Európa szerte jó pár olyan múzeum, gyűjtemény található, amelynek anyagában nem csak esetlegesen bukkannak fel a roma, cigány csoportok tárgyi, vagy történeti emlékei, dokumentumai, de figyelmét fókuszáltan ennek a témakörnek szenteli, vagy célzottan, teljes egészében a cigányság kulturális örökségének megőrzése a célja.

Nyugat-Európa országaiban ezek a gyűjtemények hosszabb múltra tekinthetnek vissza, a közép-kelet-európai térség hajdani Szovjetunió által befolyásolt országaiban azonban hasonló tematikájú múzeumok és kiállítások inkább csak a rendszerváltozás után jöhettek létre.

Az írás célja, hogy bemutassa a legfontosabb gyűjteményeket az olvasónak, s felhívja a figyelmet ezekre a nevezetes turisztikai célpontok között ritkán szerepelő értékekre.

A válogatás első köre olyan gyűjteményeket ölel fel, amelyek a tradicionális kultúra tárgyi emlékeinek, a hagyományos életforma elemeinek örökségét tárja a látogatók elé, ilyen módon az európai cigányság különböző csoportjainak eltérő, vagy éppen közös kultúrkincsét rendezi a tárlókba.

Gypsy Woman Ethnological Museum – A Cigány Nők Etnológiai Múzeuma

Spanyolország, Granada

2

A helyválasztás nem véletlenszerű, Granada Sacromonte nevű városrészében található a múzeum. Ez a kerület adott otthont évszázadokon át a város gitano közösségének, akik többségükben a hegyoldalba vájt barlanglakásokban éltek. Az életforma eltűnőben van, de megőrzése érdekében az egyik barlangban múzeumot alakítottak ki. A város és a helyi cigány közösség is sokat tesz azért, hogy ezek a kulturális emlékek megőrződjenek és a helyi kultúra szerves részeként kezelik a gitano örökséget. A gitano kultúra, a flamenco zene és tánc, de az egész Sacromonte városrész Granada amúgy sem szűkös turisztikai attrakcióinak sorát gyarapítja, s nem úgy kezelik, hogy csak egy szűk érdeklődő szegmens számára legyen érdekes és elérhető.

A múzeum gyűjteménye a spanyolországi cigányság történelmét és a cigány nők, asszonyok abban játszott szerepét állítja a középpontba. Ennek kapcsán olyan területekre fókuszál a kiállítás, mint a gitano művészet, zene, irodalom, az ezoterikus gondolkodás, a hagyományos orvoslás és a közösség legkiemelkedőbb női alakjainak bemutatása. Hasonlóképpen megtekinthetők itt a Sacromonte (Granada tradicionálisan gitanok által lakott városrészének) egy tipikus barlanglakás rekonstrukciója, jellegzetes öltözetek, a vardo (cigány lakókocsi), különböző eszközök és a személyes tárgyak. A helyi cigány szobrászművész Luis Heredia alkotásai is kiállítás részét képezik.[i]

Museo del Baile Flamenco – Flamenco Múzeum

Spanyolország, Sevilla

A város szülötte, Christina Hoyos híres flamenco táncművész, koreográfus hozta létre a világ első és mindmáig egyetlen flamenco múzeumát.

A Museo del Baile Flamenco-t néhány percnyi távolságra találjuk a híres katedrálistól, a Santa Cruz negyedben, egy 18. századi épületben helyezték el.[ii] Nem pusztán múzeum ez, ahol interaktív kiállításokon mutatják be a flamenco tánc eredetét és fejlődését, felölelve a zenének és a tánc különböző stílusainak számtalan variációját, de a legkiválóbb flamenco zenéket hallgathatjuk itt, látványos videofelvételeket nézhetünk, megcsodálhatjuk a színpompás jelmezeket, emellett a tánccal kapcsolatos festményeket, fotókat és rajzokat is találunk nagy számban. Több híres kosztüm közt itt tekinthető meg a híres vörös ruha, amely az olimpiai játékok megnyitóján szerepelt Barcelonában 1990-ben. A patióban egy kisebb színpadot és nézőteret alakítottak ki, ami élő show műsoroknak ad helyszínt. Esténként a legkiválóbb gitárművészek és táncosok lépnek itt fel. Minden kiállítási tárgyhoz hatnyelvű tájékoztató tábla ad eligazítást.

Workshopok és tanfolyamok, magánórák (tánc és gitár) és különleges előadások szerepelnek még a múzeum kínálatában.[iii]

Gordon Boswell Romany Museum

Nagy-Britannia, Spalding (Lincolnshire)

3

Közép-Anglia keleti részén, Derbytől keletre, Spalding egyik külső városrészében kapott helyet a Gordon Boswell Romany Museum. A tulajdonosok (Margaret és Gordon Boswell) úgy hirdetik gyűjteményüket, mint a világ legnagyobb nyilvános cigány lakókocsi kiállítása és a roma történelem legátfogóbb múzeuma.

