tovább a mászókáról. Tibor ekkor rájuk szólt, hogy most már aztán azonnal takarodjanak el onnan, és úgy egyáltalán mindenhonnan, ahol vannak, vagy lenni akarnak. A cigánygyerekek mintha nem értették volna, még mindig a mászókán lógtak. Az egyik ott kalimpált karnyújtásnyira Tibortól, aki megragadta a gyerek lábát és el akarta távolítani a mászókáról, de az úgy csimpaszkodott bele, hogy több értelme lett volna a vascsövet elfűrészelni. Egy másik közben leugrott, Tibor utána rúgott, de a gyereknek sikerült elszaladnia. Tibor ekkor elővettea baseballütőt és ütni kezdte vele a mászókát, hogy az csak úgy zengett. Erre az ütemes zajra felfigyeltek többen is a környékről, és rövidesen megérkezett egy valóságos cigánybanda: Fúrió, Rómeó, Leon és Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Tarzan és Ronáldó, egyszóval sokan. Baseballütő ide vagy oda, ez a felállás alaposan átrendezte az erőviszonyokat. Tibor észlelt, körülnézett, de már hiába kereste Pitbullt és Hitlercsabit, elnyelte őket a föld, hát elhajította a baseballütőt és futásnak eredt. Nem volt valami jó futó, és az apja munkavédelmi bakancsa sajnos csak nehezítést jelentett, hamar utolérték.

 

 

 

 

Tibor megállt, lihegett, jócskán izzadt a bomber alatt. Körülvették a cigányok: Fúrió, Rómeó, Leon és Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Tarzan és Ronáldó, egyszóval sokan. Mindannyian kezet nyújtottak és Fúrió visszaadta az elejtett baseballütőt is. Megkérdezték Tibort, hogy miért zavarja őt annyira, ha a gyerekek játszanak azon a játszótéren, egy olyan környéken, amelynek ő nem is lakója. Tibor az első ijedtségtől még nem tudott értelmesen megszólalni, ezért csak habogott. Azt ő is fel tudta mérni, hogy a romagyűlölő dumákra nem volna vevő ez a közönség, ezért bocsánatot kért, és megígérte, hogy nem fog több kellemetlenséget okozni. A cigányok mondták neki, hogy látják, milyen jó csávó, vendégük egy üdítőre, ha gondolja. Tibor megköszönte a szívélyes meghívást, de mondta, hogy neki perceken belül indul a busza a Fehérhegyi buszfordulótól, még éppen eléri, ha egy kicsit kilép. A cigányok udvariasan felajánlották neki, hogy elkísérik a buszmegállóig, hát jött vele Fúrió, Rómeó, Leon és Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Tarzan és Ronáldó, egyszóval sokan.

 

Ahogy a megállóhoz elértek, már csak az öbölből kisoroló kettes busz hátát látták távolodni, ahogy a hátsó ablakban Pitbull és Hitlercsabi vicsorognak, öklüket rázzák és a középső ujjukkal hadonásznak. A cigányok éles füttyentésekkel jeleztek a sofőrnek, aki megállította a buszt és kinyitotta az első ajtót. Tibor felszállt, bemutatta a bérletét, a cigányok utána, ők is felmutatták a bérletüket ahányan voltak: Fúrió, Rómeó, Leon és Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Tarzan és Ronáldó, egyszóval sokan. Megköszönték a sofőrnek, hogy megállt, és megkérték, hogy egy percig maradjon még, hadd beszéljenek a hátul ülő skinheadekkel. Amíg a busz hátulja felé igyekeztek, minden utastól bocsánatot kértek a kis késlekedés miatt, majd körbeállták Pitbullt és Hitlercsabit. Elmondták nekik, hogy nem helyes idegen embereket fenyegetni a buszablakból, főleg ilyen ellenséges kézmozdulatokkal kísérve, csapjanak is hamar egymás kezére azért, hogy ezt megjegyezzék. Ekkor Leonnak az a pompás ötlete támadt, hogy mi lenne, ha pirospacsiviadalt szerveznének, amiben lehet fogadni Pitbullra és Hitlercsabira. Ez olyan hatalmas érdeklődést váltott ki az utasokból, hogy mind hátrajöttek fogadni vagy szurkolni, a buszsofőr is leállította a motort és beállt a nézők közé. Tibornál nem volt pénz, ezért Pitbullra feltette a bérletét. El is veszítette.

 

Amikor lement a viadal, a busz továbbindult, de Tibornak le kellett szállnia, mert elbukta a bérletét. Szerencsére leszállt vele Fúrió, Rómeó, Leon és Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Tarzan és Ronáldó, egyszóval sokan. Ekkor Belmondónak az az ötlete támadt, hogy Tarzan öregapjának ott áll a Zsigulija a Bongó presszó mellett, elkérik és elviszik vele Tibort hazáig, hogy kárpótolják a veszteségért. Tarzan elhozta a Zsigulit, Tibor beült az anyósülésre Rómeó ölébe, hátul kuporgott Fúrió, Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár és Ronáldó, egyszóval elegen.

 

Tibor megmondta a címét Tarzannak, és a kocsi elindult. A rádióantennát korábban valaki letörte, és csak egy Csóré duó kazetta volt a kocsiban, az ötös, hát azt hallgatták. Lassan haladtak, nehogy véletlenül valami szabályt megszegjenek, de így legalább útban Tiborékhoz minden nőifeneket megbámultak és osztályozták őket egyenként, a legformásabbak mellett elhaladva csordában kurjongattak is, aminek a hátsók gazdái nagyon örültek.

 

 

 

Tiborékhoz érve a ház előtt találkoztak Tibor édesanyjával, Gizi nénivel, aki éppen a boltba igyekezett. Mindannyian bemutatkoztak neki: Fúrió, Rómeó, Leon és Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Tarzan és Ronáldó, egyszóval sokan. Gizi néni nem tudta a neveket mind megjegyezni, de látta, hogy több emberre kell bevásárolni, mert meghívta Tibor cigány barátait vacsorára. Arra gondolt, hogy összeüt egy pörköltöt, így mondta. A cigányok lelkendeztek, és fel is ajánlották, hogy amíg Gizi néni pörköltöt főz, addig ők rendbe rakják az egész udvart, lenyírják a füvet, kigyomlálnak, összesöpörnek, kirakják a kukát.

 

Mikorra Gizi néni megfőzött, a srácok végeztek az udvartakarítással és lehetett asztalhoz ülni. Tibor apukája, Jenő bácsi is ekkor érkezett haza. Ő először kicsit meglepődötta lelkes fogadóbizottság létszámán, ráncolta a homlokát, Tiborra is rászólt, hogy mit keres rajta a bakancsa. Aztán amikor látta, hogy van elég pörkölt, és konstatálta az udvar állapotát is,  megenyhült és segített a székhordásban,hogy odaférjen az asztalhoz jómaga, Tibor és Gizi néni mellé Fúrió, Rómeó, Leon és Belmondó, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Tarzan és Ronáldó, egyszóval sokan. Mindannyian szerették a pörköltöt, hálálkodtak kölcsönösen.

 

Tibor szülei nagyon örültek, hogy fiuknak végre sikerült barátokra lelnie.