A Romológia folyóirat e számának kezdeti tervezésekor, amikor célként tűztük ki, hogy egy kiadvány keretében összefoglaljuk azt a gyűjtő tevékenységet, amelyet különböző intézmények, szervezetek végeznek cigány/roma népességünk kulturális értékeinek összegyűjtéséért és megőrzéséért, azt a koncepciót kívántuk követni, hogy egy-egy gyűjtemény bemutatására nem lehet autentikusabb személy az adott anyag kezelőjénél, kurátoránál. Nem tudnánk azonban ilyen módon ezt a széles körű és számos helyen folyó tevékenységet kellő hangsúllyal és részletezettséggel lefedni. Nem akarván kihagyni a lapból a téma szempontjából nagyon fontos intézmények, szervezetek egyikét sem, magunk vállalkozunk arra, hogy valamiféle spektrumot – ha nem is hiánytalanul teljes képet – adjunk ezekről a gyűjteményekről.

Összefoglaló írásunkban arra törekszünk tehát, hogy áttekintsük azokat a hazai gyűjteményeket – s ezeket röviden be is mutassuk -, amelyek a magyarországi cigányság tárgyi és szellemi kultúrájának megőrzése szempontjából meghatározó jelentőségűek. Az anyaggyűjtés során a gyűjtemény fogalmat a legtágabban értelmeztük. A téma megköveteli, hogy a hagyományos gyűjtemények mellett ne hagyjuk figyelmen kívül az archiváló tevékenység számos egyéb terepét sem[1]. Említésre kell kerüljenek az egyes tudományterületekhez kapcsolódó dokumentáció szempontjából fontos levéltári jellegű köz- és magángyűjtemények, egyes hazai kutatóműhelyek cigánysággal kapcsolatos kutatásainak adatbázisai, de a gyűjtemények körébe sorolhatók a különféle médiumok cigány népességgel kapcsolatos archív adattárai is. Mindezt Nagy Pál és Szuhay Péter gyűjtése és rendszerezése alapján tesszük.[2]

Terjedelmi okokból viszont e bőséges anyagból a lap nyomtatott változatában csak a muzeális jellegű gyűjteményeket mutatjuk be. A dokumentációs jellegű anyagokat, archívumokat, könyvtárakat, elektronikus és papír alapú sajtó archívumokat is tárgyaló bővebb tanulmány a folyóirat elektronikus felületén érhető el.[3]

 

Országos jelentőségű, muzeális jellegű közgyűjtemények

A képzőművészeti gyűjteményeket bemutató írásunk nem mehet el az elmúlt évtizedeket meghatározó roma közéleti téma, az önálló cigány múzeum, illetve a Kortárs Roma Galéria létrehozásának folyamatosan napirenden lévő, ám mégis nehezen alakuló gondolata mellett.

Az önálló roma galéria létrehozása folyamatosan ott lebeg a közélet témái közt, a szándékok ellenére azonban érdemi előrelépés az ügyben nem történt és ebben nagy szerepe van a roma értelmiség különböző körei közt meglévő érdekellentéteknek is. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma romaügyi miniszteri biztosa már 2004 elején kezdeményezte az első roma galéria létrehozását a Budapest Dohány utcai OCÖ[4]-székház alagsorában. Daróczi Ágnes kisebbségkutató, roma közéleti szereplő a Népszabadság hasábjain tiltakozott azonban a helyszín ellen: „a Cigány Múzeum létrehozásáért a magyarországi cigány értelmiség több generációja küzdött, nem végződhet ez a küzdelem az OCÖ pincéjében”.[5]

2005 márciusában a ROMAMOMA csoport[6] Kortárs Művészeti Múzeumot akarunk címmel aláírásgyűjtő akciót indított Junghaus Tímea vezetésével, s többedmagával[7] felhívást intézett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához a kortárs roma képzőművészeti gyűjtemény és galéria megalapítása érdekében. (Szuhay, 2001)

A NKÖM romaügyi miniszteri biztosa közben megnyitotta az első roma kortárs művészeti galériát az OCÖ székházában 2006 májusában. (Junghaus, 2009) Ez azonban nem vág egybe a roma értelmiség RomaMoma által reprezentált köreinek elképzeléseivel. A gyűjteményről ld. később! A RomaMoma miután bekapcsolódott a múzeum létrehozásáról szóló, régóta tartó vitába, éles gondolkodásbeli váltással olyan intézményt képzelt el, amely kifejezetten kortárs művészettel foglalkozik, és korszerű módon csatlakozik az európai kortárs művészethez is.  (Nagy G, 2005)

