Bevezetés

Egy általános megközelítés szerint a történészi munka „alapanyaga” a történeti tény, amely különféle forrásokban maradt fenn. Ma már világos, hogy a fennmaradt források erősen szelektáltak, hiszen mindig az adott korszak összetett viszonyrendszerének a termékei, amelyek ráadásul nem azzal a céllal jöttek létre, hogy a későbbi kutatókat informálják (vö. Gyáni 2003; Tóth 2006: 9). Mégis ezen források gyűjteménye jelenti a legfontosabb alapot bármilyen – tudományos igényű – történeti rekonstrukció elkészítéséhez. Ily módon egy adott témáról elérhető történeti tudás szervesen összefügg a feltárt és publikált források mennyiségétől és minőségétől. A megalapozott és hiteles történeti tudás fontosságát pedig talán nem kell magyarázni…

*

Rövid írásomban a romákkal kapcsolatos hazai levéltári forrásfeltárás és forráskiadás helyzetét tekintem át, remélve, hogy – a mellékelt bibliográfiával együtt – segítségére lehet a téma iránt érdeklőknek. Az alább olvasható rövid tudománytörténeti áttekintést követően a lehetséges források típusait és a „kezelésükkel” kapcsolatos nézeteket foglalom össze, majd a forrásfeltárás és forráskiadás sajátosságait tárgyalom.

A 19. században Európa szerte intézményesülő történettudomány feladata a korábbi történészi gyakorlat (egyfajta hagiografikus jellegű, az uralkodókat dicsőítő történetírás) meghaladása lett, az uralkodók helyét a nemzet vette át (Breisach 2001: 236). Azaz, miként Szűcs Jenő már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazta, a történelem „nemzeti látószöget”[1] kapott (1974: 27), melyhez egyfajta „modernizációs elméleti látószög” (Medick 1988: 75) is társult. A két látószög metszéspontjában a nemzetállam és az állami politika található, így a történetírás kitüntetett műfajai a hadtörténet, az alkotmánytörténet, a diplomáciatörténet és az életrajzírás voltak a 19. század utolsó harmadáig (Romsics 2008: 165). Ráadásul a „történelem nélkülinek” tekintett népek, köztük a romák (vö. Nagy 1997, Erdős 2007), nem képezték a hegeli filozófián alapuló történetírás tárgyát.[2] Hegel felfogása szerint ugyanis „csak azok a népek érdemesek feljegyzésre, amelyek államot alkottak” (id. Tóth 1998: 37). E szemlélet tükröződik a neves történész, Marczali Henrik, 19. század végi írásában is: „Mivel a cigányság nem az általánosat, nem a fejlődés fő áramát testesíti meg a világtörténelemben, nem is szükséges bővebben ismertetni.”- írta a 19-20. század fordulóján (id. Erdős 2007: 133).

Saját(os) fejlődéstörténete és a módszertani nacionalizmus[3] által meghatározott tematikus érdeklődése okán a történettudomány sokáig nem igazán vett tudomást a romákról, szemben a néprajzzal vagy a nyelvészettel (vö. Deáky és Nagy 2009).[4]

A történettudományban lezajlott (és zajló) interdiszciplináris kölcsönhatások és paradigmaváltások következtében hazánkban is megerősödött a társadalomtörténeti szemlélet, ezzel párhuzamosan pedig „az akadémikus igényességű történészek szemében is megnőtt a cigányok történeti kutatásának presztízse” – írta Nagy Pál 1997-ben (Nagy 1997: 1). A (visszafogottan) növekvő érdeklődés[5] kezdete az 1980-as évektől datálható, amit jószerével csak a 2000-es évektől követett komolyabb (értsd: önálló kiadványok megjelentetése) forráskiadás.

A roma történelem forrásai

A romákkal kapcsolatos információkat tartalmazó legfontosabb levéltári forráscsoportok[6] a következők: peres iratok, szolgabírói vizsgálatok, kérelemlevelek, személyleírások, gyermekekre vonatkozó összeírások, céhszabályzatok, inventáriumok (vagyonleltárak), adójegyzékek, uradalmi levéltárak, törvények, rendeletek, határozatok, jegyzőkönyvek, tervezetek, névjegyzékek, bizonyítványok, anyakönyvek és összeírások (részletesen lásd: Nagy 1997: 3-15; 2011: 16). Nézzük ennek a fokozatosan „feltáruló” irathalmaznak a különböző megközelítéseit, a feldolgozás lehetséges irányait a forrásokat feltáró kutatók szemszögéből.

Nagy Pál már 1997-es előadásában felhívta a figyelmet az ismert források újraértékelésének szükségességére. Egy évvel később megjelent, hatalmas forrásbázison alapuló, alapvető fontosságú könyvében sok időt szentel egyes „kanonizált” források (pl. cigányok IV. Béla seregében, „zsigmondi menlevél”, Mátyás király cigány kovácsai) és túlértékelt forrástípusok (személynevek, helynevek, útleírások) szigorú kritikájának (Nagy 1998: 28-82; 89-96; 117-118; lásd még: Nagy 2004). Ugyanő kezdeményezi rendszeresen újabb forrástípusok bevonását a roma témájú történeti kutatások homlokterébe, mint például fegyvertartási engedély, szegénységi bizonyítvány, környezettanulmány vagy deportálásról készített névjegyzék (Nagy 2011: 16).

Kardos Ferenc (2008: 9-10) három csoportba osztja a cigányokra vonatkozó, feudális korú forrásokat, a dokumentumok és az azokban szereplő cigányok viszonya alapján. 1. Vannak olyan forrástípusok, melyek nem igényelték a cigány közösségek semmiféle részvételét (pl. rendeletek, statútumok), így ezek a források elsősorban az országos és a helyi hatalom, a cigányok gazdasági-társadalmi helyzetéről alkotott képét tükrözik. 2. Vannak olyan iratok, melyek igényelték cigány személyek közreműködését, így valamivel „valósabb” képet alkothatunk általuk. Többek között két nagy forráscsoport tartozik ide: a cigányösszeírások és a peres iratok. 3. A harmadik típusba a kérelmek, menlevelek sorolhatók, ezek azok, melyek a legközvetlenebb módon kapcsolódnak a cigány közösséghez, hiszen a cigányok megbízásából készültek.

