ERŐS FERENC

“BUDAPEST, A MAGYAROK FŐVÁROSA”

A magyar szélsőjobb oldali mozgalmak  retorikája, képi világa és szimbólumai[1]

Jelen írás annak a dolgozatnak a módosított változata, amelyet a “Nationalism and the Body Politic – Winter Symposiumin Oslo”, című konferencián adtam elő 2011. márciusában, négy hónappal az Anders BehringBreivikáltal elkövetett oslói terrorgyilkosság előtt, amelynek 77 halálos áldozata volt. Ez a tragikus esemény újra megerősített abban, hogy haladéktalanul meg kell vizsgálnunk a szélsőjobboldali mozgalmakat pszichoanalitikus és szociálpszichológiai nézőpontból egyaránt.[2]Előadásomban elsősorban a magyar szélsőjobboldali mozgalmak retorikájával és szimbólumaival foglalkozom. Munkámat eredetileg két óriásplakát inspirálta, amelyet a 2010. őszi önkormányzati választási kampány során helyeztek el Budapesten. Ez a Jobbikot propagáló két plakát a választás előtt néhány héttel ellepte Budapest utcáit.

Az első plakát felirata szerint Budapest a magyarok fővárosa.

c1

Első látásra ez teljesen ártalmatlan kijelentésnek tűnik. Ki tagadná például, hogy Oslo a norvégok fővárosa?  Megbújik azonban itt egy egyszerű retorikai trükk: ahelyett, hogy azt hirdetné, hogy Budapest Magyarország fővárosa, ami egy kétségbevonhatatlan földrajzi és közigazgatási tény, a plakát előfeltételezi, hogy ha Budapest a magyarok fővárosa, nem lehet más népeké. Ez a mondat más,  „nem-tősgyökeres” magyarok, például  cigányok és zsidók kirekesztését implikálja, akik a definíció értelmezése szerint “idegen betolakodók”.

A “Budapest a magyarok fővárosa” szlogen  olyanperformatív kijelentés, amely hallgatólagos feltevéseket és régi sztereotípiákat idéz. Ezek szerint Budapest évszázadok óta idegen erők megszállása alatt létezik. Az 1930-as években  Illyés Gyula kijelentette: “Budapest nem Magyarországon van. Fölötte, alatta, mögötte, csak a Jóisten tudja, hol.” A népnemzeti, populista, jobboldali nézetek szerint Budapest egy “idegenek” által irányított város, “idegen test a nemzet szívében”, “bűnös város”, ingyenélőkkel teli kozmopolita város, amelyet megfertőzött egy degenerált, idegen kultúra. Az anti-urbanizmus szembeállítja a felszínes, elidegenedett városi életet a földdel organikus egységben létező vidéki élettel, a “vérrel és földdel” (Blut und Boden).

Az anti-urbanizmus, mint ideológia természetesen nem magyar találmány. A francia pszichoanalitikus, JanineChasseguet-Smirgel (1990, 167-176.) az „Egy pszichoanalitikus reflex ójaa náci biokráciára”című cikkében utal Walter Darré náci politikusra,  aki a „vér és föld” (Blut und Boden) elmélet egyik megalkotója volt. Darré, aki Hitler náci kormányának agrárminisztere lett, 1928-ban írt  egy könyvetParasztság: az északi faj éltető forrása címmel.  Chasseguet-SmirgelDarréfelfogását a következőképp értelmezi: „a rasszizmus ideológiája az anyatermészet és a szubjektum szimbiózisának gondolatára épül. A városlakó képtelen megélni ezt a szimbiózist az Anyával, túlságosan is messze került a természettől. Ez az elképzelés minden olyan utópiában fellelhető, amely a város, mint esszenciálisan ellenséges elemetjeleníti meg. Expliciten vagy impliciten, de a várost úgy tekintik, mint  „Babilont,  a szajhát” – , hacsak nem hajlandó betartani bizonyos szabályokat, illetve követni olyan építészeti terveket, melyekIdeális Várossá, a Mennyei Jeruzsálemmé alakítják azt. Ami megkülönbözteti a ’vér és föld’kultuszát más Utópiáktól, az a paraszt földhöz való kötöttségéneknyíltan biológiai természete.” (p. 169)