Kérdés az is, hogy a roma képzőművészet mellett szükség lenne-e a cigány/roma néprajzi gyűjteményi anyag egyberakására, bemutatására, s ha igen, erre hogyan, milyen formában kerülhet sor.  (Kállai, 2010) E képzőművészeteken túlmutató, tágabb gyűjtőkörű önálló roma muzeális intézmény létrehozásának gondolata jóval korábban merült fel, mint a képzőművészeti anyag egybegyűjtéséé. Először a II. világháború utáni időszakban, Erdős Kamill néprajzkutató tevékenysége során került előtérbe az ötlet. A kutatónak az volt a nagy álma – azonban beteljesületlen maradt – hogy az általa összegyűjtött tárgyi és szellemi emlékekből önálló cigány múzeumot hozzon létre. Az országos cigány múzeum működését a gyulai múzeum keretei között képzelte el, terve véghezvitelére azonban korai halála miatt nem kerülhetett sor. Hagyatékának jelentős része napjainkban a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban található.

Az 1970-es években ismét felmerült a cigány múzeum létrehozásának gondolata. 1985-ben egy művelődési minisztériumi előterjesztésben fogalmazták meg az akkor már etnikai kisebbségként elismert cigányság tárgyi és szellemi kultúrája kutatásának és közzétételének szükségességét és egy múzeum fontosságát ebben a folyamatban. (Papp, 2005) A cigány múzeum tényleges létrehozásával azonban csak a kilencvenes évektől kezdtek komolyabban foglalkozni.

Az országos roma múzeum létrehozása annak támogatói szerint egyrészt azért indokolt, mert a többségi lakosságnak nincs átfogó és valós képe a több száz éve Magyarországon élő cigány emberekről, így az intézmény jelentős szerepet vállalhat a többségi lakosság szemléletének formálásában. Az új múzeum fontos lenne a hazai cigány közösségek számára is, azonosságtudatuk, identitásuk erősítése és az önreprezentációjuk megteremtése érdekében. “Ugyanakkor a szakemberek szerint Magyarország rendelkezik a legtöbb és a legértékesebb kiállítható anyaggal Európában, amely a romák történelmét és kultúráját képes feltárni, összekapcsolásuk és bemutatásuk szándéka azonban az érdekellentétek és pénzhiány miatt sorra meghiúsult.”(Papp, 2005)

A múzeum anyagának megalapozó gyűjtése a rendszerváltás előtt több úton indult el. A cigány értelmiség 1979-ben megrendezte az első Autodidakta Cigány Művészek Országos Kiállítását. A tárlatokon részt vevő művészek munkáiból gyűjteményt hoztak létre, amelyet jelenleg a Magyar Művelődési Intézet Roma Kultúra Osztálya őriz és bővít folyamatosan. A Magyar Művelődési Intézet anyaga mellett jelentős gyűjteményt mondhat magáénak a Néprajzi Múzeum is. A Néprajzi Múzeum munkatársai Szuhay Péter főmuzeológus vezetésével 1989-re összeállítottak, majd bemutattak egy, a magyarországi cigányság tárgyi és szellemi kultúrájával foglalkozó kiállítási anyagot.[8] (Szuhay, 1994) Az első kiállítást 1993-ban egy újabb követte[9], majd további bemutatók. A kiállítások sorsát élénk szakmai érdeklődés kísérte, így alkalom nyílt az esetleges bővítés átgondolására. A Magyarországi Soros Alapítvány jelentős összeggel támogatta a roma képzőművészeti gyűjtemény létrehozását, valamint az 1998. évi Romák Közép- és Kelet-Európában című nemzetközi kiállítás előkészítését. A célok később egy roma múzeum alapítására módosultak. A Soros Alapítvány közfinanszírozási szerepének csökkenésével megszűntek azonban a támogatások, így a leendő önálló kiállítás anyagát is a Néprajzi Múzeum roma gyűjteményéhez sorolták. 2005-ben merült fel annak a gondolata, hogy ez a gyűjtemény önálló épületet kapjon, technikailag azonban a Múzeum tulajdonában maradjon az anyag. Erről a kérdésről szakmai egyeztetések kezdődtek az akkori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának illetékeseivel. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. (Kállai, 2010)