A fentiek közül a 2. típusba tartozó „cigány összeírásokat” tekinthetjük a leggyakrabban használt (lásd Bibliográfia), és egyben a legproblematikusabb forráscsoportnak (Nagy 1998: 17-18). Jórészt az ismert „abszolutista cigánypolitika” következtében főleg a 18. század második felében (de persze később is) készültek ilyen összeírások (vö. Katona 2005; Tóth 2006: 70-74). A nem feltétlenül megbízható adatokból meglehetősen szép számban készültek már tanulmányok. (A legkorábbi ilyen írások: Mészáros 1975; Móró 1979; Szomszéd 1986, 1987; Zsupos 1988.) Az összeírásokat feldolgozó munkák fontos információkkal szolgálnak a foglalkoztatási viszonyokról, a cigányok felekezeti megoszlásáról, a letelepültség kérdéséről vagy akár a névadási szokásokról.

Az összeírások mellett a másik gyakori forráscsoportot a cigányokkal kapcsolatos peres iratok jelentik, melyek szintén az említett 2. típusba sorolhatók. Tévedés lenne erről azt gondolni, hogy a bírósági iratokból csupán a sztereotip „cigánybűnözés” történetét lehet rekonstruálni. Megfelelő kritikai szemlélettel és elméleti háttérrel felvértezve számtalan társadalomtörténeti adalék nyerhető ki az ilyen típusú forrásokból, miként az is természetesen, hogy a bűnözés nem etnikai karakter (vö. Nagy 1997: 10-11). Nagy Pál több önálló kötetben adott közre peres iratokat a 16-18. század vonatkozásában (Nagy 2000, 2001, 2002, 2003), a 19-20. században nagyobb „hírveréssel” zajlott bírósági tárgyalások (pl. az ún. emberevő perek) szintén több publikációt eredményeztek (Soós 1987; Hajdú 1996; Puskás – Végh 1998; Nagy 2008b, 2009b; Mikó 2009, 2011). Találunk olyan munkákat is, amelyek már szándékoltan egy kisebb per, pertöredék mögöttes tartalmait igyekeznek feltárni (Perger 2005, Tóth 2006).

A fejezet elején jelzett forráscsoportok közül még egyet emelnék ki, ezek pedig a kérelemlevelek (melyek a 3. típusba tartoznak a Kardos Ferenc-féle felosztásában). A hatalom által kiadott rendeletek és sokszor ezekre reagáló a cigányok által írt (vagy íratott) kérelemlevelek igazi „mikrotörténeti bepillantást” tesznek lehetővé az adott korszak viszonyaiba. Mint például a szomajomi (Somogy megye) cigányok 1774-ben a vármegyéhez intézett instanciája, melyben minél előbb iskola felállítást sürgetik gyermekeik számára. A kérelem megszületésének hátterében a felvilágosult abszolutizmus „átnevelő” programja állt, mely többek között előírta a 2-12 év közötti cigány gyermekek elvételét szüleiktől, hogy „keresztény morál szerint élő alattvalókká” váljanak. Ilyen kontextusban a kérelem az integrálódott cigány családok adaptív válaszának tekinthető (Nagy 2003).

Szintén egy központi rendelet (mely a cigányok lótartását tiltotta) miatt fogalmaztak kérvényt a „Sümeg városában lévő uj polgárok” 1763-ban: „(…) mély alázattal esedezünk az Tekintetes Consilium színe előtt, méltóztassék siralmas panaszainkat atyáskodó szivére venni, és hogy lovakat tarthassunk kegyelmesen megengedni.” A forrás többi részéből az is kiderül, hogy a sümegi cigány kovácsok földeket béreltek, és nyilván emiatt akartak lovakat tartani (Kardos 2008a: 350).

Természetesen bármely egyéb forráscsoport fontos adalékokkal szolgálhat a történeti rekonstrukcióhoz, a lokális, regionális vagy országos léptékű szintetizáló törekvésekhez. Például a cigány közösségek társadalmi-gazdasági helyzetéről és a hatalom velük kapcsolatos elképzeléseiről fontos adatokat tartalmaznak a különböző privilégiumok, menlevelek, országgyűlési rendelkezések (Soós 1994), városi és megyei statútumok (Tóth 1989a; Csurgai 1998; Bana 1998, 2005), adókönyvek (Mészáros 1976, Perger 1995), uradalmi levéltárak (Novák 2004) vagy éppen cigány családokat adományozó fejedelmi oklevelek (Tóth 2006: 41-42).

Ha forrásokról beszélünk, fontos néhány mondat erejéig kitérni a forráskritika kérdésére is. Sokan azt gondolják, hogy a romák kapcsán különleges forráskezelési technikákra van szükség, mert a források szinte mindig a nem-cigányok termékei. Egyetértek Nagy Pállal, hogy ez nem csak a cigányokra érvényes jelenség, ugyanúgy szükség van gondos, kritikai megközelítésre, mint minden más „odalenti” (vö. Hobsbawm 2006) történeti téma esetében. A sokszor emlegetett „saját írástudó értelmiség hiánya” a 19. század előtt ugyanúgy jellemezte például a parasztságot, mint a roma közösségeket (Nagy 1997: 9-10). Az egyes adatok természetesen csak a tágabb kontextusban válnak értelmezhetővé, önmagukban állva félreértelmezéseknek adhatnak teret. A tágabb társadalmi és gazdasági környezet akár vázlatos bemutatása is nagymértékben hozzájárulhat a cigányok helyzetének megértéséhez. Ugyanígy hasznos, sőt szükséges lehet más társadalomtudományok releváns eredményeinek megfelelő alkalmazása is (vö. Nagy 1997: 15-16; Binder 2009; Kocka 2011).