Megérkezéskor a vendégek körbesétálhatnak, és régi cigány utazókocsikat, szekereket, lószerszámokat és egyéb használati tárgyakat tekinthetnek meg. Ezután az összes vendég helyet foglal, s a múzeum tárlatvezetője tart előadást a travellerek hagyományos életmódjáról.  A túra későbbi részében a látogatók belépnek a színházterembe, ahol diavetítést tekinthetnek meg, miközben Margaret és Gordon Boswell mesélnek a Spaldingből az Appleby lóvásárra tett utazásukról és a travellerek szekereiről. Ezután megtekinthető a családi fotógyűjtemény egy csésze kávé, vagy tea és keksz elfogyasztása közben. A látogatás végén be lehet nézni az istállóba, s meg lehet tekinteni a lovakat. A múzeumot emléktárgyakat árusító kis ajándékbolt egészíti ki. Arra is van lehetőség, hogy a travellerek lakókocsiján egy hét mérföldes kirándulást tegyenek az érdeklődők egy hagyományos cigány útvonalon, miközben a pihenőhelyen rakott tábortűznél tradicionális cigány ételeket készítenek számukra.[iv]

South East Romany Museum

Nagy-Britannia, Marden (Kent)

4

A Brazil család egy az Anglia dél-keleti részén élő hagyományőrző cigány családok közül, akik megőrizték érdeklődésüket a kultúra és őseik régi szokásai iránt. Ez a kultúra magában foglalja azokat a kézműves technikákat, amelyek az egykori traveller szekerek megépítéséhez nélkülözhetetlenek voltak. A második világháború után ezeknek az utazó alkalmatosságoknak a szerepe annyira lecsökkent, hogy országszerte majdnem teljesen el is tűntek, ma már csak múzeumi gyűjteményekben tekinthetők meg leginkább. Ezek egyike a South East Romany Museum is.

Az évek során a Brazil család férfitagjai a kocsik építésével jelentős hírnevet szereztek maguknak. Ők fejlesztették ki az ún. Burton-típusú kocsit.  Mindig is arra törekedtek, hogy a szélesebb társadalom számára elősegítsék a roma kultúra megértését, s ezt azon keresztül is igyekeztek megvalósítani, hogy lehetővé tették kocsijaik megtekintését. Ez ihlette a Dél-Kelet Angliai Roma Múzeum létrehozását. A múzeum Burton típusú lakókocsik, főzőedények és egyéb használati tárgyak segítségével, valamint a hagyományos traveller útvonal mentén felállított táboron keresztül eleveníti fel ennek az életmódnak a sajátosságait.[v]

Le Tikno Musée Tsigane

Franciaország, Pioch-Badet

5

Pioch-Badet Montpelliertől keletre a Francia Riviéra kisvárosa a Rhone deltavidékén. Múzeuma a Tikno Cigány Múzeum szándékai szerint egy varázslatos időutazást kíván a látogatóval bejáratni. A Múzeum célja, hogy megismertesse a látogatót a cigányok életével. Ezt képek, eredeti használati tárgyak, fotók, szövetek, kocsik, figurák, festmények, porcelánok, különböző eszközök, játékok és bábok szolgálják. A tárgyak egy jelentős része nem a cigány csoportok által gyártott, vagy használt eszköz. Gyakorlatilag a gyűjtemény (néhány kivételtől eltekintve) minden darabja a „gádzsók világából” származik, de éppen ezen a szemüvegen keresztül törekszik arra, hogy bemutassa a többségi társadalom cigányokról élő képét, néha romantikus, máskor kísérteties, mitológiai, allegorikus, diszkriminatív, vagy éppen giccses megnyilvánulásait.[vi]

Kulturverein Österreicher Roma

Ausztria, Bécs

6

A Kulturverein Österreichischer Roma (Ausztriai Cigányok Kultúrklubja) Bécs belvárosától északra, a Devrientgasse 1. szám alatt található. Állandó kiállítása, dokumentációs és információs központja az európai romák vándorlásának folyamatát és a mai osztrák területre történő migrációját mutatja be. Nagy hangsúlyt kap az anyagban a népcsoport diszkriminációja és üldözése, különös tekintettel a náci időszakra, valamint az 1945 utáni újrakezdés időszaka.[vii]

