A romológia új fóruma

 

 

Szerkesztői köszöntő

 

Szinte kötelező a szerkesztői beköszönő, előszó minden újság belső címlapján, pláneegy teljesen új és példanélküli folyóirat induló számának elején. De mit lehet írni, hogy ne legyen túl patetikus – bár ez a hangulat mindenképpen illeszkedne az alkalomhoz, egy új sajtótermék születéséhez – de ne legyen túl gyakorlatias sem – pedig ennek is lenne szerepe tájékoztatva az olvasót arról, mit kap a kezébe, mit várhat a laptól.

A patetikus irányba mozdulva kikerülhetetlen hangsúlyozni az örömöt, hogy a romológiával foglalkozó hazai felsőoktatási, kutatóintézeti színtér szereplői közt tanszékünknek volt lehetősége a 2000-es évek elején létrehozni a Wlislocki Henrik Szakkollégiumot a pécsi egyetemen tanuló roma származású hallgatók eredményesebb egyetemi karrierje érdekében, majd a múlt évben volt alkalmunk, hogy a cigánysággal foglalkozó tudományterületek és kutatóműhelyek szakembereinek összefogása érdekében megszervezzük a Romológiai Kutatóközpontot. S ennek a tanszék melletti segítő rendszernek, intézményi hálónak – trojkának – a harmadik tagja is felsorakozik immár – a Romológia folyóirat -, hogy teret adjon a romákkal/cigányokkal foglalkozó tudományos eredmények közlésére, ezen ismeretek terjesztésére, kutatóinknak a megnyilatkozásra, párbeszédre, de ha úgy adódik, vitára is.

Találó címet akartunk e lapnak, s mi volna találóbb, mint tanszékünk, s a kutatási terület mára itthon elfogadott elnevezése – Romológia. Arról, hogy mi ez a romológia, meddig terjednek határai, mennyire lóg bele más tudományterületekbe, egyáltalán önálló diszciplína-e, vagy csak a különböző társadalomtudományok határmezsgyéin mozgó, a cigányságot az adott diszciplína szemszögéből, módszereivel és értelmezési keretében vizsgáló ismerethalmaz; lehet és kell is beszélgetni – lám itt e felület, tegyük! Mi magunk nem sokat gondolkodtunk ezen az első időkben, az 1990-es évek vége felé, a tanszék, a szak megalakulása környékén, mint ahogy az újszülött számára sem kardinális kérdés, ki ő.Csak élvezi létét és felhőtlenül, néha rakoncátlanul teszi a dolgát. Serdülőkorba érve azonban jönnek a lét nagy kérdései az identifikációs problémák és krízisek: Ki vagyok én? Miért vagyok? Merre tovább? Úgy tűnik, egy tanszéknek is van serdülőkora, a fenti kérdések rendre előkerültek már a fennállás 10 éves jubileuma időszakában. Aztán a serdülő fejében rendeződnek a dolgok, letisztul énképe – s eszerint az analógia szerint akkor még intézményként nem nőttünk fel, mert ha tisztul is e szerep, még van mit rendezni soraink közt.Pedig ideje felnőni, hisz most hozzuk világra szép újszülöttünket, e lapot, s e lap alkalmas lesz tán erre is.

Az ünnepies hasonlatok után egy kicsit a gyakorlatiasabb kérdések felé menve: Mi is e lap voltaképpen?

Talán könnyebb a másik oldalról közelítve meghatározni. Mi nem?

Nem akartunk egy olyan folyóiratot, amely csak romákról, cigányokról szól. Hiszen minden olyan tudományos eredmény érdekel bennünket, amely akár közvetve is, de elősegíti e hazánkban élő tekintélyes népcsoport könnyebb elfogadását, beilleszkedését, mindennapjait. Ehhez nem feltétlenül roma kutatási adatok kellenek, de hasznosak lehetnek az egyéb pozitív példák, eredmények is.

De ugyanígy nem csak romáknak, cigányoknak szól ez a  lap. Örülnénk -  és ez volna a hosszú távú cél – ha egyre többen olvasnák, majd írnák is értő módon a lapot, de elsődlegesen a tudomány iránt nyitott és érdeklődő hazai értelmiségi kör a célközönségünk.

Nem romák írják e lapot, mert nem hiszünk az etnikai alapú kompetenciában és hozzáértésben. Írják azok, akinek van mondanivalójuk a hazai cigányság megismeréséhez! Talán egyre többen – e kontextusban mellesleg – cigány származásúak lesznek.Erre épít a szakkollégium is, kinyitni e fiatalok érdeklődését a tudományok irányába. S erre épít hosszú távon a folyóirat, megnyerni az írásnak a lányokat és srácokat, felépíteni egy értelmiségi roma kutatói – vagy romakutatói? – utánpótlás kört.

S lehetne még sorolni, mivel megy szembe e lap. De nézzük, merre tart!

A folyóirat negyedévente jelenik majd meg, minden számot egy-egy témakör – jelen esetben a roma szakkollégiumi hálózat – köré építünk fel. Mindegyik számnak lesz egy vendégszerkesztője, vele egy „interjút” is közlünk, a téma szakértője ő, akitől egy „Nagy tanulmány” jelenik meg a lapban, ehhez kapcsolódik „Ütköző” rovatunk, amelyben a fő témára reagálnak, reflektálnak más szakemberek. Lesznek még a fő motívumhoz kapcsolódó egyéb „Tanulmányok”, egy nemzetközi színtérre „Kitekintő” rovat, amelyben lehetőleg külföldi példákat, gyakorlatokat, eredményeket kívánunk megismertetni. E számban a téma jellegénél fogva leginkább országon belül tekintgetünk a roma egyházi szakkollégiumok irányába a hálózatosodás, a partneri kapcsolatok ápolgatása miatt, de fiataljaink prágai tanulmányútjának tapasztalatairól is olvashatunk egy beszámolót. S hozunk egy Recenzió” rovatot is a célból, hogy fontos eseményekről számoljunk be, vagy megismertessünk értékes irodalmakat, publikációkat.

Ennyit a praktikumról…

 

Jó és hasznos olvasást kívánok a szerkesztőség nevében a folyóirat olvasóinak és reméljük, hosszú ideig hűséges olvasmányuk lehetünk!

 

Cserti Csapó Tibor

Pécs, 2013. május