Az alaposabb elemzés során gyakorta kiderül, hogy nem „etnospecifikus” jelenségekről van szó (lásd pl. Nagy 1998, 2004; Szomszéd 1987, 1998). Például 1558-ban és 1560-ban az erdélyi országgyűlés 1 forintban állapította meg a cigányok évi fejadóját. A rendeletalkotók ez esetben is a magyar társadalomban élő szokásokhoz igazodtak. A jobbágyok 2 forintos adójához képest enyhébb adóteher ugyanis nem valamiféle „etnikai kiváltság” volt, hanem egyszerűen a gyengébb gazdasági helyzetűeknél szokásos könnyítés alkalmazása (Nagy 2004: 52). Ugyanez a mechanizmus (azaz a társadalmi helyzet figyelembe vétele) érhető tetten 1689-ben Kecskeméten, amikor a magisztrátus döntése alapján elrendelték: „Mivelhogy a cigányok is a városunkban házat tartanak, azért ők is szintén valamint a magyarok portioznak, mindenekben a limitatio szerint fizessenek.” Ez esetben az adófizetést egységesen elrendelő határozat a település életébe integrált cigány családokra utal (Iványosi-Szabó 1993: 14).

Forrásfeltárás és forráskiadás

Az „odalenti” történelem abban különbözik a hagyományos történeti kutatás legnagyobb részétől, hogy „nem áll rendelkezésre kész forrásanyag, amelyet csak fel kell dolgoznunk” írta Eric Hobsbawm a Történelem „odalentről” című munkájában (2006: 230). Nem csoda, ha jó tizenöt évvel ezelőtt többen is a magyarországi cigányok történetének kardinális kérdéseként a rendszeres forrásfeltárást és a forráskiadást látták (Nagy 1997: 3; Tóth 1998: 40). Az első romákkal kapcsolatos dokumentumgyűjtemény (Mezey 1986) sokáig „egyeduralkodó” volt a magyarországi cigányok történetére vonatkozó forráskiadványok terén (lásd Bibliográfia: Önálló forráskiadványok), ugyanakkor a szakmai kritériumok csak részben felelt meg (Kritikáját lásd: Karsai – Soós 1987; Nagy 1998: 3-4).

Míg az előző fejezetben a források típusa felől közelítettem a kérdéshez, most a forrásokat tartalmazó, „kézbe vehető” (vagy letölthető) kiadványokat próbálom csoportosítani, elsősorban a felhasználhatóság szempontjából.[7]

A források közzétételének leghatékonyabb módja önálló forráskiadványok megjelentetése, melyek az adott témakör dokumentumait valamilyen keretek (időbeli, térbeli határok; rendelkezésre álló iratanyag; kiemelt esemény) közé szorítva prezentálják. Jó esetben természetesen értő magyarázatokkal, kiegészítésekkel. Az ilyen típusú hazai forráskiadás kétségtelenül elindult, és a megjelent kiadványok kijelölik fontosabb irányokat is. Vannak egy-egy (vár)megyére (Füzes és mtsai 2005; Kardos 2008a; Kereskényiné 2008; Nagy 2010), illetve településre (Nagy 2003; Füzes – Márfi 2003) fókuszáló kiadványok. Külön forráskötetet állítottak össze dokumentumokból és képekből a roma holokauszt, a Pharrajimos történetéről (Bársony 2004). Nagy Pál peres iratokat kiadó sorozatát már korábban említettem, és szintén az ő szerkesztésében jelent meg az 1986-os kötet utáni második átfogó jellegű forráskiadvány, mely még kiadatlan forrásokat tartalmaz az 1758 és 1999 közötti időszakból (Nagy 2011).

Nem forrásközlés a céljuk, de szükségszerűen sok forrást használnak és idéznek a roma történelemmel foglalkozó történeti monográfiák, és az általam (kissé önkényesen címkézve és válogatva) forrásközpontú történeti tanulmányoknak nevezett munkák, melyek jellemzően levéltári kiadványokban, konferenciakötetekben, ritkábban szakmai folyóiratokban jelennek meg. A teljes kötetet publikáló szerzők (Purcsi Barna, Nagy, Dupcsik, Karsai, Pomogyi, Majtényiék, Tóth) szükségszerűen és alaposan „beleássák” magukat a témába, így munkáikat illetően nem vagy alig merül fel szakmai észrevétel, súlyos kritika. A roma történelemmel „alkalomszerűen” foglalkozó történészek és levéltárosok esetében azonban előfordulhatnak problémák, mint például elavult szakirodalom használata, már megcáfolt „klisék” forgalmazása, statikus „cigánykép” és egyoldalú megközelítés. (Ezt természetesen nem személyes problémának tartom, hanem inkább strukturális kérdésnek: mennyire és hogyan van jelen a felsőoktatásban a roma tematika, elérhetőek-e a színvonalas történeti munkák stb.)

Ha úgy tetszik egy harmadik típusa a (tágan értelmezett) forráskiadványoknak a kisebb-nagyobb forrásközlések, melyek célja elsősorban[8] a dokumentum közreadása, amihez gyakran kapcsolódik értelmezés, fotók vagy akár kisebb tanulmány(ok) is.

Bibliográfia

Önálló forráskiadványok

Augistini ab Hortis Sámuel: A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeiről. [1775-1776.] Budapest-Gödöllő, Györffy István Néprajzi Egyesület – Magyar Néprajzi Társaság – SZIE GTK, 2009.

Bársony János (szerk.): Pharrajimos. 2. Képek, dokumentumok. L’Harmattan, Budapest, 2004.