Muzeum romské kultury – Cigány Kultúra Múzeuma

Csehország, Brno

7

http://en.wikipedia.org/wiki/Museum_of_Romani_Culture

A Roma Kultúra Múzeumát1991-ben alapították Brno belvárosában a Masaryk egyetemtől nem messze, a Bratislavská utcában. A helyszín kiválasztását az indokolta, hogy az első roma szervezet Csehszlovákiában éppen ebben a városban jött létre – Cigány-Roma Egyesület néven (1969-1973). Az Egyesület ugyan rövid ideig működhetett – az 1968-as prágai tavasz és az úgynevezett kommunista normalizálás közti időszakban – de tevékenységével megalapozta azt a későbbi szellemi örökséget, amit a rendszerváltás után a múzeum visz tovább. Abban az időben Brno volt a roma értelmiség országos központja. Amellett, hogy politikai tevékenységet végzett az egyesület, megkezdte egy tervezett cigány múzeum gyűjteményének megalapozását is. A pártállami diktatúra újbóli kiteljesedésével ez a célkitűzés meghiúsult ugyan, de a ’90-es évek elején az 1989-es úgynevezett bársonyos forradalom után újra felmerült a múzeum megalapításának ötlete.  Nonprofit szervezetként a múzeum 7 évig egy bérelt helyiségben létezett, ennek ellenére sikerült kiépíteni a gyűjtemények alapját. Több, a roma csoportok körében végzett terepkutatás során bővítették a múzeum anyagát. 2000 végén került a gyűjtemény mai állandó helyére. S 2005-ben, a Cseh Köztársaság Kulturális Minisztériuma felügyelete alá vonta, elnyerve a múzeumi rangot.

A múzeum küldetése ugyanaz maradt a kezdetektől fogva: a romák történelmének és hagyományos, valamint kortárs kultúrájának dokumentációján keresztül bemutatni ezt a világméretű etnikai csoportot.  Mintegy 30 000 gyűjteményi elem szemlélteti a hagyományos mesterségeket, szakmákat és jellegzetes cigány foglalkozásokat (kovácsok, kazánöntők, harangöntők, vályúkészítők, kosárfonók, lókereskedők, zenészek, hangszerkészítők és javítók). A gyűjtemény dokumentálja a különböző típusú roma lakások belső berendezéseit; a jellegzetes textileket, ékszereket; plakát- és meghívó gyűjteménye; írásos anyagai; képzőművészeti alkotási; audio, video és fényképes dokumentációi a roma tradicionális kultúra, s a mainstream kultúra irányait reprezentálják. Nem csak a tárgyi gyűjtésre, de a szellemi kultúrára is koncentrál a munka, különös tekintettel a roma nyelv dokumentálására. 2011-ben nyílt meg az állandó kiállítás „A romák története” címmel. A múzeum a különböző előadások, roma nyelvtanfolyamok széles skáláját is kínálja.[viii]

A brnói Roma Kultúra Múzeuma, az egyetlen hivatalosan létező roma intézmény Európában, – fogalmaz Junghaus Tímea – amely tudatosan az etnográfia és a kulturális antropológia kurátori és tudományos megközelítésével dolgozik, „teljesen kikerülve a művészet és identitás viszonyában, valamint a kortárs roma művészet fogalmában rejlő politikai vonatkozásokat. Depolitizált reprezentációiban – mint például a kiállításon is látható promóciós filmben – a roma emberek az összefüggésekből kiragadva énekelnek és táncolnak, a műtárgyak pedig az etnográfiai struktúrában mint a roma nép produktumai kapnak jelentést. Megalapítása óta egyszer sem érintette a cseh roma szituáció érzékeny problémáját, és sosem kapcsolódott be a roma kortárs művészetről szóló élénk nemzetközi diskurzusba.

A kiállított tárgyak egy része leleplezi a roma elnyomás működését még a roma reprezentáció eme biztonságosan működő rendszerében is. Mint például a holokausztáldozat Bock fivérek gipszmaszkjai, amelyeket a Robert Ritter és Sophie Ehrhardt antropológusok által gyűjtött eredeti haj és szőrzet egészít ki, és amelyeket jelenleg – hét további gipszfejjel együtt – a Roma Múzeum holokausztkiállítása mutat meg (az egyetlen átfogó romaholokauszt-kiállítás a régióban).”[ix]

Roma Basketry Museum

Görögország, Thrilorio

8

http://romagr.gr/museum/5

A Roma Kosárfonás Múzeuma (más néven Komotini Kosármúzeum) Kelet-Görögország Kelet Makedónia és Trákia tartományában, a Rodope régióban található Komotini város Thrilorio nevű részén, Komotinitől 9 km-re található. 1995-ben hozták létre a gyűjteményt.[x]

Ez a néprajzi-technológiai múzeum Görögországban és Európában is egyedülálló tematikus gyűjtemény. A kiállítás eredeti magját a Trákia-szerte gyűjtött, cigányok által készített kosarak képezték Görögország, Bulgária és Törökország területéről. A gyűjtemény fokozatos bővítése során a Balkán-félsziget egyéb országaiból, majd távolabbi területekről is (Egyiptom, Libanon, Örményország, Szíria, Argentína, India, stb.) kerültek tárgyak a múzeumba. Megtekinthető többek közt a világ legkisebb kosara, a „gyógyító kosár”, a „szerencse kosár”.

