Elöljáróban

 

Alapvetően nem szokás tudományos igényű, ISSN számmal rendelkező lapba az intelmek műfajába tartozó szöveget írni. De akárhogyan is próbáltam lebeszélni magam erről mind az alábbi sorok által célzott közönség, mind a mondanivalóm túlfeszített minden más keretet. Ugyanakkor remélem, hogy az ezzel a számmal induló Romológia folyóirat hasábjain nem fog idegenül hatni az intelmek mögött megbújó féltés és aggodalom. Ugyanis a Wlislocki Henrik Szakkollégium a következő években nagy dolgok elébe néz.

De mégis honnan veszem a bátorságot, hogy a szakkollégiumok kutatójaként kéretlenül tanácsokkal lássak el egy olyan szakkollégiumot, amelyet – be kell vallanom – nem ismerek sem jobban, sem közelebbről, mint úgy általában bármelyiket? Leginkább ez a bátorság abból fakadhat, hogy hitem szerint a szakkollégiumok a gondolatok szabadáramlásának terepei, ahol a vita lételem, s ahol a vitát önmagáért nem csak űzni lehet, hanem kell is. Bátorságom tehát nem abban áll, hogy soha nem látottaknak intelmeket vetek papírra, hanem abban, hogy intelmeim szükségszerűen vitatandók, elutasítandók – az egyetlen tehát, amit tehetek, hogy próbálok érvelni fontosságuk mellett, és végiggondolásukra bíztatni mindenkit. S miként az e műfaj esetében oly fontos, mind intelmeim, mind elveim nem csak a címzetteknek szól, hanem minden roma és nem roma szakkollégium tagjának is.

Ne feledjétek a Chartát!

 

A jelenlegi Szakkollégium Charta[1] egy húsz éves érlelődési folyamat eredménye, s bár sokak szerint nem tökéletes, mégis azokat az „alapvető feltételeket határozza meg, amelyek a szakkollégiumiság magvát adják”. E mögött az rejlik, hogy a szakkollégium egy speciális, közösségi tehetséggondozó szisztéma, célja a tehetségek számára olyan közeg (Demeter, 2013a) kialakítása, mely segítségével nem csak nagy tudásúakká válnak a tagok, hanem értelmiségévé. Azaz közösségben élni tudó, közösséget működtetni képes, a közösségük iránt felelősséggel viseltető, tetteikért (és nem tetteikért!) felelősséget vállaló nagy tudású egyénekké. A szakkollégiumok kritériumai nem önmagukban állók, hanem szerves egészet alkotnak, egymást erősítik. Ezek a következők:

  • autonómia-önkormányzatiság-öntevékenység:

Azaz a szakkollégiumi tagság nem kötelező, hanem választott. Az egyén alapvetően azért vesz benne részt, mert tenni akar: jobbá tenni (magát és/vagy a környezetét, közösségét). Alapvető kérdés, hogy ehhez a tenni akaráshoz a rendelkezésre állnak-e az egyén számára azok az erőforrások, melyek lehetővé teszik a fejlődést, fejlesztést. A szakkollégisták számára a válasz egyértelműen az, hogy egyénileg csak részben. Ezért rendkívül fontos a közösség, a közeg, hogy az egyén önmaga lehetőségeit meghaladó teljesítmény elérésére legyen képes társai segítségével[2]. Ezért az egyén és a közösség viszonya szükségszerűen problémás az involválódás, integráció és az erőforrásmérleg[3] tekintetében (Lásd kifejtve: Bordás-Ceglédi, 2012). Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szakkollégiumi tagság maga határozhassa meg, hogy kiket, milyen folyamat eredményeként fogad a tagjai közé, illetve zár ki – ez az autonómia kulcsa. Ez azt is jelenti, hogy a szakkollégium közös ügy, s mint ilyenbe a közösség minden tagjának nem csak beleszólási joga van, hanem felelőssége is a működtetésben, melyből az önkormányzatiság fakad.