Füzes Miklós – Márfi Attila – Rozs András – Vörös Huba (szerk.): Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2005.

Füzes Miklós – Márfi Attila (szerk.): Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből (1959-1990). Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2003.

Kardos Ferenc (szerk.): „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni” Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez. Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár, 2008a.

Kereskényiné Cseh Edit (szerk.): Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból (1768-1987). Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2008.

Mezey Barna (szerk.): A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986.

Nagy Pál: Cigányperek Magyarországon I. rész. Korai perek (1506/1534 – 1715). Pécs, PTE BTK Romológia Szeminárium, 2000.

Nagy Pál: Cigányperek a Dél – Dunántúlon. 1796 – 1847. Szekszárd, Romológiai Kutatóintézet, 2001.

Nagy Pál: Cigányperek Magyarországon II. rész. (1715-1758). Pécs, PTE BTK, Romológia Tanszék, 2002.

Nagy Pál: Cigányperek Magyarországon (1758-1787). Szekszárd, Romológiai Kutatóintézet, 2003.

Nagy Pál: Források a siklósi cigányok múltjából (1721-1830). Szekszárd, Romológiai Kutatóintézet, 2003.

Nagy Pál (szerk.): „Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a szabolcs-szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból (1951-1961). Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár – Szent István egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Nyíregyháza – Gödöllő, 2010.

Nagy Pál (szerk.): Források a magyarországi cigányság történetéből (1758-1999). Gödöllő, Emberi Erőforrások Fejlesztése Alapítvány, 2011.

Soós István (szerk.): József főherceg cigány levelezése. Szekszárd, Romológiai Kutatóintézet, 2000.

Szíjjártó Csaba: A cigány útra ment…. Cigányzenekaraink, valamint népzenei és néptánctársaságok külföldjárása a kezdetektől a kiegyezésig. (Korabeli sajtódokumentumok alapján) Budapest, Masszi Kiadó, 2002.

Történeti monográfiák

Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890–2008. Budapest, Osiris, 2009.

Karsai László: A cigánykérdés Magyarországon 1919-1945. Út a cigány Holocausthoz. Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest, 1992.

Majtényi Balázs – Majtényi György: Cigánykérdés Magyarországon 1945-2010. Budapest, Libri Kiadó, 2012.

Nagy Pál: A magyarországi cigányok a rendi társadalom korában. Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Kiadója, Kaposvár, 1998.

Nagy Pál: „Fáraó népe” A magyarországi cigányok korai története (14-17. század). Pécs, PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, 2004.

Pomogyi László: Cigánykérdés és cigányügyi igazgatás a polgári Magyarországon. Osiris-Századvég, Budapest, 1995.

Purcsi Barna Gyula: A cigánykérdés „gyökeres és végleges megoldása.” Tanulmányok a XX. századi „cigánykérdés” történetéből. Csokonai, Debrecen, 2004.

Tóth Péter: A magyarországi cigányság története a feudalizmus korában. Bölcsész Konzorcium. Pécs, 2006.

Forrásközpontú történeti tanulmányok

Bagi Gábor: Cigányok a Jászságban 1768-ban. In: Pető László (szerk.): Jászsági Évkönyv, Jászberény, 1996. 96-120.

Bana József: A helyzet fokozódik – Lakatosék az államszocializmus időszakában. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 113-115.

Bana József: A vándorcigányok letelepítése, építkezése a18. század közepétől a 20. század közepéig. In: Cseri Miklós (szerk.): A Kisalföld népi építészete – A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga. Szentendre-Győr, Szabadtéri Néprajzi Múzeum-Xantus János Múzeum, 1994. 301-328.

Bana József: Adalékok a roma holocaust jogi hátteréhez. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 111-120.

Bana József: Győr cigánypolitikája a második világháborúig. In: Gémes Balázs (szerk.): Pillanatképek a romák múltjából. Romológiai Kutatóintézet, Szekszárd, 1998. 123-135.

Bódi Zsuzsanna: A Pest megyei cigányok 1768. évi összeírása. In: Novák László (szerk.): Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. Szentendre, 1994. 285-311.

Bódi Zsuzsanna: Egy 18. századi magyarországi cigány összeírás. In: uő. (szerk.): Romanothan. Cigány Néprajzi Tanulmányok 13. Budapest, Magyar Néprajzi Társaság, 2004. 25-52.

Csurgai Horváth József: Székesfehérvár és a romák a 17. századtól a 20. századig. In: Gémes Balázs (szerk.): Pillanatképek a romák múltjából. Romológiai Kutatóintézet, Szekszárd, 1998. 92-101.

D. Szakács Anita: Munczy Béla cigányprímás első világháborús frontnaplói (1916-1917). In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 91-95.

Deáky Zita – Nagy Pál: Cigány katonák a második világháborúban és 1956-ban. In: Ilyés Sándor – Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 16. Az eltűnt katona. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság, 2008. 103-115.

Dominkovits Péter: Cigányösszeírások Sopron vármegyében, a 18. század második felében. In: Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 51-69.

Dominkovits Péter: Ellentétek közepében: cigányok a felsőbüki közbirtokosok konfliktusában a 18. század derekán. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 23-34.

Füzes Miklós: A cigányügy Baranyában (1957-1990). In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 133-143.

Hajdú Lajos: A honti emberevő per. Rubicon, 1996. 6. sz. 12-14.

Hajnáczky Tamás: „Karhatalommal a cigánytelepekért” Kritika, 2013. 42. évf. 7-8. sz. 30-31.

Hajnáczky Tamás: A tibolddaróci barlanglakások felszámolása avagy nem cigányok a CS-lakás programban. Valóság, 2013. 56. évf. 10. sz. 80-89.

Hazag Ádám: Adatok Gömör és Torna vármegye cigányságának életéről, az 1768. évi cigány-összeírások tükrében. In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 2004. 43. évf. 419-434.