c2

A második plakáton a következő szöveg olvasható: „Véget vetne az élősködésnek?Akkor Ön is Jobbik szavazó!” Ez a szlogen egyetlen olyan embert vagy adott célcsoportot sem nevez meg konkrétan, akiket a „vérszívó” metaforávalkellene felruházni, ugyanakkor azonban az üzenet befogadójában végtelen teret nyit a különféle a fantáziáknak. A „behajtani tilos” közlekedési jelzőtábla közepében megjelenő szúnyog az antiszemita propaganda klasszikus szimbóluma, amelyet a szélsőjobboldali propagandaa modernkori történelem során előszeretettel használt. Az antiszemita propaganda vizuális világa zsúfolásig tele van vérszívó rovarokkal, férgekkel, pókokkal, patkányokkal, és más visszataszító állatokkal. A vérszívó állatok motívumátmár a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” különböző kiadásaiban is gyakran használták, és számos egyéb más helyen is megjelent, újságokban, magazinokban, bélyegeken, propaganda posztereken, stb.

c3

A „zsidó világ-összeesküvéssel” kapcsolatos hiedelmeket gyakran jelenítik meg vámpírszerű zsidó alakok, mint például aLev Trockij egykori szovjet pártvezetőt gúnyoló  karikatúrán.

c4

Ezek a képek könnyen idéznek elő erős szorongással teli érzelmeket, mivel a vérszívók és egyéb paraziták testi épségünket fenyegetik.A tudattalanból olyan mítoszokat hoznak felszínre, amelyekben vámpírok és egyéb, testünket fenyegető lények éles fájdalmat okozhatnak, mérgezikvérünket, megfertőznek, ésvégülelpusztítanak bennünket. A bőrünk természetes védőpajzsként óv minket a külvilág ingereitől és veszélyeitől. Ennek  analógiaként alkotta mega francia pszichoanalitikus, DidierAnzieu (1989) a „bőr-én” fogalmát, amely védőpajzsként óvja pszichés integritásunkat és identitásunkat a fenyegető külvilágtól.A társadalmi csoportoknak is van „bőrük”,  egyfajtavédekező membrán, amely  elkülöníti a külső és a belső világot és a csoport integritását védi. Ahogy a biológiai bőr elsődleges feladata az abjekció, a tisztátlan, mérgező, nem kívánatos anyagok és a test végtermékeinek kiküszöbölése, és  hasonló funkciót lát el a pszichológiai és a szociális „bőr”. A parazitáktól és az ehhez hasonló lényektől való megszabadulás folyamata intenzív élvezet forrása is lehet mindaddig, amíg az nem egyéb, mint az anya testétől való szeparáció eredeti traumájának  nem traumatikus megismétlődése. Ez a gondolatHermann Imre magyar pszichoanalitikus korai munkásságáig nyúl vissza, aki – majmok, gyermekek, neurotikus és pszichotikus páciensek viselkedésének  megfigyeléseiből kiindulva bevezette a„megkapaszkodás – keresés” ösztönpár fogalmát. A két meghatározó dinamikus törekvés,  a  ragaszkodás és az  elszakadás, egymás ellentétét alkotja. (Hermann, 1976, 1984)