  • szakmaiság:

Talán ez a legkevésbé vitatott pont mindközül, hiszen szakkollégium az, ahol a szakkollégisták a felsőoktatási tanulmányaikon túli szakmai munkát folytatnak. Ami viszont lényeges elem az a minőségbiztosítás, melynek meg kell teremtenie a szakmai munka minőségének, mennyiségének és a tagsági viszony fennmaradásának a kapcsolatát – amennyiben ez nem történik meg, akkor nem beszélhetünk szakkollégiumról. (Demeter-Gerő-Horzsa 2011:61-62)

A fentiek alapján a közösség szerepének elsődlegesnek kell lennie a minőségbiztosítás folyamatában, és nem csak az autonómina miatt, hanem azért is, mert a szakmai munka prezentálása hozzájárul a „tanulóközösség” (Bordás-Ceglédi, 2012) interaktív és kritikus közegének létrehozásához, s így egyszerre segíti az egyént és növeli a közösségi tudást.

Éppen ezért, ha valamiféle hiányunk lehet a Szakkollégiumi Chartával szemben az az, hogy nem jelenik meg a kritériumrendszerében a közös(ségi) alkotó munka által létrehozott szakmai produktumok létrehozásának fontossága, mely lehet akár kutatás, kurzus, konferencia vagy kötet, végső soron közös tudás[4]. Bordás és Ceglédi (2012) erre Paavola és Hakkarainen nyomán artefaktumként mint tudástermeléshez kapcsolódó alkotásként hivatkoznak. Éppen ezért is szívből üdvözlendő e folyóirat útra indítása, melybe reméljük, minél több szakkollégisták tollából származó írás helyt fog kapni.

  • társadalmi problémákra érzékeny értelmiségi réteg kinevelése:

Ez egyszerre jelenti a közélet iránti nyitottságot és tájékozottságot, ennek kapcsán pedig megjelennek a saját empirikus tapasztalatok, például az önkéntes munka fontossága[5]. Ezek együttesen szükségesek a deklasszálódott társadalmi léthelyzetek megértéséhez, átéléséhez, a társadalmi érzékenység kialakulásához. De a szakkollégiumi értelmiségi kép ennél is tovább megy, s egyrészt fontosnak tartja a különböző mezőkben (politikai, gazdasági, tudományos) a közéleti szerepvállalást, a rászoruló társadalmi rétegek problémáinak artikulálásának képességét, illetve a szakkollégiumi tapasztalatokra alapozott lokális közösségfejlesztést. Ennek alapján a szakkollégiumi mozgalomban résztvevőkről a cigány társadalom irányába egy nagyobb nyitottságot feltételezhetünk.

  • „a szakkollégium aktív tagságát egyetemisták vagy főiskolások közössége alkotja”:

Olyan jellegű trivialitásnak tűnik ez[6], hogy könnyen elsikkadunk a lényeg felett, mégpedig, hogy a szakkollégiumok közösségek, mégpedig fluktuálódó közösségek, azaz a tagság időben változik. Ez pedig markánsan felveti a szervezeti tudásátadás képességének kérdését. Azaz szakkollégiumi generációknak felelőssége van abban, hogy a következő generációk ugyanolyan vagy még inkább még sikeresebbek legyenek – nem véletlen, hogy a szakkollégium a legcsaládiasabb tehetséggondozó forma, ahol hozzá lehet férni az előző generációk erőforrásaihoz is (kapcsolati tőke). Ehhez a szervezeti kultúrából fakadó megoldásokon túl egy jól működő alumni rendszer is szükséges.

  • együttlakás:

Az előbb említett családiasságot hivatott megteremteni az együttlakás, mely a Charta legvitatottabb pontja. Nyilvánvaló, hogy az együttlakás növeli a tagok közötti kommunikáció intenzivitását, a kooperációt és szükségessé teszi a toleranciát „a másik elviselésének képességét”, azaz elmélyíti az interperszonális kapcsolatokat. Érdemes tehát törekedni rá. De ennél fontosabb a bázis, az a hely, ahol lehet találkozni, kurzust tartani, világot megváltani, tanulni, együtt tenni, autonómnak lenni. Jóval inkább ez az, ami nélkül nem lehet a Charta kritériumainak megfelelő szakkollégiumot működtetni. Ezek azok a közösségi terek, amelyek megfelelő működéséért mindenki felel, ahol együtt kell rendet rakni és takarítani.