Hazag Ádám: Adalékok a 18. századi Magyarország cigányságának életéről a Szepes vármegyei cigányösszeírás tükrében. In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 2005. 44. évf. 227-236.

Hazag Ádám: Borsodi források cigányokról a 18. század második felében. In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 2009. 48. évf. 97-108.

Hazag Ádám: Cigányösszeírások statisztikai elemzése az északkelet-magyarországi régióban. In: A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 2008. 47. évf. 802-813.

Herrmann Antal (szerk.): A Magyarországon 1893. január 31-én végrehajtott czigányösszeírás eredményei. Magyar Statisztikai Közlemények. IX. évf. Athenaeum R. Társulat, Budapest, 1895.

Hőgye István: Adatok a Zemplén megyei cigányság XVII—XVIII. századi történetéhez. In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. Miskolc, 1984.

Hudi József: Adatok Veszprém megye cigányságának XVIII-XIX. századi történetéhez. In: Gémes Balázs (szerk.): Pillanatképek a romák múltjából. Romológiai Kutatóintézet, Szekszárd, 1998. 102-110.

Iványosi-Szabó Tibor: Adatok a cigányok kecskeméti történetéhez (1596-1850) In: Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából. XII. Kecskemét, 1993. 6-55.

Karacs Zsigmond: Földesi cigány családtörténetek. In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): A cigány kultúra történeti és történeti kutatása a Kárpát-medencében. Budapest – Gödöllő, MNT – SZIE GTK, 2010. 249-278.

Kardos Ferenc: Integrációs és asszimilációs kérdések a 18. századi Zalában – egy zalai forráskötet kapcsán. In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): A cigány kultúra történeti és történeti kutatása a Kárpát-medencében. Budapest – Gödöllő, MNT – SZIE GTK, 2010. 225-235.

Karsai László: Cigány katonai munkaszázadok Magyarországon 1944-1945-ben. Hadtörténeti Közlemények, 1991. 104. évf. 2. sz. 157-166.

Katona Csaba: „Egyik csárdást a másik után kelle lerángatni hegedűjükről” Cigányzenészek a 19. századi Balatonfüreden. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 171-188.

Majtényi György: Állami segítség vagy erőszakos asszimiláció? Az 1945 utáni roma történelem forrásairól és értelmezéséről. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 121-132.

Majtényi György: Mesterség és identitás Cigány szegkovácsok küzdelme az államosító hatalommal a magyarországi szocializmusban. In: Nagy Zoltán – Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009. 227-230.

Márfi Attila: Cigánysors, cigánykérdés; a vályogtelepek felszámolása Baranyában a tanácskorszak idején. In: Majtényi György – Szabó Csaba (szerk.): Rendszerváltás és Kádár-korszak. Budapest, Kossuth Kiadó, 2008. 339-353.

Márfi Attila: Pécsi cigánykolóniák a tanácskorszakban. (1950-1990). In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 145-156.

Máté Mihály 2009. Abroszárusok – A colári cigányokról, Magyarország legkisebb cigány csoportjáról. Beszélő, 14 (10): 50-61.

Máté Mihály: Házalókereskedő cigányok: colárik a Dél-Dunántúlon. In: Szuhay Péter (szerk.): Távolodó világaink. A cigány-magyar együttélés változatai. Cigány Néprajzi tanulmányok 16. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 2013. 157-177.

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson. In: uő. (szerk.): Gyökerek. A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, Dráva Múzeum, 2007. 41-77.

Mészáros László: Bács-Kiskun megye cigányságának történetéhez. Az 1768-as cigányösszeírás népességstatisztikai-demográfiai adatai. In: Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából. I. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Levéltár, 1975. 133-168.

Mészáros László: A hódoltsági latinok, görögök és cigányok történetéhez. 16. századi oszmán török szórványadatok. Századok, 1976. 3. sz. 474-489.

Mikó Zsuzsanna: Cigánykaraván a jog szorításában az 1950-es években. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 135-140.

Mikó Zsuzsanna: Egy per anatómiája. Múltunk, 2011. 4. sz. 55-67.

Móró Mária Anna: Mária Terézia cigány-rendeletei és a Baranya megyei cigányösszeírások. 1775-1779. In: Baranyai Helytörténetírás. Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 1979. 205-301.

Nagy Pál: Levágott ujjak, megsebzett arcok. Magyarországi cigány emberek különös testi jegyei a 18-19. században. In: Forray R. Katalin (szerk.): Romológia – Ciganológia. Budapest – Pécs, Dialóg Campus, 2000. 89-126.

Nagy Pál: „Kicsinségemben elszakattam” Cigány közösség, szocializáció és gyermeksors Magyarországon a 16-19. században. Romapage, 2003. (Eredeti megjelenés: Educatio, 1999. 2. sz.)

Nagy Pál: Források és adatok cigányok katonáskodásának történetéhez a 19. század első feléből. In: Ilyés Sándor – Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 16. Az eltűnt katona. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság, 2008a. 79-95.

Nagy Pál: Az emberevési vád mítosza és valósága. A kassai „emberevő” per (1929). In: Cserti Csapó Tibor (szerk.): „Tízéves a romológia” – PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék konferenciája. Konferenciakötet. Pécs, PTE BTK NTI, 2008b. 97-126.

Nagy Pál: Cigány foglalkoztatás-politika Szabolcs-Szatmár megyében (1951-1956). Regio, 2009a. 20. évf. 4. sz. 82-118.

Nagy Pál: “Cigánykannibalizmus”: önvád és metafora. Szepsi a cseh-magyar impériumváltás árnyékában, 1927-1940. Századvég, 2009b. 14. évf. 53. sz. 99-132.

Nagy Pál: Előszó. In: Landauer Attila – Nagy Pál (szerk.): Írások a magyarországi beásokról. Gödöllő, Szent István Egyetemi Kiadó, 2009c. 5–13.