A harmadik vonalon a Fővárosi Önkormányzat Cigány Háza, a Romano Kher indult el a cigány gyűjtemény megvalósítása felé. A Romano Kher, mint kulturális intézmény 1982 óta vásárolt már képzőművészeti alkotásokat. Folyamatosan szerveztek alkotótáborokat és eszközvásárlási és egyéb támogatásokat nyújtottak az alkotóknak. Az így létrejött gyűjtemény széles keresztmetszetét mutatja be a magyarországi roma festészetnek és szobrászatnak. (Kállai, 2010) 80-90 alkotó mintegy 1100-1300 műve alkotja ezt a kollekciót.[10] Az intézményt azonban később megszüntették és a gyűjtemény sorsa bizonytalanná vált (ld. később!).

A negyedik gyűjtőintézményként a Magyarországi Roma Parlament lépett színre. A Roma Parlament épületében összegyűjtött festmények jelentős részét azonban hely hiányában nem tudták kiállítani, ezért a szervezet vezetője, Zsigó Jenő is évek óta küzdött már egy önálló roma múzeum létrehozásáért.

Ezeken kívül cigány művészek alkotásai megtalálhatók voltak még többek között a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban, a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumában, a pécsi Rácz Aladár Közösségi Házban, az Országos Roma Közérdekű Muzeális Gyűjtemény és Kiállítási Galéria gyűjteményében, a Roma Parlament Balázs János Galériájában és más roma civil szervezeteknél.

A múzeum ügye a 80-as, 90-es években is vissza-vissza köszön többek között Gémes Balázs, Voight Vilmos, Bencsik Jánocs, Kárpáthy Gyula törekvéseiben és megnyilvánulásaiban.

2006-ban, ha nem is egy komplex múzeum, de egy Kortárs Roma Galéria létrehozására majdnem sor került. Ennek keretében a kulturális tárca bérbe vett egy 180 m2-es helyiséget az V. kerületi önkormányzattól a Tüköry utca 5. szám alatt, melyet a Kortárs Roma Galéria kialakítására szántak. Az intézmény a kulturális tárcához tartozó Magyar Művelődési Intézet keretén belül jött volna létre, ezzel biztosítva a technikai, szakmai és infrastrukturális hátteret a hatékony működéshez.[11] A galéria végül nem nyitotta meg a kapuit, a projektet a kulturális tárca felfüggesztette a kerületi önkormányzat és tárca közti tulajdoni vita miatt. (Kállai, 2010) De közben megnyílt a hiányt pótolandó az OCÖ székházban a már fent említett tárlat.

2006-ig működött közben az Országos Cigány Önkormányzat által Kőbányán fenntartott[12] Országos Cigány Kulturális és Információs Központ, amely kiállítóhelyként is funkcionált. A központot elsődlegesen az elhelyezkedése miatt kevesen látogatták, pedig jelentős képzőművészeti gyűjteménnyel is rendelkezett. 2006-ban az intézmény egy tűzeset következtében használhatatlanná vált. (Kállai, 2010)

Ekkorra azonban minden eddiginél határozottabb és homogénebb törekvés fogalmazódott meg a cigány értelmiség részéről egy új országos szintű – múzeumot, színházat magába foglaló, a roma kultúrát kutató – intézmény létrejötte érdekében. (Zeisler, 2008) A Roma Integráció Évtizede Program kapcsán merült fel a lehetősége egy országos roma komplex kulturális központ létrehozásának. A projektet az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, az Önkormányzati Minisztérium és a Fővárosi Önkormányzat együttműködésével tervezték megvalósítani.[13] A tervek szerint az intézményben egy múzeum is működne, amely helyet adhatna a kortárs képzőművészeti gyűjteménynek. Az érintettek között sokáig nem született megegyezés az intézmény helyének és működési körülményeinek kérdésében. Ennek az állami felelősségvállalással működő országos roma kulturális központnak a finanszírozás előkészítését tűzte ki végül is célul 2008 végéig a 1105/2007. (XII. 27.) kormányhatározat.

