Az „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság és az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat úgy döntött, hogy közösségi házat hoz létre a Főváros IV. kerületében, melyben hat állandó programot működtet: 1. oktatás: délutáni egyéni és csoportos tantárgyi fejlesztés, tehetséggondozás és pályaorientáció, 2. szociális és jogi tanácsadó iroda, 3. tánc és ökölvívó testnevelő foglalkozások, 4. a cigány önkormányzat irodája, 5. rendszeres közösségi és kulturális, valamint nyelvi programok szervezése, 6. újpesti cigány helytörténeti muzeális gyűjtemény létesítése.

Az újpesti cigányság története c. kutatás

A cigány helytörténet-kutatás ötletgazdájaként 1994-től foglalkozom a helyi cigányság mindennapjaival, ahol jelenleg is a cigány nemzetiségi önkormányzat képviselője vagyok. A kulturális programok, rendezvények szervezése folyamatos feladataim közé tartozik.

Tizenöt évvel ezelőtt  egy politikai beszélgetés alkalmával tették fel a következő kérdést: miért van az, hogy a cigány gyerek előbb eldobja a szemetet az utcán, mint egy magyar? Mert nem a sajátja a város, nem érzi magáénak – lett a válasz. Ebből ered a kutatás ötlete, hogy nézzük meg, milyen szállakkal kötődik a cigányság Újpesthez. A várossal foglalkozó helytörténészek, nem tudtak érdemi információkkal szolgálni, ellenben az idősektől számos, a várossal kapcsolatos történetet hallottunk, így kezdődött a gyűjtőmunka. Mivel nem voltak követhető minták, saját magunk állítottuk össze a kutatás módszertanát. Az újpesti cigányság története címmel végzett gyűjtés mélységében tárta föl az újpesti tősgyökeres családok múltját, életét. Tíz év alatt az összes családot felkutatva, a városban élőket, az elköltözötteket, külföldről levelezéssel és az Internet segítségével Olaszországtól – Amerikáig. A kutatás szemlélete merőben új álláspontot képvisel, hiszen az újpesti cigányság történetének kialakításában, maguk a cigány családok is szervesen részt vesznek. Megfelelő kontraszt ehhez a párhuzamosan zajló levéltári kutatás tudományos munkája, hol felerősítve, hol ellentétesen „látva” a családokban élő történeteket. Így lehetséges, hogy a kutatómunka idáig begyűjtött anyagai, a dokumentumok rendezése és annak módszerei, mind az újpesti cigányság megbecsülését, mind a tudományos szakemberek elismerését egyszerre magáénak tudja. Háromezer fényképet, több száz levéltári dokumentumot és családinterjút gyűjtöttünk össze. A családok szinte kivétel nélkül mellénk álltak. Így, velük együtt sikerült megteremteni az újpesti cigányság történetét és fellelhető emlékeinek igen gazdag gyűjteményét. Több publikáció megjelent a témában, ezek közül kiemelkedő eredmény, hogy Újpest város díszkönyvében is helyet kaptunk 2007-ben. A reprezentatív, bőrkötéses könyvben ugyanakkora terjedelemben, mint a város, már hagyományokkal rendelkező, több évtizedes gyűjtési, kutatott területei, mint azt oktatás, ipar, és épített örökségünk. 2010. május 15-én a nagyközönség elé tártuk, kiállítás formájában anyagainkat, az Újpesti Polgár Centrum Tükörtermében. Válogatásunk a képeknek és dokumentumoknak mintegy 7%-át mutatta be: 60 db kartonon 260 fénykép feldolgozásával.

Újpesten az elmúlt tíz évben sikerült bebizonyítanunk, hogy a helyben élő, „őslakos” cigányság komoly része, tényezője a városnak. Bekapcsolva a családokat, fontossá téve életüket, munkájukat, kultúrájukat, a településükhöz kötődő sorsukat, viszonyukat. Egy-egy család történetét általában több hétig, néha hónapokig dolgoztuk fel, meg kellett várni, hogy a kérdezett interjúalany megnyíljon nekünk, ez óriási bizalom és felelősség is egyben. Az interjúk során jelentősen változott önértékelésük. Több tucat cikk, tanulmány született a témából, amely a többségi média felületeit használva tájékoztatta a város lakóit. Az Újpesti Napló c. 48.000 példányban, kéthetente megjelenő ingyenes újságban talán a leghosszabb sorozatként sikerült közölnünk: Híres újpesti cigányok c. visszaemlékezéseinket. Tervünk, hogy állandó kiállításként, az ország első cigány helytörténeti gyűjteményeként intézményi keretek között tudjuk kutatásunk anyagát. A gyűjtés nem állt le, hisz kisebb-nagyobb intenzitással mai napig érkeznek fényképek, szöveges feljegyzések. Ebben nagy segítségem Hegedűs Róbert, aki az intenzív, mindennapos kutatás végeztével kapcsolódott be. Újpest esetén egy mintát állítottunk, hogy a városokban, falvakban a cigány közösségi embereket, érdeklődő fiatalokat bevonva meginduljon a múlt feltárása.