Közösség az egyénért, egyén a közösségért – hátránykompenzáló tehetséggondozás a miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégiumban

A tehetséggondozás tradicionális feladata a felsőoktatásnak, szemben a hátránykompenzálással, ami az expanziós folyamatokkal járó új kihívás ebben a szférában. Írásunkban azt mutatjuk be, hogy ezt a két feladatot hogyan ötvözi programjában a Miskolci Görögkatolikus Cigány szakkollégium, miközben fontos társadalmi feladat felvállalására készíti fel hallgatóit. A miskolci szakkollégium a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat részeként egy hátrányos helyzetű régióban, a Miskolci Egyetem hallgatói bázisára épülve működik. Olyan fiatalokat szólítunk meg, akik majd felelős értelmiségiként, szakmájukban kimagasló eredményt nyújtva felvállalják azt a társadalmi küldetést is, ami a cigányság felemelkedésének és a cigány-magyar együttélésnek a segítését jelenti.

Bár a felsőoktatásban tanuló cigány hallgatók száma valamelyest növekedett az expanziós folyamatok következtében, részvételük a felsőoktatásban még mindig igen alacsony.  A szakkollégium azt a hátteret kívánja biztosítani, ami sokuk mögül szociokulturális hátrányaikból fakadóan hiányzik. A felsőoktatásba már bejutott cigány fiatalok többnyire rendelkeznek sikeres megküzdési stratégiákkal, hiszen kikerülték az oktatási rendszer eddigi lehetséges buktatóit, bejutottak az egyetemre, jellemzően tehetségesebbek a hasonló helyzetben lévő társaiknál. Ugyanakkor számtalan rizikófaktorral kell szembenézni az ő esetükben. Nehéz áthidalni, akárcsak megérteni azt a távolságot, amivel jellemezhető az a környezet, ahonnan indultak és az, ahová igyekeznek: az értelmiségivé válás folyamata során nagy utat kell bejárniuk.  Készülni az értelmiségi életformára, de önmagában már az egyetemista lét sokuk számára jelentős kultúra- és életformaváltást jelent. A folyamatos alkalmazkodás belső feszültségeket generálhat, amelyek kihathatnak a személyiség több dimenziójára is. A folyamatos megküzdés állandó stresszhelyzetet jelent számukra. Mivel jellemző hallgatóinkra, hogy közoktatási pályafutásuk során nem megfelelő minőségű oktatásban részesültek, komoly tanulás-módszertani deficitet hozhatnak magukkal. Többen – elsősorban szociális hátterükből fakadóan, önmaguk és családjuk fenntartásának érdekében – rendszeres keresőtevékenységet folytatnak, munkát vállalnak felsőoktatási tanulmányaik mellett.

A szakkollégium minden elemének éppen ezért a hátránykompenzálást és a tehetséggondozást párhuzamosan kell szolgálnia. A szakkollégium a közös munka eredményeként az alábbi változásokat kívánja megcélozni hallgatóinál:

  • erősödik az identitástudatuk,
  • megtapasztalják az összetartozás erejét, megtanulják ennek értékeit használni,
  • új érdekérvényesítési módokat sajátítanak el,
  • az egyéni szereprepertoárjuk kiszélesedik,
  • mélyebb spektrumú szakmai fejlődés lehetősége,
  • tudatosabb jövő és pályatervezés,
  • segítő-védő közösségben új személyes kapcsolatok születnek.

Magyarországon az expanziós folyamatok rendkívül gyorsan zajlottak le, a hátránykiegyenlítés formáinak nem volt alkalma kiforrni. A felsőoktatásban jellemzően a következő hátránykompenzáló megoldásokat szokás alkalmazni: ösztöndíjprogramok, mentorálás, kedvezmények, felkészítő programok, új, speciális képzési formák.

A szakkollégium ösztöndíjat folyósít tagjai számára. Általában megfigyelhető a hátrányos helyzetű csoportok részére folyósított felsőoktatási támogatások, ösztöndíjak esetében, hogy – kollektív lelkiismeret furdalást csökkentendő vagy a pozitív diszkrimináció elvét követve – nem kötik a folyósítást speciális egyéni befektetéshez. Ezzel szemben alapelvünk, hogy a valódi támogatás az egyén felelősségvállalására épít, és elvárjuk, hogy a szakkollégista a saját fejlődése, egyetemi és szakkollégiumi előmenetele érdekében tegyen meg minden erőfeszítést. A szakkollégium a szakkollégisták teljesítménye alapján differenciált tanulmányi ösztöndíjat folyósít.

A szakkollégium tanulmányi programjában kiemelt szerepet kapnak azok az egyetemi oktatók, akik mentori feladatokat látnak el nálunk. A mentor a szakkollégisták egyetemi tanulmányait segíti, kíséri. Olyan egyetemi szakterülethez kapcsolódó kísérő-vezető, aki hasznos egyéni tanácsokkal, rendszeres kontrollal tereli, hozzásegíti a hallgatót – képességeihez mérten – a legjobb teljesítmény eléréséhez. Széleskörű ismereteit, tapasztalatát és kapcsolatrendszerét felhasználva támogatja és segíti az esetleges tanulási nehézségek leküzdésében, saját érdeklődési irány megtalálásában, kutatási és publikációs tevékenység folytatásában. A mentor a szakmai közösség képviselője, így a hallgató számára is szakmai tekintély, a vele való rendszeres konzultáció viselkedési, kommunikációs mintákat is közvetít.

Kifejezetten a hátránykompenzáló tehetséggondozás eszközeként jelenik meg programunkban az Egyéni Tanulmányi Terv, melyet finnországi minta alapján adaptálunk. Különösen a rövid képzési ciklusok esetén segíti abban a hallgatót, hogy tanulmányait tudatosan tervezze. Szűk értelemben az egyetemi tanulmányait kísérő konkrét folyamatterv, tágabban értelmezve egy egyéni cél- és tevékenységlista, mely tartalmaz szakmai terveket, személyes célokat (rövid és hosszú távra), az egyén erősségeit és fejlesztendő kompetenciáit, tulajdonságait, rendszeres önértékelését. Valójában egy folyamatosan épülő portfólió, mely a hallgató tanulmányait kíséri végig, miközben hozzászoktatja a tudatos tervezéshez.

A háttérben mindeközben formális és informális eszközöket felhasználva arra törekszünk, hogy olyan, egymást segítő, tisztelő és elfogadó közösség kialakulását segítsük, mely felerősíti a konkrét programok és tevékenységek hatását.

 

http://dx.doi.org/10.15170/ROM.2014.01.01.10