2002-ben egy nyertes Phare pályázatnak köszönhetően az ország egyetlen Romológia Tanszéke elindított egy projektet, melynek címe: „Regionális tehetséggondozás és szakkollégium létrehozása roma hallgatók számára a munkaerő-piaci versenyhelyzet javítása érdekében”.

A Pécsi Tudományegyetem Romológia Tanszéke ennek keretében létrehozott egy tutori rendszert és mellette párhuzamosan egy szakkollégiumot is elindított. A tutori rendszer és a szakkollégium egy ideig egymást támogatva működtek, majd 2003/2004-es tanévre a tutori rendszer lassan „kihátrált” a szakkollégium mögül, így engedve útjára az új szervezetet. Kezdetben fontos kérdés volt, hogy vajon fenntartható-e egy anyagi eszközökkel nem rendelkező kollégium hosszú távon, úgy hogy közben erős szakkollégiummá váljon. Ma már az a kérdés csupán, hogy mitől lehetett ilyen hosszú távon sikeresen működtetni ezt a romológiával foglalkozó szakkollégiumot. Írásomban a kezdetekről, a fejlődés menetéről, valamint a szakkollégium arculatváltozásairól nyújtok egy összefoglalót.

Szakkollégium

A Romológia Tanszék Phare programja 2002 júniusában indult, a projekt címe: „Regionális tehetséggondozás és szakkollégium létrehozása roma hallgatók számára a munkaerő-piaci versenyhelyzet javítása érdekében”. A projekt készítésénél is fontos szempont volt, hogy a térségben tevékenykedő jelentősebb cigány/roma civil szervezeteket bekapcsoljuk a pályázatba, így konzorciumi partnereink voltak a Khetanipe Egyesület és a Zsutipe Egyesület. A civil szervezetek mellett a konzorciumot a Baranya Megyei Munkaügyi Központ, és a Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzata alkotta.

A phare projekt két alappillérre épült, melyek egymást támogatták és egymásba fonódva hoztak létre egy komplex egészet. Kiemelt szempontként megjelent, hogy a felsőoktatásba bekerült roma hallgatók ne vesszenek el az egyetem útvesztőjében, valamint a program támogatni kívánta a Pécsi Tudományegyetemre bekerült tehetséges roma fiatalokat, hogy tehetségüknek megfelelően helyet találjanak majd az egyetemen túli életben is, úgy hogy közben nem veszítik el roma identitásukat. A két célhoz két „akció” társult, egyrészt kialakítottunk egy tutori rendszert, és ebből a tutori rendszerből kiindulva, már a tutori rendszerbe bekerült hallgatókkal közösen megalapítottuk, a Wlislocki Henrik szakkollégiumot a hallgatók részére. Mivel az egyetemre bekerülő cigány/roma elsőéves hallgató rengeteg kihívással találta/találja szembe magát, ezért szükség egyfajtavédőháló-funkció, melyet a kezdetekben már bevezetett a szakkollégium és sok segítséget jelentett az első/másod éves hallgatók számára.A kihívások legtöbb esetben a nem roma hallgatók számára is nehézséget jelentettek (jelentenek a mai napig), mivel a középiskola aránylag egyszerű struktúrája után egy sajátosan új megközelítést kell elsajátítani a hallgatóknak. A bekerült hallgatók legnagyobb problémája már a beiratkozásnál, órafelvételnél, valamint a különböző kérelmek beadásánál kezdődött.  A kreditrendszer, az órafelvétel, a beiratkozás, a kollégiumi felvétel, az egyetemi struktúra megismerése olyan sok energiát emészt fel kezdetben, hogy minden mankó, melyet egy szakkollégium, vagy egy tutori rendszer nyújtani tud, nagy segítség az elsősöknek.

„A felsőoktatásba bejutott roma/cigány fiatalok legfontosabb és általánosítható problémái a következők:

-    hiányos „általános műveltség”, azaz mindazon kulturális ismeretek és készségek hiányosságai, melyeket a felsőoktatás és a diplomás/középosztályi társadalmi csoportok természetes adottságnak tekintenek;

-    a fentieken belül is kiváltképpen az idegen nyelvi ismeretek hiánya;

-    „kulturális sokk”, új kultúrákkal való találkozás, és a feldolgozás problémái az itt felsorolt és más tényezőkkel kapcsolatban is;

-    izoláció: megszakadt kapcsolatok az eredeti közösséggel, hiányzó új közösségek;

-    bizonytalanság az etnikai identitás vállalásában;

-    tájékozatlanság a munkaerőpiacon;