Ma a gyűjtemény több, mint 1000 tárgyat ölel fel (kosarak, botok, seprűk, szőnyegek, szerszámok, miniatúrák, stb.), amelyből mintegy 500 tekinthető meg.

A múzeum tevékenysége a gyűjtő- és bemutató munkán túl a tudományos kutatásra, az oktatásra, a környezettudatos szemlélet ápolására, a cigányokkal szembeni előítéletek eloszlatására és a gyűjtemény digitalizálására is kiterjed. A cigány kosarak hagyományos és ökológiai terméknek foghatók fel. A múzeum célja, hogy támogassa ennek a tradicionális mesterségnek a fennmaradását, ezáltal javítsa a közösség önképét és önbecsülését, s érzékenyítse a társadalom többségi részét a kulturális örökség védelme iránt és a természeti környezet megőrzése érdekében.[xi]

Ethnographic (Roma) Museum

Lengyelország, Tarnów

9

A Krakkótól keletre fekvő kisváros, Tarnów Néprajzi Múzeumának épülete korábban kastély volt a Krakkói utca (Krakowska) 10-es szám alatt. Az épület a szomszédos magtárépülettel együtt már megtalálható Franz von Grottger 1769-es Tarnów-térképén, de építésük pontos ideje nem ismert, valószínűleg 18. század végi a kastély, a magtár pedig korábbi.  A vidéki barokk stílusjegyeit hordozó épületegyüttes valamikor a város szélén volt, napjainkra azonban a városközpont körbenőtte.

Jelenleg a Néprajzi Múzeumnak ad otthont, amely a Tarnówi Regionális Múzeum egyik tagintézménye. Kiállításai a cigányok történelmét és kultúráját mutatják be. A hátsókertben igény esetén részt vehetünk egy cigány ünnepségen, s a tábortűz lángjai körül előadott táncokban gyönyörködhetünk, vagy egyszerűen csak megcsodálhatjuk az eredeti cigány szekerek szabadtéri kiállítását. Minden év nyarán megrendezik a ” Pamięci Tábor” nevű több napos programot (másnéven a “karaván emlékezete”), amely a múzeum kapuja elől indul, a város utcáin, majd Tarnów régió területén halad. A több napos utazás lehetővé teszi, hogy az érdeklődők az egykori vándorcigányok életét éljék és megismerhessék kultúrájukat.[xii]

Muzej Romske Kulture – Roma Kultúra Múzeuma

Szerbia, Belgrád

10

http://www.romamuseum.rs/razglednice01.html

A roma kultúra és írásbeliség első múzeuma a Balkánon. Az apró, mindössze 75 m2-es tárlat több, mint 100 roma kultúrához kapcsolódó dokumentumnak ad helyet, köztük a legelső roma nyelven írt könyvnek, amit 1537-ben adtak ki Angliában. További 300 könyv érhető el digitális formában a múzeum 10 számítógépén. A múzeumban 12 tablón mutatják be a roma írásbeliség emlékeit.

„A múzeum pont azzal a céllal jött létre, hogy reprezentálja, a roma irodalmiságnak jelentős történelme van. A mai helyzet azonban sok helyen lesújtó. Szerb felmérések szerint az ottani romák 70%-a analfabéta, ami sokak szerint nem kis részben a kultúrpolitikának köszönhető. Gyakran megtörténik ugyanis, hogy az egészséges roma gyerekeket is kisegítő iskolákba irányítják.”[xiii] Korábbi időszaki kiállításaik: Roma anyagi kultúra Szerbiában, Holokauszt, Világpolgár cigányok, Cigányok a képes levelezőlapokon.

A létesítmény mellett működő „Április 8. Roma Közösségi Központ” 2000. márciusában kezdte meg működését. Célja, hogy különböző programok szervezésével, tanfolyamokkal, iskolák, művészeti műhelyek és egyéb tevékenységek támogatásával emeljék a roma lakosság általános oktatási szintjét.  A központ gyűjti és feldolgozza a téma tudományos irodalmát, dokumentációit, az egykori Jugoszláv területeken élő cigány népesség kultúrája és történelme vonatkozásában elérhető adatokat és információkat. [xiv]

Múzeum kultúry Rómov na Slovensku – Szlovákiai Roma Kultúra Múzeuma

Szlovákia, Martin/Túróczszentmárton

11

(fotó Sona Žabková, http://www.muzeum.sk/?obj=muzeum&ix=dcrk_em_snm)

A múzeum egyben dokumentációs központként is működik Észak-Nyugat Szlovákiában, Zsolnától nem messze. 2004-ben nyílt meg a ház a dokumentumgyűjtés, tudományos kutatómunka és bemutatóhely céljára.  Módszertani, szakmai, kulturális és oktatási tevékenysége a roma kultúra bemutatására és megőrzésére irányul.[xv]

European Museum of Roma Culture

Szlovénia, Muraszombat/Murska Sobota

A szlovéniai Muraszombat múzeuma a hazai mellett az európai cigány csoportok tárgyi és szellemi kultúrájának elemeit gyűjti és mutatja be.