A 1496/2011. (XII. 27.) kormányhatározat emelte a központ létesítését a TIOP 2011-2013. évi akciótervének keretei közé.[14] A kezdetben Világsátor néven ismert Roma Kulturális Központot az ország több városában (Székesfehérváron, Miskolcon, Ózdon) is megkísérelték megvalósítani, de mindenhol a helyi lakosság, vagy a helyi politikai lobbi ellenállásába ütközött.

A később már Országos Cigány Információs és Művelődési Központ (OCIMK) néven futó projekt keresztülvitelére 2014. elején írtak ki pályázatot. Az Új Széchenyi Terv keretében megjelent a TIOP-1.2.6-14/1 kódszámú, „Multifunkcionális Nemzetiségi – Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ infrastrukturális feltételeinek kialakítása” című pályázati felhívás[15] már a Dél-Dunántúl irányába terelte a fejlesztést. A kiírás szerint a Dél-Dunántúlon a Multifunkcionális Nemzetiségi – Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ kialakítása történne meg 1 md Ft értékben, illetve Észak-Magyarországon, és az Észak-Alföldön ennek különböző szolgáltatások biztosítására alkalmas helyi színterei kerülnének kialakításra további 700 millió Ft keretből. A pályázatok benyújtási határideje 2014. április 30. volt, [16] nyertest is hirdettek, de a mai napig nem történt szerződéskötés. Az azonban látszik, hogy az új elgondolás értelmében a Pécsi Gandhi Gimnázium Közhasznú Nonprofit Kft., valamint két partner egyetem (PTE, Miskolci Egyetem) és a környező települések bevonásával jönne létre a központ.

Annak ellenére, hogy tehát sem az önálló roma múzeum, sem a szűkebb tematikájú, csak a képzőművészeteket bemutató gyűjtemény felállítására nem került sor mindenkit megnyugtató módon, meglepően széles tárháza van hazánkban, s sok gyűjteményben fellelhetők darabjai mind a roma képzőművészeteket reprezentáló, mind a szélesebb körű tárgyi és írásos kollekcióknak. Ezek közül első körben az országos jelentőségű gyűjteményeket mutatjuk be.

 

A Magyar Művelődési Intézet Képzőművészeti Lektorátusa

„Roma képzőművészet”-ről, mint fogalomról csak 1979 májusa, a magyarországi első csoportos kiállítás óta beszélnek Európában – írja Daróczi Ágnes. Az „Autodidakta cigány képzőművészek I. országos kiállítása” megszervezésére a Magyar Művelődési Intézet – és a mögötte húzódó roma értelmiségi csoport vállalkozott. A szocialista évtizedekben ezt követően szinte az egyetlen intézményi hátteret a Népművelési Intézet – ma Magyar Művelődési Intézet – Képzőművészeti Lektorátusa biztosította a roma származású képzőművészek bemutatkozásához, európai reprezentációjához. (Daróczi, 2007)

Az anyagi lehetőségek viszont nem engedték, hogy rögtön az első kiállítás után vásárlásba kezdjen a Népművelési Intézet, mintegy megalapozva az olyannyira vágyott „Cigány Múzeum” gyűjteményének kialakítását. (Daróczi, 2007) Az Intézetben ezért alkotótáborokat szerveztek, amelyeknek résztvevői egy-egy kép, vagy szobor felajánlásával járultak hozzá a saját gyűjtemény kialakításához. „A Néprajzi Múzeumban megrendezett 1993-as kiállítás a lassan kialakuló mecénási, szponzori felajánlások, támogatások révén – nem kis részben a Soros Alapítványnak köszönhetően – már nem csak a két nyelven megjelenő katalógus megjelentetését, de a legfontosabb képek, szobrok – ugyan nyomott áron történő – megvásárlását is lehetővé tették. Ezzel elkezdődött a Cigány Múzeum törzsanyagának megalapozása. (Daróczi, 2011) Az Intézet munkatársai tovább folytatták-folytatják a gyűjtőmunkát, különböző pályázati forrásokból, a szerzők adományából, alkotótáborok résztvevőinek felajánlásából. Itt Daróczi Ágnes mellett Kerékgyártó István[17] és Bódi Zsuzsanna[18] gyűjteménygyarapító munkáját kell megemlítenünk. Mintegy 10-20 alkotó 100-120 műve került a kollekcióba.[19]