-    bizonytalan önértékelés;

-    befolyásolhatóság, elsodorhatóság.”(Cserti Csapó, 2002a:11)

A fenti problémák megoldása érdekében kiépítettük a Romológia Tanszék tutori rendszerét a hátrányok mérséklésére és az egyetemre bejutott cigány diákok felsőoktatásban való benntartása, a lemorzsolódás megakadályozása, és a tanulmányi eredményesség növelése érdekében. Kiemelném azt az elsődleges célt, ami 2002-ben meghatározta a programot: minden eszközzel el kell érni, hogy a felsőoktatásba bekerült cigány hallgatók lemorzsolódását megakadályozza a program. Sok estben a lemorzsolódás nem a kurzusról való kibukás okán következett be, hanem az adminisztrációs hibák hozták hallgatóinkat olyan helyzetbe, hogy félévismétlő legyen (pl. nem vett fel megfelelő számú órát, nem iratkozott be, nem került be kollégiumba stb.)

A tutori rendszerbe bekerült hallgatók a Pécsi Tudományegyetemen tanuló roma cigány diákok voltak, akiket egy-egy tutor segített eligazodni az egyetemi életben. Az elsőéves, néhány esetben másodéves cigány /roma hallgató mellé egy felsőbb éves hallgató/tutor került. A legtöbb esetben három-négy hallgatója lehetett egy tutornak, kiknek munkáját egy vezető tanár, illetve egy vezető tutor irányította. Szakmailag úgy tudták a legtöbb segítséget nyújtani hallgatóiknak a tutorok,ha azonos szakra jártak, ennek ellenére néhányszor a tutor és a hallgató személyiségjegyei, láthatatlan kötődései döntötték el, hogy ki kinek lesz a mentora. A barátságok kialakulásában és a párok megtalálásában kimagasló szerepe volt egy balatoni nyári tábornak a program elején, mely figyelmet szentelt az önismeretre és a csapatépítésre.

A tutorok fél évre kapták a megbízatásukat, mely meghosszabbítása a fél év értékelése után dőlt el, így előfordult, hogy meg kellett váljunk olyan tutortól, aki nem tudta teljesíteni a feladatát.

A rendszerbe összesen 33 diák, 14 tutor és 1 vezető tutor került. Kezdetben vezető tanár hiányában magam láttam el a tutorok vezetői munkáját is, de ebben az időszakban ez a vezető tutori munka rengeteg szervezéssel és adminisztrációval járt, éppen ezért a tényleges szakmai előrelépésre csak akkor kerülhetett sor, amikor a már létrehozott szakkollégium vezető tanárt választott magának, aki felvállalta a tutorok munkájának szakmai segítségét is.Az első hivatalos szakkollégiumi gyűlésen a vezető tanár választás mellett fontos feladatot jelentett egy olyan szabályrendszer kiépítése, amely minden tutorra és vezető tanárra érvényes.

A hallgatóinkat sikerült egy térbe és egy struktúrába szervezni, így a tutori rendszerbe bekerült hallgatók segítéségével létrehoztuk a Wlislocki Henrik Szakkollégiumot, melynek szakkollégiumi működésében kezdetben fontos szerepet kapott a tutori rendszer, ahol a tutor támogató, információs, sokszor baráti segítsége mellett volt egy jelentős elem is, amely hallgatóinkat a mindennapi életben anyagilag is tudta segíteni. A phare pályázatnak köszönhetően egy évig a hallgatókat és az őket segítő tutorokat is ösztöndíjjal támogatta a projekt. A kezdeti mentori tevékenység mellé, már az első évben igyekeztünk kialakítani a klasszikus értelemben vett szakkollégiumot is, mely teret adott azon cigány/roma hallgatók szakmai továbbképzésének, akik alaptanulmányaikmellettmég magasabb szintű oktatásra, képzésre tartottak igényt. A szakkollégium fő célja, hogy hozzájáruljon a sokoldalú, piacképes tudású roma értelmiség képzéséhez. „A társadalommal, a szociális viszonyokkal, intézményekkel, társadalmi szervezetekkel, stb. való kapcsolatok minden értelmiségi számára alapvető jelentőségűek, ezért a szakkollégiumban helye volt és van a műszaki, gazdasági, egészségügyi, stb.irányultságú diákoknak éppen úgy, mint a bölcsészeti vagy társadalomtudományi szakok hallgatóinak. Távlati cél volt, hogy a tudományos érdeklődésű diákokat doktori programok felé irányítsuk, és valamennyiük számára kapcsolatokat hozunk létre a munka világával”. (Cserti Csapó, 2002a:12)

A szakkollégium az alábbi tevékenységeket végezte kezdetben:

 

-                A társadalomtudományos gondolkodás új eredményeinek, irányzatainak bemutatása és alkalmazása.