A gyűjtemények második köre egy speciális témakörre, a holokausztra fókuszál, s e köré építi bemutatóját. Az európai történelem e meghatározó és tragikus korszaka elsősorban a zsidó népet ért meghurcoltatás témáját helyezi a középpontba, de emellett az alább részletezett gyűjtemények a fizikai megsemmisítés és pogrom által érintett egyéb csoportok közt az európai cigányságra is különös hangsúlyt fektetnek. Némely esetben a tárlat egy-egy részét képezi a roma anyag, másutt önálló dokumentációs és múzeumi keretek közt kerül erre sor.

Kazerne Dossin

Belgium, Mechelen

13

http://deredactie.be/cm/vrtnieuws/cultuur%2Ben%2Bmedia/kunsten/1.1972720

“1942 és 1944 között 25.484 zsidót és 352 cigányt deportáltak a 18. századi Dossin laktanyából Auschwitz-Birkenauba. Közülük alig több mint 5%-uk tért vissza. Kazerne Dossin intenzív és egyedülálló hely a holokauszt áldozatairól való megemlékezésre. A múzeum a zsidók és a cigányok belgiumi üldözésének témájával foglalkozik. Hogyan volt mindez lehetséges? Mik voltak a holokauszt okai? Mit jelentett mindez az áldozatok számára és hogy reagáltak? Nem is volt ellenállás? Ezek a kiállítás alapvető kérdései.

A Kazerne Dossin nem csak a “belga eset” történetét dolgozza fel, de a múzeum a holokauszt alapján a csoportos elnyomás és kollektív erőszak mozgatórugóit és mechanizmusait, a tömeggyilkosságok és a népirtás példáit keresi a történelemben. Ez a kérdés a modern emberi jogok lényegét érinti, hangsúlyt fektetve a szabadság és a megkülönböztetés-mentesség eszméire. Az elkövetők és az opportunisták viselkedésének bemutatása szolgál alapjául annak, hogy figyelmeztessék a látogatót: a kollektív erőszak mechanizmusai köztünk élnek, s annak lehetőségére is felhívják a figyelmet, hogy mondhatunk nemet is a csoportos üldözésre.

Egy ilyen megközelítés speciális módszert követel. A látogató induláskor egy bevezető filmet tekint meg, amelyben a múzeum koncepcióját és annak zavarba ejtő kérdéseit mutatják be.

14

A múzeum célja, hogy bemutassa azt az ördögi kört, amely a népirtáshoz vezetett. Emiatt a tárlat egy szigorú időrendi sorrendet követ. A 25.836 deportált hatalmas fényképei tekintenek le a látogatókra a falakról öt emeleten át.

A kiállítást egy 2012-ből származó hatalmas fotó nyitja. Ezen érzelmileg elvarázsolt, szinte extatikus állapotban lévő fiatalok láthatók a Tomorrowland zenei fesztiválon. Ez a mottója az ezen az emeleten bemutatott “tömeg-mass” témakörnek. Mi történik, ha a kormányok visszaélnek a tömeg hatalmas erejével, és ezt az erőt az erőszak eszközévé változtatják? A zenei fesztivál fotóját a Leni Riefenstahl rendezte 1935-ös Triumph des Willens (Az akarat diadala) című film ellensúlyozza, amely tulajdonképpen Adolf Hitler nyilvános éljenzése. Míg a modern fotó a pluralizmus és a sokféleség légkörében felnövő ünneplő ifjúságot reprezentálja, addig a ’30-as évek őrjöngő tömege egy veszélyes erőt takar.

Az 1920/1930-as évek Németországának hátborzongató fényképei azt mutatják be, hogyan polarizálódik a bajban a tömeg, és az agitáció hogyan sodorja bele az emberek egyre szélesebb tömegeit, a kirekesztés egyre újabb témáit (a politikai erőszakot, a fajgyűlöletet, az idegengyűlöletet) ebbe az őrületbe. Látunk nőket és gyermekeket nevetni, miközben azt figyelik, hogyan kergetik “ellenségeiket”, hogyan bojkottálnak zsidó boltokat, és zsinagógákat gyújtanak fel. Ennek kontrasztjaként egy teljesen más Belgium képeit nézhetjük. Ezek a zsidók és cigányok életét ábrázolják az 1920-as és 1930-as évek Belgiumában. Kilencven százaléka az ott élő zsidóknak és cigányoknak idegen, külföldi volt, főleg szegény emberek. Úgy gondolták, viszonylag biztonságos menedéket találnak Belgiumban a hitleri Németország elől. A múzeum bemutatja a hasonlóságot ezeknek az embereknek a társadalmi-gazdasági profilja és a mai bevándorlók társadalmi-gazdasági jellemzői között. Elvándoroltak a szegénység miatt, de új hazájukban is politikai menekülteknek számítanak.