Nagy Pál: Törekvések a cigány népesség helyzetének javítására 1947-48-ban. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009d. 117-133.

Nagy Pál: Szabolcs-Szatmár megye cigány népességének foglalkoztatásai helyzete 1957-ben. In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): A cigány kultúra történeti és történeti kutatása a Kárpát-medencében. Budapest – Gödöllő, MNT – SZIE GTK, 2010. 307-344.

P. Kovács Melinda: Cigányok Egerben a XVIII. században. In: Csiffáry Gergely (szerk.): Historia est… Írások Kovács Béla köszöntésére. Eger, Heves megyei Levéltár, 2002. 279-287.

Perger Gyula: Cigánykovácsok Győr megyében. A győri iszkápások. In: Domonkos Ottó (szerk.): Arrabona – Múzeumi közlemények 34. 1995. 269–319.

Perger Gyula: Elkülönülés és közeledés. In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): A cigány kultúra történeti és történeti kutatása a Kárpát-medencében. Budapest – Gödöllő, MNT – SZIE GTK, 2010. 181-194.

Purcsi Barna Gyula: Cigányellenes javaslatok és razziák Pest megyében Endre László alispánsága idején (1928, 1939-1944.) In: Bársony János – Daróczi Ágnes (szerk.): Pharrajimos. Romák sorsa a holocaust idején. L’Harmattan, Budapest, 2004. 35-59.

Puskás Péter – Végh József: Előítélet és vérpad. Az „emberevő” cigányok pere. Vác, Mikszáth Kiadó, 1998.

Sághy Erna: Cigánypolitika Magyarországon 1945-1961. Regio, 1999. 1. sz. 16-35.

Sághy Erna: Cigánypolitika Magyarországon az 1950-1960-as években. Múltunk, 2008. 1. sz. 273-308.

Sóber Péter: A Bács-Kiskun megyei cigányság integrálása a szocializmus korai időszakában (1946-1965) In: Gyenesi József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából. Évkönyv XXIII. Debrecen, 2009.

Soós István: Cigányper Sopronban. Adalékok Sopron és a cigányság XVIII. századi kapcsolatához. Soproni Szemle, 1987. 225-237, 320-329.

Soós István: Kísérlet a magyarországi cigánykérdés megoldására. Az 1792/93. évi országgyűlési politikai-közigazgatási bizottság cigányügyi munkálatai. In: Draskóczy István (szerk.): Scripta Manent. Budapest, Elte BTK, 1994. 237-245.

Szabó Csaba: A magyarországi cigányság egészségi állapota az államszocializmus idején. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 105-112.

Szomszéd András: A cigánysággal kapcsolatos összeírások és statútumok forrásértéke a 17. század második felétől a 19. század közepéig. In: Á. Varga László (szerk.): Rendi társadalom – polgári társadalom 1. Társadalomtörténeti módszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. 27-35.

Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében (17. sz. második felétől a 19. sz. közepéig). In: A Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve. XIII. Salgótarján, 1987. 157-207.

Szomszéd András: A nógrádi letelepedett cigányság foglalkoztatási viszonyai 1820-1850. In: Gémes Balázs (szerk.): Pillanatképek a romák múltjából. Romológiai Kutatóintézet, Szekszárd, 1998. 20-36.

Tóth Péter: Borsod vármegye tervezete a cigányok szabályozására 1784-ből. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum közleményei 26. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 1989a. 63-67.

Tóth Péter: Cigányok Miskolcon a 18. század közepén. In: Veres László – Viga Gyula (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve. XXX-XXXI. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 1993. 205-215.

Tóth Péter 2004. Kóborlás és letelepedés. A magyarországi cigányok feudális kori történetéhez. In: Faragó Tamás szerk. Magyarország társadalomtörténete a 18-19. században. Budapest: Dico – Új Mandátum, 371-378.

Tóth Péter: Mária Terézia cigánypolitikája. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 39-44.

Tóth Péter: A varázsló cigányasszony a XVIII. századi forrásokban. In: Dobrosy István (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén megye Levéltári Évkönyve, XII–XIII. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 2005. 61-68.

Tóth Péter: Cigány nyelvi és foglalkozási csoportok a 17-18. században. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 15-20.

Tóth Péter: A cigányok és környezetük kapcsolatai a 18. századig. In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): A cigány kultúra történeti és történeti kutatása a Kárpát-medencében. Budapest – Gödöllő, MNT – SZIE GTK, 2010. 215-223.

Türke Gábor: Romák helyzete Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII. században. In: Tóth Judit (szerk.): Tanulmányok Pest megye múltjából IV. 2012. 69-84.

Ury János: A várpalotai és Inota-Grábler tói cigány tömeggyilkosságok története 1945. január végén. In: Bársony János – Daróczi Ágnes (szerk.): Pharrajimos. Romák sorsa a holocaust idején. L’Harmattan, Budapest, 2004. 60-67.

Zsupos Zoltán: Az erdélyi aranymosó cigányok 1783-as összeírása. Néprajzi Értesítő LXVII-LXX. 1988. 129–193.

Zsupos Zoltán: Az erdélyi sátoros taxás és aranymosó fiskális cigányok a 18. században. Cigány néprajzi tanulmányok. 4-5. Budapest, Magyar Néprajzi Társaság, 1996.

Zsupos Zoltán: Az erdélyi sátoros taxás fiskális cigányok nevei a 18. században. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Az I. Nemzetközi Cigány Néprajzi-, Történeti-, Nyelvészeti és Kulturális Konferencia előadásai. Cigány néprajzi tanulmányok 2. Budapest, Magyar Néprajzi Társaság, 1994. 186–194.

Kisebb-nagyobb forrásközlések

Albert Ernő: Szabad madár. Háromszéki cigányoktól gyűjtött népköltészet és levéltári okmányok. Sepsiszentgyörgy, Charta Kiadó, 2000. 147-220.