Néprajzi Múzeum - Roma Gyűjtemény

A Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteménye az 1990-es évek közepére datálódik. Noha roma vonatkozású tárgyakat már korábban is gyűjtött a múzeum különböző gyűjteményeiben, 1995-ben önálló roma gyűjteményt hoztak létre a meglévő anyagból. A gyűjtemény fejlesztését ettől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal az MKM[20], majd az NKÖM[21] kisebbségi főosztálya és a Soros Alapítvány biztosította.[22]

A gyűjtemény kurátora Szuhay Péter főmuzeológus volt, ma is a Néprajzi Múzeum munkatársa. Már a gyűjtemény alapításakor felmerült egy később létrehozandó önálló cigány/roma múzeum ötlete. E későbbi múzeum gyűjteményének megalapozásához indult el végül is a gyűjtő munka. „A Roma Gyűjtemény valójában a múzeum a múzeumban strukturális elvet fogalmazta meg (Szuhay, 2006), a gyűjtemény így algyűjteményekre tagolódott.

A Tárgyi gyűjtemények között a Néprajzi gyűjtemény alapvetően a klasszikus néprajzi gyűjtemények szerkezetét követte. Többek között a hagyományos cigánymesterségek tárgykörébe tartozó tárgyegyütteseket, a munkaeszközöket és a tevékenység nyomán létrejött, áruforgalomba kerülő végtermékeket gyűjtötték. A Kulturszociológiai gyűjteményi egységbe azok a tárgyak kerültek, amelyek a cigány háztartások tárgyi környezetébe, tárgyi világába tartoznak. A Képzőművészeti gyűjtemény egyrészt a roma alkotóknak az alkotásait gyűjtötte (ebben a mintegy 250 alkotásból álló gyűjteményben több munkával szerepel: Bada Márta, Balog Balázs András, Ferkovics József, Gyügyi Ödön, Kosztics László, Labanczné Milák Brigitta, Oláh Jolán, Orsós Teréz, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Szentandrássy István, Váradi Gábor), másrészt a magyar képzőművészet “cigányképe” címet viselő gyűjteményi egységben elsősorban azokat a 19. században és 20. század első felében készült kvalitásos és másodvonalbeli, a népszerű és tömegművészet műfajába sorolható alkotásokat gyűjtötték, melyek egyfelől a társadalomban élő cigányképet fogalmazzák meg.[23]

A Levéltár- és kézirattár egység anyagában a magyarországi levéltárak cigányokra vonatkozó iratainak, összeírásainak másolatait gyűjtötték és archiválták, emellett azokat a kéziratokat tartalmazta, amelyek különböző intézmények keretén belül készült különböző kutatások során keletkeztek, ám nem publikálták őket.

A Kisnyomtatványtárban a romákkal kapcsolatos eseményekhez kötődő meghívókat, plakátokat, programfüzeteket, levelezőlapokat gyűjtöttek és archiváltak. A Filmtár egységben az elsősorban Magyarországon, de másodlagosan bármely országban készült, romákról szóló film- és videoanyagot gyűjtötték. A Fotótár elsősorban a Magyarországon készült, cigányokról szóló archív és jelenkori fotóanyagot gyűjtötte és rendszerezte. E gyűjteményi egység alatt hozzákezdtek egy CD-ROM-fotóarchívum kialakításához, tekintettel arra, hogy számtalan felvételt sem eredeti, sem negatív formájában nem lehetett már begyűjteni, viszont akár könyvekből, akár kölcsönfelvételekből számítógépes rendszerre felvihetők voltak ezek az anyagok. A Hangtár Zenei Gyűjteménye a hazai és másodsorban más országokból származó zenei felvételeket (kiadványok: lemezek, kazetták, CD-k, kották) archiválta.
A Műsorgyűjteményben elsősorban a hazai rádióműsorok gyűjtése és archiválása folyt.
A Könyv- és folyóirattárban egyrészt megtalálhatók voltak a cigányokról szóló tudományos értekezések, szakfolyóiratok, az újságok cigányokról szóló kiadásai és a romák által szerkesztett közéleti, kulturális és politikai lapok, valamint a publikált cigány irodalom széles köre is. [24]