A német megszállást követően, 1940. május 10-e után a belga jogállam összeomlott, 1940 őszétől elrendelték a zsidók összeírását – a megszálló erők szorosan együttműködtek a belga hatóságokkal. A diszkriminatív intézkedésekben a helyi hatóságok hajlandók voltak követni az új jogrend előírásait. Multimédiás prezentációk villantják elénk ezeket a látszólag “rendes” közigazgatási eljárásokat.

Hogyan alakult az üldözöttek élete a megszállt Belgiumban? Három egymást követő szoba 25 történetben dolgozza fel az aktuális eseményeket a „félelem” témája köré építve, amely egyaránt jeleníti meg az üldözöttek és a néma közreműködők félelmét. Végül is oda vezetett a történet, hogy 17.000 zsidót deportáltak 1942 augusztusa és októbere közt a haláltáborokba, nagy részüket a Dossin laktanyából: ez a hely az összes deportált közel 70% -át adta.

Így jutunk el a kiállítás utolsó egységéhez, a „halál” témaköréhez. A hosszú folyosó végén egy nagy képet látunk Auschwitz-Birkenauról. A folyosón haladva a kelet-európai zsidók kiirtásának folyamatát követhetjük nyomon. Két album képei kerültek az egymással szemközti falakra, az egyik oldalon a “Jákob Lili albumot” találjuk, a vonat érkezését, a magyarországi zsidók Auschwitzba való deportálását 1944 májusában, köztük a jól ismert képek a megérkezésről, a kiválogatásról és a gázkamrák közelében való várakozásról. A másik oldalon az érdekes és megdöbbentő “Höcker album” képei sorakoznak, 1944 nyarán ábrázolja az SS tábori személyzet szabadidős tevékenységeit Auschwitz-Birkenauban. Nevető és éneklő emberek csoportjai, pihentető, kényelmes székek, kirándulók, emberek, akik boldogan ülnek együtt az asztalnál, vagy ünnepelnek a karácsonyfa alatt. Az egyik kép egy sármos, csinos és nevető embert ábrázol: Josef Mengele ő – „a halál angyala”.[xvi]

Dokumentations- und Kulturzentrum Deutscher Sinti und RomaNémet Szinti és Roma Dokumentációs és Kulturális Központ

Németország, Heidelberg

15

A Német Szinti és Roma Dokumentációs és Kulturális Központ Heidelberg történelmi negyedében található. A szinti és roma emberek gazdag kultúrájának megőrzése és bemutatása érdekében alakult meg a központ. Rendezvénysorozatok, előadások, kiállítások, filmvetítések, koncertek, kirándulások színtere. Ezen felül a központ a holokauszt szinti és roma áldozatainak emlékhelye Kortárs Történeti Gyűjteménye révén, állandó kiállítása a maga nemében egyedülálló a világon. Az egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a szintik és romák közel 600 évre nyúló európai és németországi történelmének dokumentálását, különös hangsúlyt fektetve a nemzetiszocialista népirtás korszakára, amely a német köztudatban is évtizedekig el lett hallgatva. Holokauszt túlélők vallomásai, foto, audio és video archívumok állnak a kutatás szolgálatában. A központ módszeresen gyűjti a túlélők és hozzátartozóik személyes vallomásait, ahol a régi családi fényképek különös jelentőséggel bírnak. Ezekből egy egyedülálló archívum állt össze napjainkra.

1997 márciusában nyílt meg a központ első állandó kiállítása. A dokumentáció, három szinten és közel 700 négyzetméteren követi nyomon a szinti és roma közösség nemzeti szocializmus általi üldöztetését. A narratíva a fokozatos kirekesztettséggel indul, s bemutatja, hogy az állam hogyan fosztotta meg őket a jogaiktól, mielőtt szisztematikus kiirtásukba belekezdtek volna.
A kiállítás célja, hogy bemutassa a látogatóknak, a német társadalom nagy része, valamint a “Harmadik Birodalom” állami intézményei egyaránt részt vettek ebben a bűntettben. Az egyéni életrajzok alkotják a kiállítás gerincét, s a cél, hogy szembeállítsák a bürokratikus államgépezetnek a tömeges megsemmisítést iparszerűvé tevő dokumentumait az áldozatok tanúvallomásaival és a túlélők beszámolóival. A régi családi képek központi szerepet játszanak ebben a valós történéseket közel hozni szándékozó megformálásban, mivel azok bepillantást engednek az emberek személyes életébe, bemutatva azokat a különböző módokat, amelyek révén a szintik és romák integrálódtak mind a társadalom egésze, mind a helyi közösségek életébe, mielőtt a nácik elkezdték volna rendszerszerűen kizárni őket onnan.