Hermann szerint a bőr olyan felület, ahol az ellentétes ösztönök találkozhatnak és küzdhetnek egymással. „Annak értelmében, hogy az ember bőrének bizonyos részei leválaszthatóak vagy szinte már le is váltak, az egyén mindenképpen egy kettős egység állapotában van, ami az eredeti állapotnak feleltethetó meg. Apró sérülések, varasodások, a köröm, a haj, csekély mértékben ugyan, de idegenek az én számára. Az erőszakos, gyakran vérzéssel járóleválasztása ezeknek a minimálisan idegen tárgyaknak egy önmagát erősítő ismerős motívumot jelent: […] az én a trauma megtapasztalására törekszik. Ebben az esetben a leválasztás  nem kívülről rákényszerített, (szemben azzal,  ahogyan  ez minden  szeparáció prototípusának, vagyis akapaszkodó gyermek anyjáról való leválasztása esetében történt), hanem egy szabad ’felnőtt’ önmaga által  irányított  és önmagát felszabdaló cselekedete. A fájdalom, ami együtt jár e kezdetiöncsonkítással, a végleges szeparáció végrehajtására ösztönöz,és ugyanakkor egyfajta felszabadulás jele, mely […] olyan állapot érzését kelti, amit csak valamiféle narcisztikusintoxikációként lehetnejellemezni. Ahogy ez a felszabadulásmint érzelem tudatossá válik, borzongató élvezet érzését kelti. Ebben a jelenségegyüttesben tehát a fájdalom a célul kitűzött szeparációval együtt jelenik meg, a sikeresen befejezett aktus pedigélvezettel jár.” (p.31)

Hermann Az antiszemitizmus lélektana (1945) című könyvében a kapaszkodás, keresés és szeparáció fogalmait az antiszemitizmus pszichológiai gyökereinek magyarázatára alkalmazza, , analógiát feltételezve   a parazitáknak  bőrről való sürgető eltávolítása, azaz a „tetvetlenítés” gyakorlataés a zsidók üldöztetése között.

JanineChasseguet-Smirgel szintén a szeparációs traumához köti az abjekciót. A fent említett cikkében azt írja: „ Feltételeztem egy elsődleges  és velünk született, azonnali  vágy létezését, amely nem más, mint arra irányuló késztetés, hogy megfosszuk az anyát testének olyan ’tartalmaitól’, melyek megakadályoznak bennünket abban, hogy visszahódítsuk magunknak azt a teret, amit születésünk előtt mi birtokoltunk. Minden olyan akadályt, amiaz anya testéhez a születés után hozzáfér és számunkra elérhetetlen, el kell távolítani. Ezek a gátak a valóságban beazonosíthatóak, az apa, valamint az apa derivátumaijelenítik meg őket, mint az apa pénisze vagy gyermekek. Véleményem szerint Melanie Klein és az én felfogásom között az a különbség, hogy szerintem ez a fantázia strukturális, az emberi elme szerveződésének részét alkotja. A gondolat abból születik meg, hogy az akadállyal való találkozás meghiúsítja az anyai testbe való visszatérés vágyát. Az akadálytól való megszabadulás egy olyan mentális működésmód visszaállításáravaló törekvés is, amelyet az örömelv vezérel, amiben az  energiaszabadon áramolhat. Az apai akadályoktól való felszabadulás az anyaitest  kiürítéserévén, valamint a realitás és a gondolatok elleni küzdelem egyetlen,  identikus vággyá válik: a vágy arra, hogy vissatérjünk a szervetlen világbam az őskáoszba, azaz egy olyan univerzumba, melyet a homogeneitás és a születés előtti végtelen folytonosság jellemez.” (Chasseguet-Smirgel, op. cit., p. 167)

A megtisztulási fantáziák legfontosabb motívuma a vér tisztasága. A vér „tisztaságával” való foglalkozás a náci ideológiaegyik alapvető eleme;ám nem csupán  a nácizmus privilégiuma, mivel általában jelen van a rasszista gondolkodásban és fantáziában.  A pszichoanalitikusok és pszichoanalitikus beállítódású szerzők sokszor felhívták a figyelmet a rasszista fantázia e specifikus tulajdonságára.Például,Adornoés munkatársai A tekintélyelvű   személyiségcímű művükben számos olyan példát idézetnek, melyben emberek a zsidókról és más „alacsonyabb rendű fajokról”mint patkányokról vagy férgekről beszélnek, akiket a vér tisztaságának megőrzése érdekében meg kell semmisíteni.  (Adorno et al. 1950)Wilhelm Reich a fasizmus tömegpszichológiája című művében amellett érvel, hogy a fasiszta fajelmélet „a természetes szexualitástólés annak orgazmus-funkcióitól való halálos félelem” (Reich, 1970, p. 84).Reich szerint a  család szentté avatásában,  valamit a női szüzesség  dicsőítésében manifesztálódó fasiszta irracionalitás szorosan kapcsolódik a vér tisztaságának mítoszához,  ez  pedig nem más, mint a patriarchális társadalmakban uralkodó szexuális elnyomás tünete.