A Néprajzi Múzeum Roma gyűjteményét pár évvel ezelőtt egy belső átstrukturálás során részekre bontották, s annak anyagait a múzeum egyéb gyűjteményi egysége alá sorolták be témák szerint. A döntés mögött az eltérő szakmai nézőpontok ütközése mellett politikai álláspontok ellentétét is gyanítjuk. Így jelenleg az anyag nem egy önálló roma gyűjteményi egységet képez, hanem a hagyományos múzeumi struktúra szerinti felosztás mentén külön-külön állományok részét képezi (a képzőművészeti anyagban, a teljes tárgyi gyűjtemény darabjai közt lelhető fel a cigány tárgyú anyag is, dokumentumok, hanganyagok, stb. részeit képezik az egykori roma egységek).

2006 tavaszára a „Program az összetartó társadalom megteremtéséért” keretén belül elkészült „A roma kultúra virtuális háza” multimediális DVD-ROM. „Ebbe a szerkesztők (Fátyol Tivadar, Fleck Gábor, Kőszegi Edit és Szuhay Péter) a Roma Gyűjtemény anyagaira nagyban támaszkodva, és azt ugyanakkor jelentősen kibővítve létrehoztak egy majdan akár a valóságban is megvalósítható virtuális „intézményt”. (Szuhay, 2006) Az MTA Néprajzkutató Intézetének honlapján, a Tudástárban on-line formában is elérhetővé vált.[25]

 

Magyar Nemzeti Galéria

A Nemzeti Galéria, bár származás szerint nem tartja nyilván a tulajdonukban lévő művek alkotóit[26], de ennek ellenére rendelkezik mintegy 30 roma származású festő alkotásával[27], köztük Szentandrássy István Indiai utazás című képével is.

 

Kecskeméti Katona József Múzeum - Magyar Naiv Művészek Gyűjteménye

A Magyar Naiv Művészek Múzeuma 1976-ban nyitotta meg kapuit Kecskeméten.
A múzeum a klasszikus és kortárs magyar naiv festők és szobrászok alkotásait gyűjti egybe, kiállításai a naiv művészek megismertetését, népszerűsítését célozzák.

A múzeum alapítását Moldován Domokos kezdeményezte még 1969-ben a második népzenei találkozón, aki e célból a városnak adományozta a gyűjteményét. Ez az ország legnagyobb naiv képzőművészeti gyűjteménye, mely közel 3000 festményből és szoborból áll, köztük a művészeti ág legjelesebb magyar alkotóinak munkáival.[28] A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetéhez tartozó múzeum anyagából majd 200 köthető cigány származású művész nevéhez. (Kállai, 2010) Közülük Balázs János (munkáinak jó részét a gyűjtemény őrzi), Fenyvesi József, Oláh Jolán, s a ma élők közt is sok híres festő, így Oláh Mara, Nagyné Horváth Judit, Csámpai Rozi, Orsós Teréz, Ráczné Kalányos Gyöngyi[29] munkái találhatók meg a múzeumban.

 

Regionális, vagy helyi jellegű tárgyi gyűjtemények

 

Erkel Ferenc Múzeum Cigány Gyűjteménye, Gyula

 

A regionális, vagy helyi jellegű, de mégiscsak országos jelentőségű anyagok közt elsőként a gyulai – Erkel Ferenc Múzeumról essen szó! Fontos megemlíteni az intézmény cigány gyűjteményét és archívumát, amelynek alapját Erdős Kamill[30] cigánykutató hagyatéka és a Bencsik János gyűjtései nyomán a múzeumba került tárgyak, fotókkal ellátott terepdokumentációk képezik. A gyűjtemény és az archívum anyaga a cigányság kutatói számára máshol nem elérhető, kuriózumnak számító adatokat szolgáltatnak.[31]