16

(Foto Lossen – http://www.sintiundroma.de/en/centre/exhibitions/exhibition-auschwitz.html)

A Dokumentációs és Kulturális Központ által létrehozott kiállítást 2001-ben nyitották meg a lengyelországi Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban. A nemzeti szocialista korszak romák és szintik ellen elkövetett bűntetteit bemutató tárlat felett az ellenőrzést a központ az Auschwitz-Birkenau Emlékmúzeummal, a Lengyelországi Roma Szövetséggel és hat másik ország roma szervezeteivel közösen gyakorolja.

A kiállítás, amely az egykori főtábor 13. blokkjában található, három fő témakörre oszlik.
Az első annak a folyamatnak a dokumentumait mutatja be, amely során a nemzeti szocialisták fokozatosan kirekesztették a németországi szintiket és romákat a társadalomból és megfosztották őket emberi jogaiktól. A második részben a cigány csoportok elleni népirtás áll a középpontban. Habár a nácik megsemmisítő politikája nem volt túl változatos a megszállt Európa különböző területein, a kiállítás mégis igyekszik bemutatni annak konkrét formáit és eltéréseit az egyes területeken. A roma szervezetekkel együtt folytatott történeti kutatás számtalan új forrást hozott felszínre, köztük értékes kortárs privát fotókat is. Ezek jól szemléltetik az elkövetett népirtás európai dimenzióit.

A harmadik rész különböző nézőpontokból igyekszik megközelíteni az auschwitz-birkenaui “cigány tábor” történetét.  Himmler 1942. december 16-i Auschwitzi rendeletét követően a szinti és roma kisebbség 23.000 tagját deportálták Auschwitzba a Birodalom egészéből és szinte minden megszállt országból. Többségüknek ez a tábor volt a végső állomás. A túlélők beszámolói, a családi fotók részletesen dokumentálják az elkövetett bűncselekményeket. Itt is, mint az állandó kiállításon Heidelbergben, nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az áldozatok arcait is megismerhessük.[xvii]

Memorial and Museum Sachsenhausen

Németország, Sachsenhausen

17

A baloldali épületben tekinthető meg a Roma és Szinti Múzeum (http://www.scrapbookpages.com/Sachsenhausen/MemorialSite/GypsyMuseum.html)

A Berlin határában lévő koncentrációs tábor ugyan a német területen találhatók között a legkisebbek közé tartozik, viszont az első olyan, amelyet kimondottan lágernek terveztek. 1936 nyarán nyitották meg. Sachsenhausenbe elsődlegesen a rendszerellenes aktivistákat, majd a lengyel és szovjet hadifoglyokat szállították. A háború vége felé már egyfajta átmeneti táborként működött Sachsenhausen, sorra szállították ide a zsidókat, melegeket, Jehova tanúit, romákat. Az emlékhelyre azon a szögesdrótokkal szegélyezett sétányon léphet be a látogató, amelyen annak idején az elítéltek is haladtak. A Lagerstrasse-n sétálva, kétoldalt hatalmas kőfalak szegélyezik utunkat, majd a fal végében egy szabadtéri kiállítás formájában, képdokumentumok emlékeznek meg a tábor kiürítéséről 1945-ben. Ezután a Neuen Museum nevű, viszonylag új (2002-ben megnyitott) kiállítótérhez érünk, ahol a hely történetét tekinthetjük át, a kezdetektől (1933-tól, amikor még „csak” a nemzetiszocialisták rendszere ellen fellépőket zárták ide) egészen a háború után is évekig működő – akkor már a szovjetek által fenntartott – táborig. Majd következik a mindenki által ismert felirat a kapun: „Arbeit macht frei”. Látjuk az úgynevezett semleges zónát, és a figyelmeztető táblát: aki ide belép, felszólítás nélkül lelövik. A falakon koszorúk, emléktáblák. A tábor területe nagyon kicsi, s az egykori barakkok közül is csak néhány maradt fenn. Ezekben helyezték el a kiállítási anyagokat.  A többi barakk helyét fekete kővel kirakott, bekerített terület jelzi. Látogatható a konyha és a tábori kórház, de megtekinthető a gázkamra és a kivégző árok is, amelybe a tarkón lőttek belezuhantak. Megdöbbentő a cipők látványa, ugyanis a rabokkal „cipőtesztelést” is végeztettek, melynek során irgalmatlan körülmények között kellett vizsgáztatniuk a lábbeliket. A transzportációs listán sok magyar névre bukkanunk.[xviii]

Az egykori „ipari udvar” nyugati főépületében állandó kiállítást rendeztek be “A szintik és romák nemzeti szocialista elpusztítása” címmel. Az épület 1937-1938-ban épült és 2001-ben alakították át múzeumi térré.