-                A tudományos értekezés stíluselemeinek, formai sajátosságainak gyakorlása (tanulmány, esszé, irodalomjegyzék, hivatkozás, stb.), publikálási lehetőségek.

-                A team-munka elsajátítása.

-                Előadások, mini konferenciák szervezése

-                Alap- és magasabb szintű nyelvtanulási lehetőségek biztosítása (világnyelvek, romani, beás).

-                Olyan roma hallgatók bevonása a szakkollégium életébe, akik nem feltétlenül kívánnak szakmai, tudományos munkát végezni, de egyetemi éveik elvégzéséhez segítségre van szükségük (technikai, nyelvtanulási, szakmai)

-                Kurzusok indítása a roma kultúra, történelem, közösségek, érdekképviselet, stb. köréből.

-                Kommunikációs tréningek szervezése

-                Szabadidős programok, kulturális és sport-tevékenységek szervezése

-                Rendszeresen megjelentetünk ezen kívül egy periodikát, amelynek szerkesztésében tutorjaink, diákjaink is részt vesznek, s a szakkollégium életéről, tevékenységéről kaphatnak belőle tájékoztatást az érdeklődők, s gyakorlatot szerezhetnek a publicisztika területén.

-                Infrastruktúrát biztosítunk minden hallgató számára (számítógép, Internet, fénymásoló, fax stb.), célunk azon lehetőségek technikai és szakmai biztosítása, melyek anyagi és szakmai kapcsolat hiányában nem biztosítottak a roma hallgatóink számára.(Cserti Csapó, 2002a:12-13)

 

A túlélés

A phare pályázat kivonulása után komoly küzdelem és munka kezdődött a szakkollégium életbe maradásért, hiszen ahogy előtérbe került a szakkollégium klasszikus értelemben vett szerepe, úgy csappant meg az érdeklődés a szakkollégium iránt. Szükség volt egy tisztújításra, és az új generáció megjelenése mellett a fennmaradáshoz más szakmai tényezők is hozzájárultak. Ilyen szakmai tényező a WHS folyóirat, mely minden tagnak lehetőséget kínált az újságírásra, valamint a saját tanulmányok közlésére, illetve a folyóirat mellett a Szakkollégium keretén belül kiadásra került a GypsyStudies–Student, mely a szakkollégiumi tagoknak adott lehetőséget a hivatalos publikálásra, az elkészült szakdolgozatok kiadására. Az aktív tagok ekkor már saját kézben tartva a Szakkollégiumot önálló (a Romológia Tanszéktől független, vagy részben független) programok sorát kezdték megszervezni. Már olyan feladatokat is elláttak, mint pl. saját pályázatok készítése és lebonyolítása, szakestek és egyéb kulturális rendezvények önálló szervezése, konferenciák lebonyolítása, mindezekhez pedig kihasználták a szakkollégiumi WHS szobát és annak infrastruktúráját. A vezető tagok minden esetben nagyon szorosan kapcsolódtak a Romológia Tanszékhez, sok esetben demonstrátorként a tanszéken dolgoztak. Ennek a sodró új lendületnek köszönhetően a tanulmány megírásának napján is működik a Wlislocki Henrik Szakkollégium.

Irodalom

 

Cserti Csapó Tibor(2002a): A Wlislocki Henrik Szakkollégium bemutatása.In: Cserti Csapó Tibor (sorozatszerk.): Friss kutatások a romológia körében. Pécs. 9-13.

Cserti Csapó Tibor(2002b): A Wlislocki Henrik Szakkollégium első évének értékelése, tapasztalatai. In: Cserti Csapó Tibor (sorozatszerk.): Friss kutatások a romológia körében. Pécs. 149-156.

ForrayR. Katalin – Cserti Csapó Tibor(2002): A Wlislocki Henrik Szakkollégium tutori rendszere. In: Cserti Csapó Tibor (sorozatszerk.): Friss kutatások a romológia körében. Pécs. 145-148.

ForrayR. Katalin (2002): Eredmények és problémák az iskolázásban. In: Forray R. Katalin- Mohácsi Erzsébet (szerk.): Esélyek és korlátok. A magyarországi cigány közösség az ezredfordulón. Pécs. 52-55.

 

http://dx.doi.org/10.15170/ROM.2014.01.01.11