Albert Ernő: Sír az út előttem. Háromszéki cigányoktól gyűjtött népköltészet és levéltári okmányok. Sepsiszentgyörgy, Albert Kiadó, 2001. 110-177.

Bana József: Győr város kísérletei a cigányok megrendszabályozására 1746-ban. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 33-38.

Benda Kálmán: Almásy Ignác jászkun főkapitány rendelete 1782-ből a cigányok viseletéről. Ethnographia L. 1939. 167-168.

Benda Kálmán: Révay Péter ajánlólevele Gáspár vajda és népe számára 1608-ból. Ethnographia LXXXII 1971. 3. 425-426.

Bernáth Gábor: Kényszermosdatások cigánytelepeken. (1940–1985). Roma Sajtóközpont, Budapest, 2002.

Cigányok. In: Füzes Miklós (szerk.): Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1945-1950. Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 2002. 109-203.

Csóti Csaba: A Kaposvár, Hold utcai cigánybíró nyilvántartásának tanúságai (forrásismertetés). In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 97-104.

Feitl István: A cigányság ügye a napirendről lekerült. Előterjesztés az MDP Politikai Bizottsága számára 1956 áprilisából. Múltunk, 2008. 1. sz. 257-272.

Hajnáczky Tamás: Az 1961-es párthatározat margójára. Dokumentumok az MSZMP KB PB 1961. június 20-án kiadott határozatának Borsod-Abaúj-Zemplén megyei végrehajtásáról. Múltunk, 2013. 1. sz. 237-272.

Herrmann Antal: A czigányok megtelepítéséről. Ethnographia IV. 1893. 94-107.

Illéssy János (közread.): A cigányok történetéhez. Gróf Nádasdy Ferencz pátense. Ethnographia IV. 1893. 157.

Jelentés a fővárosban élő és dolgozó cigányok helyzetéről (1981). In: Sipos András – Donáth Péter (szerk.): A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához II. kötet 1930-1990. Budapest, 2000. 539-547.

József főherceg: Az ónodi várhoz tartozó czigány jobbágyok összeírása. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1895. 121-123.

Kardos Ferenc: Adatok a Zala megyei cigányok történetéhez a XVIII. századból. In: Rózsa Miklós (szerk.): Nagykanizsa első okleveles említésének 750. évfordulója alkalmából rendezett helytörténeti-történettudományi konferencia előadásai. Nagykanizsa, 1995. 77-81.

Kiss András: Források és adatok a kolozsvári cigányok 16-19. századi történetéhez. Korunk, 1990. 1. évf. 7. sz. 888-896.

Kovács János 1895. A czigányok Szegeden I–III. Ethnographia 6 (3): 187–198; 6(4): 280–288; 6(5–6): 388–393.

Lehoczky Tivadar: A munkácsi czigányok. Ethnographia, XVI. 1905. 146-150.

Lukinich Imre: Adatok hazai czigányaink történetéhez. Ethnographia XVI 1905. 372-374.

Márfi Attila: Válogatott tanácsi dokumentumok a pécsi cigányügyi albizottság rövid működéséről. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. II. Pécs, 2009. 141-160.

Novák Veronika: Cigány oklevelek és kiváltságlevelek az Esterházy család levéltárában. In: Bódi Zsuzsanna (szerk.): Romanothan. Cigány Néprajzi Tanulmányok 13. Budapest, Magyar Néprajzi Társaság, 2004. 7-23.

Perger Gyula: „A czengár népfaj” Xántus János ifjúkori tanulmánya [1847]. In: Gémes Balázs (szerk.): Pillanatképek a romák múltjából. Romológiai Kutatóintézet, Szekszárd, 1998. 136-147.

Perger Gyula: Czigány Béla gyűjtési beszámolója a győrújvárosi szegkovácsokról. Arrabona – Múzeumi közlemények, Győr, 2003. 41. évf. 1-2. sz.

Perger Gyula: Egy kóbor cigányok ügyében lefolytatott per néprajzi tanulságai. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 71-106.

Szita Szabolcs (szerk.): A cigányság a második világháború idején, 1939-1945. Az üldöztetés tanintézeti feldolgozásához. Budapest, Velcsov Bt. 2002.

Tóth Péter: Cigányok a XVIII. századi Somogyban. In: Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Történelmi olvasókönyv. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 1989b. 139-143.

Tóth Péter: Csalta-e cigány asszonnyal a feleségét Bellény Zsigmond? Egy pertöredék és tanulsága. In: Tanulmányok az 50 éves Bana Jocó tiszteletére. Győr, 2006. 161-167.

Tóth Péter: Az 1768. évi cigányösszeírás a Jászságban [forrásközlés] In: Zounuk, a Szolnok Megyei Levéltár évkönyve, 2011. 26. sz. 443-464.

Egyéb hivatkozott irodalom (kritika, elmélet, módszertan)

Báthory János – Pomogyi László 1993. A történettudomány szerepe a ciganológiai kutatásokban I-II. Kethano Drom – Közös Út, 4-5. sz. 21-25; 6. sz. 55-60.

Binder Mátyás. „A cigányok” vagy a “cigánykérdés” története? Áttekintés a magyarországi cigányok történeti kutatásairól. Regio, 2009a. 20. évf. 4. sz. 35–59.

Binder Mátyás: Változatosság és állandóság. Cigányok/romák és etnikai előítéletek Magyarországon. In: Juhász József – Krausz Tamás (szerk.): Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatás problémája Kelet-Európában 1989 után. Budapest, L’Harmattan – ELTE BTK. 2009b. 170-190.

Breisach, Ernst: Historiográfia. Budapest, Osiris Kiadó, 2004.

Deáky Zita – Nagy Pál: Augistini ab Hortis Sámuel és a cigányok történeti-néprajzi kutatásának kezdetei. In: Deáky Zita – Nagy Pál (szerk.): Augistini ab Hortis Sámuel: A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeiről. [1775-1776.] Györffy István Néprajzi Egyesület – Magyar Néprajzi Társaság – SZIE GTK, Budapest – Gödöllő, 2009. 5-28.