A mozgalom befogad

A szakkollégiumi mozgalomnak – mint minden társadalmi mozgalomnak – célja, hogy minél erősebb legyen, s mint minden társadalmi mozgalom ez is értékalapon szerveződik, mely értékeket a Charta rögzít. Így a Charta ismerete és a kritériumok elérésére való törekvés a belépő a szakkollégiumi mozgalomba a szakkollégiumi minősítési rendszeren keresztül. Ennek olyan nyilvánvaló praktikus előnyei vannak, mint az állami pályázati források (főként a Nemzeti Tehetség Program szakkollégiumi működési pályázatának[7]) megnyílása. De ennél többről szól a mozgalomban való részvétel: közös érdekképviseletet, kapcsolatokat és tükröt ad a szakkollégiumi működéshez, azaz érdemes a minél intenzívebb részvételre törekedni.

Ne csak kritizálj, tematizálj!

De a Wlislocki esetében jóval nagyobbak a lehetőségek, minthogy a mozgalom találkozóin elmondjátok, hogy mit kéne máshogy, vagy éppen jobban csinálni. Mint már említettem a szakkollégisták esetében a társadalmi érzékenység és nyitottság biztosítja a cigányság sorsa iránti (legalább minimális szintű) érdeklődést. Ugyanakkor az erről való gondolkodás nyilván nem mindennap kerül terítékre a legtöbb szakkollégiumba. Ennek megértéséhez érdemes áttekinteni a szakkollégiumi mozgalmat a tagság etnikai összetétel és a cigánysággal összefüggő témák kapcsán.

  1. ábra: A szakkollégiumok térképe a roma téma iránti érdeklődés tükrében

Forrás: Demeter (2013b)

 

A romológiai tematikát vivő, a tagokat nem identitás alapon válogató Wilslocki, jól láthatóan köztes, hídszerepben van. Egyrészt a nem roma (elit?) szakkollégiumok irányába a cigányság helyzetével kapcsolatban a szakértői szerep magától értetődő, és ez által a leendő értelmiségi (elit) romákról kialakított képe formálható. Míg a roma szakkollégiumok irányába a többségi társadalom leendő értelmiségi generációjának (elitjének?) szempontrendszere közvetíthető, s ennek kapcsán fontos lehet a Charta szerint szakkollégiumi modell prezentálása. Ennek alapján nagyon fontosnak tartom, hogy a roma szakkollégiumi mozgalom és az Interkollba tömörülő szakkollégiumok között meginduló kommunikációnak és egy esetleges integrálásnak a Wlislocki a kulcsszereplője.

Az elsődleges cél: kritikai értelmiségi és autonóm személyiség

Igen, erről már volt szó. De mit is jelent az értelmiség és az autonómia az egyén szintjén? Megértést, jobbító szándékot, valamint a függetlenségben gyökerező morális tartást – a helyesen cselekvés képességét. Ezek pedig nem lehetségesek önismeret és önmagunk korlátainak ismerete nélkül, melyek a személyiségfejlődés alapjai is. A szakkollégium mint tanulóközösség konfrontatív közegével alapvetően stimulálja ezen személyiség vonások kiépülését, ehhez viszont közös ügyek, témák, és sok-sok kis csoportos, és az egész közösséget átfogó találkozó kell.

