A Wlislocki Henrik Szakkollégium a tavalyi évben ünnepelte működésének tizedik évfordulóját. Tizenegy évvel ezelőtt indult el egy projekt keretében, melynek címe: Regionális tehetséggondozás és szakkollégium létrehozása roma hallgatók számára a munkaerő-piaci versenyhelyzet javítása érdekében. A projektet az Európai Unió a HU-99.04-01. számú Phare-program keretében finanszírozta. A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása címet viselő programot 1999 folyamán hirdette meg az Oktatási Minisztérium Phare programirodája. A három elemből álló program a megelőzés, korrekció és tehetséggondozás pillérekre épül. (Tájékoztató A programban különböző tématerületekre lehetett pályázni. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar a „Középiskolai tehetséggondozó, felsőfokú szakképzési, valamint felsőfokú tanulmányokat előkészítő és támogató programok kidolgozása, továbbfejlesztése és megvalósítása” elnevezésű alprojektre készítette el pályázati programját.A projektet kidolgozó szervezet a Romológia Tanszék volt, melynek vezetője Forray R. Katalin volt. A pályázatban összesen 148.475 eurót igényelt a szervezet, melyből 131.720 eurónyi támogatást nyert el. Ez közel 33,5 millió forintot jelentett akkoriban.

A projekt leírása[1]

Célok

A projekt célkitűzése alapvetően a felsőoktatásba belépett roma/cigány fiatalok támogatása volt egészen a munkaerő-piacra való belépésig. Ezt három konkrét részcélban fogalmazták meg: a felsőoktatásba belépő vagy benne lévő roma diákok felkutatása, közösségépítés; szakkollégium létrehozása és működtetése; a végzettek támogatása a munkaerő-piacon vagy a doktori képzésben. A célok elérését egy, a felsőoktatásban elterjedt hallgatói közösségi tér, szakkollégium keretében kívánták megvalósítani. Ezen tér köztudottan alkalmas az ambiciózus, szakmailag magas szintű munkát végző hallgatók összefogására. Emellett lehetőséget ad a hallgatók autonóm szerveződésére, önálló tevékenykedésükre és közösség kialakítására. A Romológia Tanszék a szakkollégium létrehozásával a szakmailag sokoldalú, piacképes tudású roma értelmiség képzését tűzte ki célul. A bevonni kívánt hallgatói kört kiterjesztették az egész Pécsi Tudományegyetemre, így az akkor létező tíz karra, és az ott tanuló cigány/roma fiatalokra. A projektben vállalt célokat alapvetően a tutori rendszer kiépítésével és működtetésével kívánták elérni. A tutori rendszer alapvető feladata a hallgatók segítése tanulmányaik során és a tutorok felelősségvállalásának gyakorlása. A bekerült hallgatók és tutorok közösségének fejlesztése céljából nyári tábort szerveztek. Ezen táborban a közösségépítésen túl cél volt az egyéni és csoportos radikális önismereti technikák alkalmazásával megvalósuló kommunikáció-fejlesztés, az identitás erősítése és a cigány/roma kultúrával összefüggő ismeretek és készségek elsajátítása. Az értelmiségi létre való felkészítés eszközeként a Szakkollégium keretein belül folyóirat szerkesztését és mini konferenciák szervezését is vállalták, melyet a projekt második félévétől a tutorok és a hallgatók közösen készítettek el, bonyolítottak le. Mindezek mellett a szakkollégiumi hallgatók és a tutorok is ösztöndíjban részesültek. Ennek célja nem csak a jutalmazás és a közvetlen anyagi támogatás volt, hanem olyan jogszabályi gyakorlat előkészítése, amely lehetővé teszi a hasonló szakkollégiumok hallgatóinak és tutorainak az állami normatíva közötti díjazását.

A főpályázó

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1998/1999-es tanévtől kezdődően működött Romológiai Szeminárium (Csánicz-Cserti 1998:94). Az alapvetően ekkor még nyelvészeti szemináriumként funkcionáló szervezetből nőtte ki magát 2001-re az önálló Romológia Tanszék. 2000-ben az országban elsőként a pécsi egyetemen akkreditáltak romológia alapképzési szakot. A szak körül csoportosult oktatók döntöttek úgy, hogy olyan közeget hoznak létre, melyben támogatásra lelhetnek az egyetemen tanuló hátrányos helyzetű, elsősorban roma/cigány hallgatók. A Tanszék feladatának tekintette ezen hallgatók felkutatását, bevonását a tudományos életbe és diplomához jutásuk segítését.