A kiállítás fényképeket és szövegeket vonultat fel, amelyek elmesélik a cigányok náci népirtásának történetét. A szövegek csak német nyelven olvashatók. Az egyik tabló például azokról a cigányokról mesél, akiket 1944. május 19-én szállítottak az egyik hollandiai átmeneti táborból, Westerborgból Auswitzba. Egy másik híres fotót gyakran tévesen egy Lengyelországból származó zsidó lányként azonosítanak, holott valójában a lány a képen nem zsidó, hanem egy Settela Steinbach nevű cigánylány, aki szintén az auschwitzba irányuló szállítmányba került.

Auschwitzban a cigányok külön táborrészbe kerültek, ahol a családoknak megengedték, hogy együtt maradjanak. A Múzeum kiállításából megtudhatjuk, hogy Settela, édesanyja, és mind a kilenc nővére 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel halt meg a gázkamrákban.[xix]

Museo e Centro di Documentazione della Deportazione e ResistenzaA Deportálás és az Ellenállás Dokumentációs Központjának Múzeuma

Olaszország Prato

18

A Deportálás és az Ellenállás Dokumentációs Központjának Múzeuma Toszkana központjától Firenzétől alig több, mint tíz kilométernyire északnyugatra található, Prato nevű kisváros külső városrészében.

A Museum of Deportation annak az emlékhelye, hogy mi történt a náci koncentrációs táborokban. 2002-ben nyitották meg a múzeumot ott, ahol 1944. szeptember 6-án 29 partizánt akasztott fel egy visszavonuló Wehrmacht egység.
A tárlat elgondolása szerint egy szimbolikus náci koncentrációs táboron haladunk keresztül. A kiállítás hét tematikus szakaszra oszlik (megérkezés, élet és halál a táborban, kiválogatás, megsemmisítés…). A koncentrációs táborokból származó eredeti objektumok és a környékbeli gyárakban dolgoztatott rabok által készített tárgyak teszik személyessé az élményt. A főként Toszkanai rabok – a zsidók mellett politikai foglyok, homoszexuálisok, Jehova tanúi és nem utolsó sorban cigány túlélők – táborokban átélt kegyetlen bánásmódról szóló beszámolóit, a szörnyű rabszolgamunka tanúságait a 2010 szeptemberében megnyílt „With my very eyes - voices and faces of survivors of the Nazi concentration and extermination camps”  – „A saját szemeimmel – a náci koncentrációs és megsemmisítő táborok túlélőinek hangjai és arcai” című új és modern audio-vizuális kiállítás teszi teljessé.

A felső emeleten a Deportálás és az Ellenállás Dokumentációs Központjának ad otthont a múzeumépület. Archivált forrásanyaga az Olaszországban és főként Toszkánában történt mészárlások és a náci koncentrációs táborok, illetve a fasizmussal szembeni ellenállási mozgalom dokumentumait gyűjti. Az anyag rendelkezésre áll mind a tudományos kutatás, mind az oktatási tevékenység számára.[xx]


[i] http://www.spainisculture.com/en/museos/granada/museo_etnologico_mujer_gitana.html

[ii] http://www.museoflamenco.com/

[iii] A világ első (és mindmáig egyetlen) flamenco múzeuma. 2014. Jan. 28. http://kalandozomagyarok.cafeblog.hu/2014/01/28/a-vilag-elso-es-mindmaig-egyetlen-flamenco-muzeuma/

[iv] http://www.boswell-romany-museum.com/

[v] http://www.southeastromanymuseum.co.uk/index.htm

[vi] http://www.tiknomuseetsigane.com/

[vii] http://www.kv-roma.at/

[viii] http://www.rommuz.cz/

[ix] Junghaus Tímea (2013): Romaügy – egy többségi projekt. Összehasonlító intézménykritika a magyarországi Roma Parlamentről és a brnói Roma Kultúra Múzeumáról.

[x] http://en.wikipedia.org/wiki/Basketry_Museum_of_the_Roma

[xi] http://romagr.gr/museum/

[xii] http://www.it.tarnow.pl/index.php/eng/Worth-seeing/Tarnow/Museums

[xiii] http://www.romnet.hu/hirek/2009/11/09/belgradban_a_legelso_roma_nyelvu_konyv

[xiv] http://www.romamuseum.rs/index.html

[xv] http://www.muzeum.sk/?obj=muzeum&ix=dcrk_em_snm

[xvi] https://www.kazernedossin.eu/EN/Museum-Memoriaal/Museum/Inleiding

[xvii] http://www.sintiundroma.de/en/centre/about-us.html

[xviii] http://karafiathorsolya.cafeblog.hu/2013/02/08/sachsenhausen-egykori-koncentracios-tabor-berlin-mellett/, http://www.stiftung-bg.de/gums/en/index.htm

[xix] http://www.scrapbookpages.com/Sachsenhausen/MemorialSite/GypsyMuseum.html

[xx] http://deportazione.po-net.prato.it/index.php?sel_lang=english