A szexuális elnyomás, a szexuális abúzusmiatti  félelem és ugyanakkor az iránta való titkos vágybenne rejlik a zsidók által elkövetett rituális gyilkosságok ősi vádjában. Ezen rituális gyilkosságok jelenete vizuális reprezentációk széles választékában is jelenik meg.1882-ben egy fiatal parasztlány, Solymosi Eszter vízbe fulladt testét találták meg a Tiszában, egy kelet-magyarországi falu, Tiszaeszlárközelében.A helybeli  és a környékbeli falvak lakói közt futótűzként terjedtek el  történetek és pletykák arról, hogy lány rituális gyilkosság áldozata lett. A gyilkossággal ahelyi zsidó közösséget vádolták meg: a vád szerint a lányt feláldozták, hogy vérével készítsék el a pészachimaceszt. Egy hosszú nyomozatieljárást követően, amelyben mind verbális fenyegetéseket, mind fizikai erőszakot is alkalmaztak az állítólagos koronatanú, egy 15 éves, pszichésen instabil zsidó fiú, és annak családja vallatásakor, a tiszaeszlári zsidóközösség egy csoportjának tagjait bűnösnek találták és bíróság elé állították őket. Később egy hosszadalmas és ellentmondásokkal teli tárgyaláson  a  bíróság felmentette a vádlottakat. A vádlottak felmentésétsokana progresszív és liberális társadalmi és politikai erőknek az antiszemita mozgalmak felett aratott nagy  diadalaként ünnepelték. Ezek a mozgalmak éppen ez időtájt kezdtek kibontakozniMagyarországon, Ugyanakkor a hírhedt „tiszaeszlárivérvád” egy hisztérikus antiszemita hullám terjedésének kezdetét jelentette az Osztrák-Magyar Monarchiában, és Európa nagy részén az 1880-as években. (Kövér,  2011).

Solymosi Eszter neve szimbólummá vált, és a története egy állandóan visszatérő motívum lett a magyar szélsőjobb mozgalmak mitológiájában. A ’30-’40-es évek jól ismert költőjének, Erdélyi Józsefnek „Solymosi Esztervére” című verse egyfajta „fasiszta himnusszá” vált a Soah évei alatt.

c5

E felvételen, amely a lány szülőfalujában készült, egy Solymosi Eszterre emlékező 2010-es szélsőjobboldali gyűlést jeleníti meg?

A vérvádat gyakran asszociálják a megerőszakolással, amelynek áldozatai olykor egész országok lehetnek. Adolf Hitler a MinKampf-ban kijelentette,  hogy a szifilisz terjedése Németországban a zsidók bűne, kik „elzsidósították” a német nép lelkét, elkövetve a fajkeveredés, a „fajgyalázás” bűnét..A zsidók, Hitler szerint, megerőszakolták Németország Anyát. Mint a MeinKampfban írja: „Gyakran mondják, hogy a zsidó is ember. De azt is embernek neveznénk, aki a saját anyánkat erőszakolja meg?” ( Fenichel 1940, p. 37)

A Hitlertől idézett mondatot jól összevethető egy fiatal  magyar szélső jobboldali aktivistától származó, 2004-es kijelentéssel, amelyben a 1920-as trianoni békeszerződésre hivatkozott. A szerződés újraírtaMagyarország  országhatárait, így az ország területeinek és lakosságának jelentős részét elvesztette. A területveszteségek, a történelmi Magyarország megcsonkítása és felosztása még ma is a magyar kollektív emlékezet legnagyobb traumájaként él tovább Trianon történelmi traumája az etno-nacionalista illetve soviniszta retorikák tartják folyamatosan életben.