Görög Veronika: Előítéletes gondolkodás és folklór. A cigány alakja a magyar és az európai népi szövegekben. In: Kovalcsik Katalin (szerk.): Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből. Budapest, BTF-IFA-MKM, 2001. 53-66.

Gyáni Gábor: A történetírás fogalmi alapjairól. Tény, magyarázat, elbeszélés. In: Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek. Osiris, Budapest, 2003. 11-53.

Gyáni Gábor: A történetírás újragondolása. Híd, 2006. 9. sz. 3-15.

Hobsbawm, Eric: Történelem „odalentről”. In: Hobsbawm, Eric: A történelemről, a történetírásról. Budapest, Napvilág Kiadó, 2006. 227-242.

Kardos Ferenc: Források és adatok a cigány közösségekről a 18. századi Zalából. In: Kardos Ferenc (szerk.): „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni” Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez. Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár, 2008b. 9-34.

Karsai László – Soós István: Cigányok, történelem, valóság. Élet és Irodalom, 1987. 19. sz. 10.

Katona Csaba: A Departamentum Zingarorum működésének forrásai a Magyar Országos Levéltárban. In: Márfi Attila (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene. I. Pécs, 2005. 45-49.

Kocka, Jürgen: A történelem és a társadalomtudományok ma. Eszmélet, 2011. 23. évf. 92. sz. 89-105.

Medick, Hans: „Misszionáriusok a csónakban?” Néprajzi megimerésmódok kihívása a társadalomtörténettel szemben. In: Vári András (szerk.): Misszionáriusok a csónakban. Antropológiai módszerek a társadalomtörténetben. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. 62-109.

Nagy Pál: A magyarországi cigányság történeti kutatásának aspektusai. (A NEKH és a MTA TTI Műhelybeszélgetésén elhangzott előadás bővített változata.) kézirat, 1997.

Noirel, Gérard: A történetírás „válsága”. Elméletek, irányzatok és viták a történelemről tudománnyá válásától napjainkig. Napvilág, Budapest, 2001.

Romsics Ignác: Szakosodás, szintetizálás és interdiszciplinaritás a 20. századi történetírásban. In: Romsics Ignác: Történelem, történetírás, hagyomány. Tanulmányok és cikkek, 2002-2008. Budapest, Osiris Kiadó, 2008. 165-176.

Tóth Péter: Gondolatok a cigányok magyarországi történetéről és annak forrásairól. In: Gémes Balázs (szerk.): Pillanatképek a romák múltjából. Romológiai Kutatóintézet, Szekszárd, 1998. 37-44.

Wimmer, Andreas – Glick Schiller, Nina. Módszertani nacionalizmus és azon túl: nemzetállam építés, migráció és társadalomtudományok. Magyar kisebbség, 2005. 9. évf. 3-4. sz. 164-210.

 


[1] Gyakorlatilag ugyanez a jelenség Gyáni Gábor megfogalmazásában: „A modern történeti tudat, melyet kis túlzással a történészi munkálkodás termékének is tekinthetünk, egyszerre volt a nemzeti identitás éltető forrása és szükségszerű következménye.” (Gyáni 2006: 7)

[2]Hasonlóképpen alig kaptak történetírói figyelmet más alárendelt helyzetű társadalmi csoportok, mint munkások, nők, gyerekek (vö. Hobsbawm 2006).

[3]Wimmer és Glick Schiller szerint a módszertani nacionalizmus három változata: a mellőzés, a (saját nemzetállam) természetessé tétele és a (kutatói érdeklődés) területi behatárolása. (Wimmer és Glick Schiller 2005).

[4] A romákkal kapcsolatos hazai történetíráshoz lásd: Báthory – Pomogyi 1993; Tóth 2006: 5-8; Erdős 2007; Binder 2009a; Dupcsik 2009: 29-31.

[5] A történészi érdeklődés szakszerűsége és az eredmények elfogadottsága, ismertsége terén sajnos azóta sem beszélhetünk jelentős „áttörésről” (lásd: Nagy 2011: 12-15).

[6] Az írott források egy másik csoportját alkothatják a különböző „interpretációk” (folklór, irodalom, költészet, sajtó vagy a tudományosság szövegei), melyek többek között az adott kor cigányképével, sztereotípiáival kapcsolatban, illetve ezeken keresztül az együttélés különböző dimenzióinak vizsgálata során szolgálhatnak hasznos adalékokkal. Lásd pl.: Kovács 1895; Perger 1998; Soós 2000; Szíjjártó 2002; Katona 2005; Augistini 2009. Tóth Péter a befogadó nép nyelvét és anekdotakincsét is fontos forráscsoportnak tartja, mivel – szerinte – az anekdota mint műfaj tárgya a „más csoportokról észrevett tiszta realitás”, hiszen csak így válhat a humor forrásává (Tóth 2006: 11-12). Véleményem szerint – a csoportközi viszonyokban működő sztereotipizációs folyamatok miatt – lényegesen nagyobb fenntartással kell kezelni az ilyen jellegű forrásokat (vö. Görög 2001; Binder 2009b; Nagy 2009b)

[7] A Bibliográfiában több olyan kötetet is feltüntettem, melyek nem tartoznak a szigorúan vett levéltári források sorába. Jelenlétük a lehetséges kutatási irányok és általában a roma történelem differenciáltságát is reprezentálja.

[8] Ebbe a típusba soroltam néhány olyan munkát is, amelyek bár számos forrást tartalmaznak, elsődleges céljuk mégsem a forrásközlés. Mivel egyik korábbi kategóriába sem fértek bele, végül itt szerepelnek a bibliográfiában (pl. Bernáth 2002, Szita 2002).