Cigány szakkollégiumok – a mobilitás csatornái című előadásomban a cigány szakkollégiumi mozgalom hagyományainak rövid áttekintését adtam, majd ismertettem a szakkollégiumi tagságról történő adatfelvétel első eredményeit.

A szakkollégiumi hagyományok feltérképezése fogalmi és oktatástörténeti szempontból történt. Azonosságokat, párhuzamokat, különbségeket, hasonló célokat kerestem, hogy megérthessem, miként szervesül ez a kezdeményezés a hazai kollégiumi hagyományba.

A szakkollégiumot a modernség intézményeként értelmeztem. A felvilágosodás kapcsolta össze az igazságosságot a startegyenlőséggel és a mobilitás esélyével, ilyen szempontból neveztem modern intézménynek a szakkollégiumot. A polgári társadalom startegyenlőséget hirdetett, ezért válhatott a mobilitás mértéke a társadalom életképességét, működőképességét, és mindenekelőtt igazságosságát jelző mutatóvá. Ez az intézményes oktatással kapcsolódott össze: a felemelkedés lehetőségének színtere az iskola lett. A magyar iskolarendszert kritizálók ezért éppen a mobilitás korlátozottságára hívják fel újra és újra a figyelmet. Ha a magasabb gazdasági és kulturális tőkével rendelkező családok gyermekeinek biztosít csak az oktatás tartós bent maradást és előmenetelt, az a rendszer működési zavarát jelzi. Ha érdemben képes növelni a bekerülők kulturális és társadalmi tőkéjét, jobb esélyeket biztosítva ezzel a munkaerőpiacon a gazdasági tőke gyarapítására is, akkor ez egy jól működő mozgalom.

A földrajzi okokból eredő látens szelekció különösen jellemző Magyarországon, ennek történeti okai vannak. A trianoni békeszerződés Budapest kivételével, a polgári hagyományokkal rendelkező nagyvárosokat elcsatolta Magyarországtól. Az erősen központosított magyar településhierarchia következménye a közoktatás területileg adott minőségi egyenetlenségében, sőt elérhetőségében jelentkezik. A település, ahová az egyén születik, maga szelekciós tényező, ennek esetleges hatása a szakkollégiumi tagság kérdőíves lekérdezésével jól kimutatható. Ha a tagság mögött működő családok nagyvárosokra, megyeszékhelyekre koncentrálódnak, az rossz jel, mert településszerkezeti látens rejtett szelekcióra utal. Ha az adatközlők származása földrajzi elhelyezkedés szerinti heterogenitást mutat, az jó irányt jelez, akkor e tekintetben jól működik a magyar közoktatás, a születés helye nem válik szelekciós tényezővé, nem erodálja a mobilitás esélyeit.

Neveléstörténeti szempontból a szakkollégiumi mozgalmak története abba a nagy történetbe illeszkedik, amely a modern társadalmak erőfeszítéseit írja le a mobilitás és az esélyegyenlőség megteremtéséért a XVII-XVIII. szd. óta. Ennek a magyar neveléstörténet szempontjából meghatározó két nagy hulláma a kora újkori egyházi iskolakollégiumok létrejötte és a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (1939-49). Előadásomban idő hiányában a Nékosszal nem foglalkoztam, az egyházi iskolakollégiumok által kínált kutatási szempontok felvetésére törekedtem. A kollégiumi hagyomány egyházi hagyomány, a bevezetésben említett okok miatt a reformáció során született. Számos jelenség, működési, intézményi sajátosság ered innen, amelyek azonosítása és folytatólagosságának vagy éppen hiányának felmutatása új szempontokkal gazdagítja a cigány szakkollégiumi mozgalom kutatását. Az önkormányzatiság, a körzetesség (partikuláris iskolák), a hálózatiság, a tanáregyéniségek szerepe és a tisztségviselők elnevezése maga is ebből a hagyományból származik. A senori tisztség eredetileg a nyugat-európai egyetemeken működő, külföldi egyetemisták ösztöndíjaival gazdálkodó szervezetek, a bursák vezetőit jelölte. Az első magyar senior alkalmasint Méliusz Juhász Péter lehetett.

Adatfevétel a tagság körében nyílt és zárt kérdéseket is tartalmazó kérdőíves lekérdezéssel történt. Az alapsokaság becslésem szerint 150 és 200 fő közé tehető jelen pillanatban, a 2013 tavaszán működő nyolc cigány szakkollégiumban. Az együttlakást nem biztosító Romaversitast is szakkollégiumnak tekintettem. Közös kollégiummal a Wlislocki Henrik Szakkollégium sem rendelkezik ugyan, de ezt háromnapos hétvégék pótolják, így ennél ez a kutatásmódszertani kérdés nem merült fel.

A minta alacsony elemszáma miatt adataim nem reprezentatívak, de bizonyos jelenségek kimutatására alkalmasak, ezek közül csak néhányat ismertetek. Településszerkezet tekintetében kimutatható a heterogenitás, a válaszadóknak majdnem a  fele kistelepülésről származik. A tudományterületek között a társadalom- és bölcsészettudományok mellett megjelentek a műszaki tudományok is. A cigány szakkollégiumi mozgalom sikerességét mutatja, hogy a válaszadók több mint fele tudományos fokozatszerzésre készül.

Galántai László

PTE BTK OTDI

PhD-hallgató

 

http://dx.doi.org/10.15170/ROM.2014.01.01.13