Honnan toborozták a szakkollégiumi hallgatókat?

A pályázati anyag Helyzetelemzés című fejezetéből kiderül, a pályázat írói feltételezik, hogy a Pécsi Tudományegyetemen viszonylag magas arányban tanulnak roma/cigány hallgatók, mely a térség egyes sajátosságaira vezethetők vissza. A dél-dunántúli régióban már akkor komoly kezdeményezések voltak láthatóak a roma/cigány tanulók eredményes oktatásának elősegítésére: Gandhi Közalapítványi Gimnázium, Collegium Martineum. Ezek mellett akkor már fél éve működött a Cigány Értelmiségi Gondolkodó klub (CÉG), melynek alapvetően az értelmiségi pályára készülő roma/cigány fiatalom felkutatása és fórumok volt. Ezeknek a projekteknek köszönhetően a régió egyetemén a 2000-es évek elején már viszonylag sok – a Tanszék becslései szerint 30 – roma/cigány fiatal jelent meg. Az oktatási projektek mellett már akkor is működtek olyan szervezetk Pécsett és környékén, melyekkel a Romológia Tanszék szorosan együttműködött és egymás erőforrásaira támaszkodva közös projekteket is megvalósítottak. Ezekkel a szervezetekkel – Khetanipe a Romák Összefogásáért Egyesület, Zsutipe Kulturális és Sport Egyesület, Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat – konzorciumi partnerként is találkozunk a Tanszék Phare pályázatában. A pályázati dokumentációból az derül ki, hogy a hallgatókat személyes ismeretség útján, hólabda módszerrel kutatták fel és vonták be a programba.

Együttműködő partnerek

Megvalósító szervezetként a Baranya Megyei Munkaügyi Központ is szerepelt a pályázatban. Az egyes szervezeteknek különböző szerep jutott a megvalósítás során. A Pécs Városi Cigány Kisebbségi Önkormányzat a projekt kulturális rendezvényeinek megvalósításában, a pályaorientációban és a munkavállaláshoz szükséges kapcsolatok kiépítésében kapott jelentős szerepet. A szakkollégiumi hallgatókmunkavállalásra való felkészítésben a Baranyai Megyei Munkaügyi Központra szabott nagyobb szerepet a pályázat. A felkészítés során feladata volt munkaerő-piaci ismeretek átadása, egyéni karriertervek elkészítése és munkaerő-piaci prognózis felállítása. A projekt országos és regionális beágyazottságát, a hallgatók civil élettel és szervezettekkel való összekötését a Khetanipe a Romák Összefogásáért Egyesület vállalta magára. A Zsutipe Kulturális és Sport Egyesület a hallgatók számára szervezett relaxációs és sport rendezvények lebonyolítását vállalta. Mint ahogyan ma is, úgy tíz évvel ezelőtt is fontos volt európai uniós pályázatoknál a külső környezettel való együttműködés. Különösen fontos ez jelen esetben, hiszen a projektet a Pécsi Tudományegyetem „falain” belül kívánták megvalósítani. A HU-99.04.01. számú Phare-programról szóló tájékoztatófüzetben röviden elemezik az elutasított pályázatokat, melyeknek egyik jellegzetes hibája a feltüntetett konzorciumi partnerekkel történő együttműködés felszínes jellege. Elmondhatjuk azonban, hogy a Tanszék által benyújtott pályázatban világosan és pontosan megfogalmazták az egyes közreműködők felelősségi körét és, hogy mit vár el tőlük a főpályázó.

Várható eredmények

A pályázati anyagban csak egy helyen találkozunk számszerűen mérhető adattal. E szerint 20 főnyi hallgatói csoporttal és a hozzájuk tartozó 6-7 tutorralszámoltak a pályázat írói. A projekt célcsoportra gyakorolt hatásait illetően olyan megfogalmazásokkal találkozunk, mint „A szakkollégiumból kikerülőktől elvárjuk, hogy aktív részesei legyenek lakóhelyük helyi társadalmának, nyújtsanak személyes támogatást és szolgáltatásokat a megszerzett ismeretek és kapcsolatok felhasználásával emberi jogi, oktatási, munkaerő-piaci, konfliktuskezelési stb. ügyeknél.”. További várható eredményként a Szakkollégium nemzetközi hálózatokba való csatlakozását, konferenciákon való megjelenését, az anyaintézmény (Tanszék) számára olyan jogi feltételrendszer megteremtését, mely a későbbiekben biztosíthatja a hátrányos helyzetű szakkollégiumi hallgatók társadalmi integrációját és egzisztenciájukat.