Belsődből fakadjon a tudásvágy

Igen, erről is volt szó: a szakkollégium nem kötelező. Ezt most csak azért vetem fel, mert identitásunk nem más-e, mint az önmagunkról való tudás? Így aztán az etnicitás bármilyen fokú megélése lehet-e kötelező? Vagy lehetnek-e kötelezőek az identitást elmélyítő kurzusok? És a tagsági státusz fennmaradását vagy létrejöttét kell-e identitás kritériumokhoz kötni, vagy csak klasszikus mintára szakmaihoz? (A bizonytalanság így szül az intelmekből kérdéseket…)

Belsődből fakadjon a tettvágy

Remélem, hogy ez is ismerős. Ezért máshogy: potyautasok márpedig mindig lesznek, de csak sejteni lehet, hogy kiből lesz a következő kapitány. Bordás és Ceglédi (2012) úgy véli, hogy a szakkollégiumokban a tagok egy sajátos életpályát futnak be a perifériából a központba. Nyilván a helyzetüknek megfelelően tudnak hozzájárulni a közös tudás létrehozásához, a szervezet működtetéséhez. A szervezet működését és fejlődését az biztosítja, hogy vannak tagok, akik többet adnak vissza, mint amennyit kapnak. Csakhogy egy tanulóközösség esetében a közös tudás létrehozásába fektetett energia egyéni tudást, képességeket és készségeket is fejleszt. Azaz a „szakkollégium annyi, mint amennyit beleteszel”[8].

A válság hozza a változást

Talán a fentiekből is kiderült már, hogy a szakkollégiumnak szükségszerűen diverzifikált célrendszere van, és ennek megfelelően számos tevékenység fut berkein belül párhuzamosan, ugyanakkor az erőforrások szükségszerűen végesek. A szakkollégiumi működést – az egyesületi típus esetében szükségszerűen – a permanens válság kategóriájával jellemezhetünk (Demeter, 2013a), mely leegyszerűsítve abból fakad, hogy vagy a közösségi aktivitásra, vagy a szakmai munkára jut több energia, míg a másik terület elhanyagolódik, ez pedig optimálisan hiányérzést generál. A permanens válság legfőbb erénye éppen ez, lehetőséget teremt az új, de a régi tagoknak is a szervezet életébe történő intenzívebb bekapcsolódásra. A Wlislocki esetében a TÁMOP nyújtotta lehetőség alapvetően olyan erőforrás hiányos helyzeteket fog teremteni, mely elő fogja segíteni a szakkollégiumi tagok részvételét.

A pénzzel pedig csak okosan

Kelet-Európában szinte mindennel kapcsolatban el lehet mondani, hogy a finanszírozás kiszámíthatatlan. A Wlislocki a Soros támogatás lezárása után egyszer már megtapasztalta, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, s ez rendkívül nagy előnye a többi roma szakkollégiummal szemben. Alapvetően fontos tudni és szem előtt tartani, hogy a szakkollégium esetében mit tekintünk alapfunkciónak, és melyek a projekt tevékenységek. A működési stabilitást az biztosítja, hogy az alapfunkciók (felvételiztetés, kurzusok szervezése, kutatások, folyóirat kiadása, konferenciaszervezés, táboroztatás, önkéntes program szervezése, ösztöndíjrendszer működtetése, stb.[9]) ellátása mindenképpen biztosított és fenntartható legyen, akár azokban az időkben is, amikor a szakkollégium semmilyen külső forrásra nem számíthat. Mivel a Wlislocki nem fenntartói típusú szakkollégium így különösen fontosnak tűnik a bevételi források diverzifikálása (Demeter-Horzsa-Gerő, 2011:147-150).

Lásd át, tedd átláthatóvá

Feljebb már utáltam rá, hogy a szakkollégium közös ügy, a közösség ügye. Ez azt is jelenti, hogy ehhez az kell, hogy ezeket az ügyeket átlásd, és hogy az ügyek átláthatók, a szakkollégium nyilvános terében megjelenjenek. Ez elengedhetetlen az involválódáshoz, ahhoz, hogy a szakkollégisták be tudjanak kapcsolódni a szakkollégium munkájába, a döntéshozatalba, és ez által a szakkollégium demokráciára neveljen.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Bordás Andrea – Ceglédi Tímea (2012): A debreceni szakkollégiumok mint a tudásmegosztó és tudásteremtő tanulóközösségek színterei. In: Dusa Ágnes – Kovács Klára – Márkus Zsuzsanna – Nyüsti Szilvia – Sőrés Anett (szerk.): Egyetemi élethelyzetek II. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen. 9–54. http://campuslet.unideb.hu/dokumentumok/tanulmanyok/Bordas_Cegledi_A_szakkollegium_mint_szellemi_kozosseg.pdf [2013. 05. 10.]