c6

„Nagy-Magyarország a képen úgy néz ki, mint egy anyaméhben lévő  magzat, … vagyis, ami 1920-ban történt, az egy  abortusz volt, egy katasztrófa”- jelentette ki a fent említett aktivista.  Az ilyen típusú kijelentéseknél a fantázia és a valóság közti különbség eltűnése a legszembeötlőbb. A nemzet biológiai entitássá változik. JanineChasseguet-Smirgel Rudolf Hess náci vezért idézi, aki szerint„a nemzeti szocializmus nem más, mint alkalmazott biológia”. Chasseguet-Smirgelebben a kontextusban érti a „szimbolizációelvesztését” a náci gondolkodásban.

„Ismert tény, hogy a náci propaganda, a tömegtüntetések és a párt különböző szervezeteibe való felvétel célja az volt, hogy a közös identitás érzetét keltse fel. Ezzel szemben a „vér és föld” doktrínája a homogeneitás iránti igény egy másik dimenzióját öleli fel. Bevezetia biológiai dimenziót,a konkrét gondolat kifejezését bármilyen transzponálás és behelyettesítés nélkül, mintha az emberi faj a szimbólumok nélküli mentális működés formájához térne vissza, azokba az időkbe, amikor a kos mint felajánlott áldozat még nem vette át Izsák helyét”(Chasseguet-Smirgel, 1961, p. 171.) Egy másik tanulmányban (Chasseguet-Smirgel, 1989) a következőképp érvel: „minden szélsőséges ideológia célja [...]  hogy megvalósítsa az anyával való egységet és megsemmisítse a psziché apai dimenzióját. Az ideológia a paradicsomba, az anyaméhbe való visszatérésígérete, ahonnan születésünkkor ki lettünk taszítva. Innentől kezdve azzal a tudással élünk,  hogy az anyai test át van adva az apa péniszének és az apa gyerekeinek, tehát az anya pszichéjében olyan gondolatok vannak, amelyek nem kizárólagosan körülöttünk forognak. Ez azt vonja maga után, hogy mindent, ami nem illeszkedik az ideológiába, könyörtelenül meg kell semmisíteni. Más szavakkal, az ideológiai gondolkodást veszélyeztető tények és események eleve ’nem-létezőnek’ vannak elrendeltetve. (p.18) Ez az a pont, amikor Julia Kristeva szerint (1982)  „az abjekt a szubjektumot arra a helyre tereli, ahol a nyelv feladja és a jelentés összeomlik”. (p.13)

A homogeneitás iránti igény, a különbségek megszűntetése Hermann Imreanti-szemitizmus elemzésének is központi része. A szerző fent említett könyvében egy, a maga idejében népszerű magyar rigmust idéz:

Erger, Berger, Schlossberger,

minden zsidó gazember…

Vett  a zsidó két libát,

Egy fehéret egy csíkosat.

Ördög adta zsidaja,

Minek neki két liba?

És ha már vett két libát,

Miért nem vett két egyformát?

(Hermann, 1990, p. 66).

A pszichoanalitikus elemzés segíthet avizuális reprezentációkbankifejeződő rasszistafantázia mélyen fekvő feltevéseinek, szükségleteinek és motivációinak megértésében. Ezeknek  afantáziáknak öngeneráló képességük van a szenvedély és az érzelmek, mindenek felett a zsidókkal szembeni gyűlölet aktiválásában. Ugyanakkorajelenkori Magyarországon a Jobbik posztereinek célcsoportja  nemcsak ésnem elsősorban a zsidóság. Bár az egész kampány a náci típusú antiszemitizmus  propagandájánakszimbolikájára és mintázataira épült, a szélsőjobboldal által megcélzott csoport napjainkban a cigány lakosság (ami nem zárja ki az ugyanakkor  jelenlévő antiszemita gyűlölködéseket.)