A pályázati anyag további részeiben a részletes költségvetést, a projektet megvalósítók önéletrajzait, nyilatkozatait olvashatjuk.

A Wlislocki Henrik Szakkollégium kezdeti működése

A tutori rendszer részletes bemutatása

Tutor az a felsőbb éves (legalább harmadéves) hallgató, aki részt vesz a romológiaspecializáció, illetve a szak munkájában. Minden szakkollégistáról gondoskodott egy tutor, de egy tutornak maximum három hallgatója lehetett. A tutori munkára jelentkezők alkalmasságáról a Szakkollégium vezető teamje döntött, mint ahogyan a kiválasztottak felkészítéséről is ők gondoskodtak. A tutorok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy tanulmányi eredménye legalább 3,5 felett legyen, lehetőleg roma/cigány legyen, és hogy lehetőleg azonos szakon tanuljon valamely a szakkollégiumba bekerült hallgatóval. (Bíró 2012:14)A tutorok feladatai közé tartozott alapvetően a rájuk bízott hallgatók szakjának megismerése, követelményinek összegyűjtése, a hallgató személyes és tanulmányi problémáinak feltárása, felkészítésük a vizsgákra, a követelmények teljesítésére. Emellett alap feladatuk volt a hallgatók egyetemi és kollégiumi életbe való bevezetése, az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódó adminisztratív feladatokban való segédkezés, azok figyelemmel kísérése. Az alapok megteremtése után kötelességük volt a hallgatók egyéb tanulmány igényeinek feltérképezése (nyelvtanulás, korrepetálás), képességeik és tehetségük felismerése, azok kibontakoztatásában való segítségnyújtás. A tutorok és hallgatók között alapvetően személyes kapcsolatnak kellett kialakulnia, hogy ezeket a feladatokat teljesíteni tudják. Ezen kapcsolat megalapozására szolgáltak a nyári táborok és a kötelező jellegű személyes találkozók. A találkozók, megbeszélések számára helyszínt biztosított a Tanszék egy szakkollégiumi szoba formájában. Idővel ezt a helységet számítógépekkel, asztalokkal, székekkel szerelték fel, hogy a szakkollégiumi hallgatók számára lehetőséget nyújtsanak az internet használatra és dolgozataik számítógépen történő megírására. A tutorok között találhatunk egy „főtutort”, akinek kötelességei közé tartozik rendszeresen megbeszéléseket tartani a többi tutorral, ahol értékelik az addigi tevékenységeket. Ő az, aki értékeli a tutorok által írt féléves beszámolókat, jegyzőkönyveket, aki segít lebonyolítani az egyes tutor váltásokat, és akihez fordulni tud a tutor, ha segítségre vagy tanácsra lenne szüksége. A tutorok egy félévre kaptak megbízást, melynek meghosszabbításáról a féléves értékelés után döntötték el. (Bíró 2012:13)

A felvételi eljárás után 2001őszi szemeszterében 33 hallgató, 14 tutor és 1 főtutor kezdte meg munkáját. (Bíró 2012:14) Az ösztöndíjban részesülő hallgatók között találhatunk 16 bölcsészkarost – romológia, orosz, német, szociálpolitikus, szociálismunka, olasz, néprajz, angol és szociológia szakosok -, 5 főt a Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karról – gépész- és építészmérnök, informatika és településmérnök szakosok -, 4 főt az Állam- és Jogtudományi Karról – jogász és jogi asszisztens szakosok -, 3 főt a Természettudományi Karról – biológus, matematika és számítástechnika szakosok -, és egy-egy főt az Egészségügyi Főiskolai Karról, az Általános Orvosképzési Karról, illetve a Felnőttképzési Karról. A tutorok jelentős része – 9 fő – a Bölcsészettudományi Karról: néprajz, romológia, szociológia, magyar, esztétika és szociálpolitika szakról jelentkezett, két-két fő a Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karról és a Felnőttképzési Karról, egy fő pedig a Természettudományi Karról került a programba. A tutori rendszer felállítása, a hallgatók toborzása után sor kerülhetett a szakkollégium szervezetének létrehozására. Az első közgyűlésen a hallgatók, tutorok és a pályázat szakmai vezetője – Cserti Csapó Tibor – közösen kidolgoztak egy szabályrendszert, melyben minden szereplő kötelességét és jogait meghatározták. Szintén az első gyűlésen megválasztásra került a szakkollégium vezető tanára. Ezután a Szakkollégium vezetését Beck Zoltán látta el. Bíró leírása szerint ekkor vette kezdetét az igazi szakkollégiumi élet. Kezdetben a szakkollégium tevékenységét az alábbiak jellemezték: a társadalomtudományi gondolkodás új eredményeinek bemutatása és alkalmazása; a tudományos írás jellemzőinek elsajátítása, előadások és mini konferenciák szervezése; nyelvtanulási lehetőség biztosítása; kurzusok indítása a roma kultúra, történelem, közösségek, érdekképviselet témakörében; periodika megjelentetése; számítástechnikai infrastruktúra biztosítása a hallgatók számára. (Bíró 2012:16)