Chikán Attila (2009): Dr. Chikán Attila, a BCE Rajk László szakkollégiumának igazgatója. Interjú. Készítette: Perjés István. Educatio 3: 235−240.

Demeter Endre – Gerő Márton – Horzsa Gergely (2011): Szakkollégiumi helyzetkép felmérése. Kutatási jelentés az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által koordinált „4.1.4 – Minőségfejlesztés a Felsőoktatásban” TÁMOP keretében zajlott kutatásról. http://femip.hu/c/document_library/get_file?uuid=53e02822-86f2-4237-a885-229a35a092e6&groupId=10136 [2013. 05. 10.]

Demeter Endre (2013): Szakkollégiumok, a tehetség közege In: Felsőoktatási Műhely 2012/4 (Megjelenés alatt)

Demeter Endre (2013): A cigány szakkollégiumok kutatásának adekvát módszerei

Elhangzott: „Iskola a társadalmi térben és időben IV.” PTE OTDI, Pécs, 2013. április 16-17.

 


[2] Ez a megfogalmazás vegytisztán csak az egyesületi típusú szakkollégiumok esetében áll meg (ahol például a hallgatók, mint tanítványok keresnek mestert). A kisegyetemi típusúak esetében, amelyben mesterek keresnek tanítványt, a segítségnyújtás elsődlegesen az oktatók nyújtják, míg a fenntartói típusú szakkollégiumok esetében a szakkollégiumi finanszírozó biztosítja a segítséget a tagok számára, de ez utóbbi típusok esetekben is a kortárs közösség normát teremtő, segítőhálóként jelenik meg. Fontos még, hogy míg a fenntartói típusú szakkollégiumok esetében a materiális javak (lakhatási infrastruktúra, ösztöndíj) az elsődlegesen vonzóak, addig a másik két típusnál az immateriális javak (tudás, közeg, kapcsolati háló). A szakkollégiumi típusok leírását lásd bővebben. Demeter, Gerő, Horzsa: Szakkollégiumi helyzetkép felmérése című kutatási jelentésben.

[3] Társak, közösség segítése vs. közösségtől kapott segítség.

[4] Ennek a közös tudásnak és tudásteremtésnek az alapjának tekinthető a közös nyelv (Chikán, 2009). Különösen azon szakkollégiumok esetében fontos ez, ahol jól lokalizálható szakmai profillal rendelkezik a szakkollégium, de tagjai szakjai heterogének.

[5] 2011-es felmérésünk tanulsága alapján a szakkollégisták 41 százaléka vesz részt önkéntes munkába, míg az országos átlag 11 százalék volt. (Demeter-Gerő-Horzsa, 2011:179)

[6] Ugyanakkor a Bolognai képzési rendszer keretei miatt számos szakkollégium felmerül, hogy ne csak aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezők legyenek teljes jogú tagjaik. Különösen azok esetében, akik elvégeztek egy alapszakot, de a mester szak megkezdése előtt kipróbálnák magukat a munkaerőpiacon is, az ő esetükben egy szakkollégiumi tagság, és az ezzel járó szakmai feladatok elvégzése azt eredményezi, hogy nem esnek ki a tanulási gyakorlatból. (Demeter-Gerő-Horzsa, 2011:96-99)

[7] Utolsó kiírás: http://www.emet.gov.hu/nemzeti-tehetseg-program/palyazati-felhivasok/felsooktatasban-mukodo

[8] Az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium berkeiből származó bölcsesség

[9] Korántsem gondolom mindet alapfunkciónak. Az alapfunkció megállapításához ismerni kell a szervezet hagyományait és hagyományos tevékenységeit, és törekedni kell az ezek közötti minél nagyobb szinergiára, hogy hatékonyan elősegítsék a szakkollégium céljainak elérését.

 

http://dx.doi.org/10.15170/ROM.2014.01.01.12