A 2008-2009-es év a magyar romák számára végzetes időszak volt. Ellenük irányuló szélsőségesen erőszakos támadások hullámasöpört végig az országon. Robbantások, gyújtogatások, lövöldözések és más atrocitások érték a romákat országszerte több helységben, nagyszámú  áldozatothátrahagyva. Hat embert (köztük gyermekeket) megöltek, többeket súlyosan megsebesítettek. Egy éves nyomozás után a feltételezett gyilkosokat (vagy legalábbis néhányat közülük) letartóztatták.Bár  valódi indíttatásuk és szélsőséges szervezetekkel való kapcsolatuk a mai napig nem világos, a per még mindig nem zárult le teljesen, bár már 2013 májusában, kihirdették az első fokú ítéletet, amelyben az elkövetőket tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Agyilkosságsorozatot és a különböző cigányellenesatrocitásokat az egyre növekvő gyűlölet szélsőséges manifesztációiként kell értelmeznünk. Például, egy választási plakát kifejezetten csak az úgynevezett „cigánybűnözés”-re fókuszált. A „cigány” és a „bűnözés”  a szavak a szélsőjobboldalszóhasználatábanszerves egységet képeznek, egybeírva. (Lásd. 7. kép) . Felmerül a kérdés: mi a célja az ilyen fajta propagandának? A társadalom mekkora szegmensét képes a szélsőjobb mobilizálni, hogy szavazatukkal őket támogassák?

c7

A 2010-es országos választásokon a konzervatív Fidesz-KDNP pártszövetség a mandátumok több mint kétharmadát szerezte meg  (68.13%). A parlamentben emellettmég  három párt jutott be: Jobbik (12.18%), a szocialisták (15.28%), és az LMP (4.15%). A kormányon lévő párt kétharmados parlamenti többségének köszönhetően tetszése szerint hozhatott törvényeket. sőt,új alaptörvényt léptetett életbe a korábbi alkotmányhelyett. Így a Fideszfékek és egyensúlyok nélkül kormányozhatja az országot, ami egy számottevő ellenzék hiányában gyakorlatilag az egypártrendszernek feleltethető meg, olyan új, autoriter alkotmányt létrehozva, amely  a demokratikus intézmények és az alapjogok működését súlyosan korlátozza.. Az utóbbi években Magyarország egyre inkább izolálódott az Európai Unión belül, és a magyar kormány számos intézkedése éles kritikát váltott ki az európai testületek és bizottságok körében[3].

A Jobbik relatív sikeressége (amelya 2009-es európaiparlamenti  választásokkalkezdődött,  még a szocialista kormány alatt), a más, kisebb szélsőjobboldali pártok romjaiból gyors felemelkedés története. A 2000-es évek elejétől kezdődő megerősödésük részben a gazdasági világválságnak, a szocialista kormányzat megszorító intézkedéseinek, részben pedig –  az akkori jobboldali ellenzék szüntelen támadásai következményeként – a kormányba vetett bizalom megrendülésének volt köszönhető.Az így kialakult helyzet 2006 őszén tüntetésekhez, utcai zavargásokhoz, és erőszakos utcai harcokhoz vezetett.

A Jobbik európai viszonylatban mára az egyik legerősebb szélsőjobboldali párt.A DEREX[4] („szélsőjobboldal iránti társadalmi igény”  index) alapján úgy tűnik,Magyarország minden egyes faktorban igen magas pontszámot ér el: „előítélet és jólétisovinizmus”, az „intézmény ellenes attitűdök”, a „szélsőjobboldali értékorientáció” skálákon.

c8

c9

Fontos hangsúlyozni, hogy a Jobbik nem elégszik meg pusztán „politikai” eszközök használatával: paramilitáris egységeket szervezett, a „Nemzeti Gárdát”, felszerelte egyenruhákkal, felvonulásaik, szimbólumaik és rítusaik sokakat a nyilas mozgalmakra emlékeztet. A Magyar Gárdának  – melyet azótahivatalosan betiltottak- számos, a roma lakossággalszembeni erőszakos fellépésben volt kezdeményező szerepe.