A beszámolók tanulságai

Mind a hallgatók, mind a tutorok készítettek beszámolót az egyes félévekben végzett tevékenységükről. A beszámolókról készült összesítés félévekre lebontva, melyekben az eredményeket, javaslatokat és problémákat foglalták össze. Ennek alapján emelnék ki most néhányat.

Amiben a tutor a legtöbbet segít: tanácsok nyújtása a tanárok és tantárgyak terén, kapcsolatok kialakítása, előadásokra és publikáció megírására való felkészülés, második szakra való felvételiben tanulmányi segítségnyújtás, pályázatok megírásában iránymutatás. A legjellemzőbb problémák között a késői tutor-patronált egymásra találás, a tutor szakmai kérdésekben hozzá nem értése, a tutorok és patronáltak elfoglaltsága volt. A tutrok beszámolóban több esetben építő jellegű javaslatokat is olvashatunk a tutor rendszerrel és a szakkollégiummal kapcsolatban. A javaslatokat író tutorok szinte minden esetben valamely más egyetemi szakkollégium hallgatója volt és így az ott működő gyakorlatokat kívánták átadni a Wlislocki Henrik Szakkollégium számára. Ilyen javaslat volt a Tudományos Diákköri Konferenciára történő felkészülés segítése, más szakkollégiumok vezetőinek meghívás és tapasztalatcsere kezdeményezése, szakestek szervezése közösségépítés céljából, a hallgatók kutatásokba bevonása.

A projekt lezárásához készített dokumentáción 2002. novemberi dátumot találunk, mely szerint a projekt alig másfél évig tartott. Az pénzügyi háttér megszűnése után egyre nagyobb problémát jelentett a bevont hallgatók összefogása a Szakkollégium keretébe. Ennek eredményeképpen 2002 után a túlélés időszaka követett, melyben inkább előtérbe kerül a klasszikus értelemben vett szakkollégiumi tevékenységek és a közösségi programok szervezése. (Bíró 2012:18)

Összefoglalás

A tanulmány célja a Wlislocki Henrik Szakkollégium létrehozásának pontos dokumentációját kívánta bemutatni. Ugyan a fő hangsúly itt a Szakkollégium életre hívásán van, de ez 2001-ben csak a keretet szolgáltatta az elérendő célokhoz. A Szakkollégium működése azóta is töretlen, a célok kis mértékben módosultak, de alapvetően a cigány/roma egyetemi hallgatók támogatása maradt a fő célkitűzés.

Irodalom

A tanulmány alapvető forrása a Phare HU 99 04 01 312-31-32. számú projekt pályázati dokumentációja volt, mely megtalálható a Wlislocki Henrik Szakkollégium helységében.

Bíró Boglárka: A Wlislocki Henrik Szakkollégium létrehozásának körülményei. In: Romológia „akkor és most”. Konferenciakötet. GypsyStudies 28. Pécs, 2012.

Csánicz Szabolcs-Cserti Csapó Tibor: Romológia szak a Janus Pannonius Tudományegyetemen. In: Iskolakultúra 1998/8. szám 93-95. oldal.

 


[1] A pályázat és a projekt leírását a Szakkollégiumban fellelhető dokumentáció alapján végeztük.

 

http://dx.doi.org/10.15170/ROM.2014.01.01.06