Az Orbán Viktor által vezetett, hatalmon lévő kormány, több ígéretet is tett arra vonatkozóan, hogy ha nem is állítja meg, de visszaszorítja a szélsőjobboldali aktivistákat, ellenséges hangvételű retorikájukat, és az általuk gyakorolt erőszakos cselekedeteket, ennek ellenére számos jele van annak, hogy az Orbán féle kormány nagyrészt osztozik  a Jobbik „mögöttes tartalmainak értelmezésében”,  mint az etnocentrizmus, anti-kommunizmus és „euroszkepticizmus”.

Utóirat: a 2014 áprilisában tartott parlamenti választásokon a FIDESZ-KDNP ismét megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát  (66,83 %), míg a Jobbik a parlamenti helyek 11,56 százalékát szerezte meg. A 2014, májusi EP választásokon a szavazatok  51,49 százalékát kaptak, míg a Jobbik 14,68 százalékkal a második legtöbb szavazatot kapott párttá lépett elő.  Mindennek következményei ma még beláthatatlanok, de mindenképpen a rasszista, szélsőjobboldali retorika további erősödésével kell számolnunk.

Irodalomjegyzék

Adorno, T. W. , Frenkel-Brunswik, E.,Levinson, D.J.. &Sanford, N.  R. (1950). The AuthoritarianPersonality. New York: Harper & Brothers.

Anzieu, D. (1989): TheSkin Ego. New Haven and London: Yale University Pres.

Auestad, L (2012). Subjectivity and absence: prejudiceas a psych-socialtheme. In: Auestad, L. (ed.) Psychoanalysisandspolitics. Exclusion and thepolitics of representation. London: KarnacBooks, 2012. pp.  29-42.

Chasseguet-Smirgel, J. (1990). Reflections of a PsychoanalystUpontheNaziBiocracy.International Review of Psycho-Analysis, 17:167-176.

Chasseguet-Smirgel, J. (1989). ReflexionsonsomeThoughtDisordersinnon-PsychoticPatients. CertainDisturbances of ThinkinginIndividuals and Groups. Scand. Psychoanal. Rev., 12:5-21

Fenichel, O. (1940). Psychoanalysis of Antisemitism. American Imago, 18:24-39,

Hermann, I. (1976). Clinging—going-In-Search—A ContrastingPair of Instincts and theirRelationtoSadism and Masochism. PsychoanalyticQuarterly, 45:5-36.

Hermann Imre (1984). Az ember ősi ösztönei. Budapest: Magvető

Hermann, I. (1990 [1945].Az antiszemitizmus lélektana. Budapest: Cserépfalvi.

KövérGyörgy  (2011). A tiszaeszlári dráma. Budapest: Osiris.

Kristeva, J (1982).  The Powersof Horror. An EssayonAbjection, New York: Columbia University Press.

Reich, W. (1970). The MassPsychology of Fascism. New York: Simon and Schuster.


[1] Ez a cikk eredetliegNationalism and the Body Politic: Psychoanalysis and theRise of Ethnocentrism and Xenophobia című könyvben jelent meg amelyet LeneAuestad szerkesztett (kiadó KarnacBooks 2014). Újrapublikálását a KamacBook  engedélyezte.  A szerző a magyar fordítást a 2014-es választások tükrében aktualizálta.

[2]Lásd L. Auestad inspiratív gondolatmenetét e témában (2012).

[3] Lásd példáulRuiTovares, az Európai Parlament akkori portugál tagjának új jelentését a „Committeeon Civil Liberties, Justice and Home Affairs”felé. A jelentés „Az alapjogok helyzetéről: standardok és gyakorlat Magyarországon.” ”. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-%2f%2fEP%2f%2fNONSGML%2bCOMPARL%2bPE-508.211%2b02%2bDOC%2bPDF%2bV0%2f%2fEN

[4]A Derex indexet a Political Capital Risk ForecastDivision (PC RFD) bocsátja ki. A PC RFD egy nemzetközi elemző hálózat (makrogazdasági és ökogazdasági, politika tudományi szakemberek, szociológusok és szociálpszichológusok, matematikusok hálózata), akik a politikai kockázatot elemzik különböző szempontokból,  illetve annak milyen hatása van egy adott ország vagy régió politikai stabilitására és gazdaságára. http://www.riskandforecast.com/