Erdős halálát követően Dankó Imre, a múzeum akkori igazgatója írta meg első életrajzát, és ugyancsak ő méltatta a kutató e téren végzett tudományos munkásságát, majd később utódja, Bencsik János[32] nevéhez kötődik a romológiai tevékenység.  Gémes Balázs[33] cigányokkal kapcsolatos néprajzi tevékenysége is a gyulai múzeumhoz kapcsolódott eredetileg. Az Erkel Ferenc Múzeum tárlatán elsőként 1977-ben Erdős Kamill halálának 15. évfordulója tiszteletére állították ki a részint ciganológiai munkásságát bemutató, részint pedig a Békés megyei Cigányság életét, a velük való társadalmi törődést reprezentáló tárlatot. Ez utóbbi témához – a múzeum gyűjteményében nem lévén agyag – a kutató özvegyétől kérték kölcsön a hagyatékot. Az igen változatos, cigány témájú néprajzi tárgyakból, fotókból, kéziratokból, feljegyzésekből, sajtófigyelőből, összegyűjtött írásokból álló kollekció később Erdős Kamillné Müller Mária jóvoltából véglegesen is a múzeum néprajzi-, történeti dokumentációs- és fényképgyűjteményébe került.[34] 1977-ben határozták el, hogy gyulai Erkel Ferenc Múzeumban létrehozzák a cigány gyűjteményt, egy cigány archívumot. A tárgyi anyag mellett Erdős kutatásainak hanganyaga is értékes részét képezi a kollekciónak. A gyűjtött anyagokat tartalmazó 32 db hangszalagon rögzített, több mint 50 éves hangfelvétel nélkülözhetetlen a népköltészeti, népzenei kutatások szempontjából, ezért felülmúlhatatlan értéket képvisel. Erdős Kamill 1961-ben készítette utolsó hangfelvételeit. Az Erkel Ferenc Múzeum 2007-ben digitalizálta ezeket, így a teljes anyag, az MTA Zenetudományi Intézete jóvoltából ma már digitális formában áll a kutatók rendelkezésére. (Martyin, 2012)

Nógrádi Történeti Múzeum (Dornyay Béla Múzeum) - Salgótarján 

A Nógrádi Történeti Múzeum összesen kb. 100 művet őriz cigány származású festőktől[35] (Balázs János, Oláh Jolán). Különösen jelentős a Salgótarjánban élt Balázs János anyag, melyet komplexnek is nevezhetünk, hiszen festményei, grafikái mellett a múzeum őrzi vallomásos prózai írásait, verseit kézirat formájában.[36]

A salgótajáni kötődésű Balázs János[37] alkotásai sajnálatos módon halála után szétszóródtak, számos műve került ismert, vagy ismeretlen műgyűjtőkhöz, külföldre is. A Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe festményanyaga mellett vázlatfüzetek, illetve a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményébe jelentős mennyiségű és értékű lírai és prózai kéziratanyaga kerültek. A világhírű cigány festő írói hagyatéka szinte teljességében a salgótarjáni múzeum gyűjteményében található.[38]  A Nógrádi Történeti Múzeum  birtokolja a teljes Globus sorozatot is.

 

Nyíregyháza - Sóstói Szabadtéri Múzeum

 

A Sóstói Múzeumfalu első része 1979-ben öt berendezett parasztportával nyílt meg a látogatók előtt. Azóta a 7 és fél hektáros terület beépült, és már több mint 80 építmény képviseli Északkelet-Magyarország sokszínű népi építészetét. A múzeumfalu Magyarország második legnagyobb skanzenjeként megközelítőleg teljes képet nyújt az Észak-Tiszántúl egykor oly gazdag néprajzi anyagáról, a 19. század végi, 20. század eleji hagyományos paraszti életmódról. Olyan kuriózumok is helyet kaptak a múzeum területén, mint a hajdani kismesterségeket bemutató műhelysor, a kovácsműhely és a borbélyüzlet, a faluvégi cigánykunyhók épületegyüttese. Témánk szempontjából azt a három épületet kell megemlíteni, amelyek Magyarországon egyedülálló módon, a teknővájó cigányok építés- és lakáskultúráját szemléltetik.

 

PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék – Pécs

Állományát tekintve nem túl jelentős (mindössze 16 darabból áll) a PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék által gyűjtött anyag, amely elsősorban pécsi, baranyai kötődésű művészek alkotásait tartalmazza (Bogdán János amigo, Füzesi József, Jovánovics László, Orsós Teréz, Orsós Ferenc, Ráczné Kalányos Gyöngyi). A műalkotások a Tanszék Pécs, Ifjúság úti helyiségeiben tekinthetők meg.

 

Cigány Ház - Romano Kher – Budapest

 

A Néprajzi Múzeum és a vidéken fellelhető kisebb gyűjtemények mellett van még egy nagyobb gyűjtőhely: a Cigány Ház (Romano Kher). Ugyan az intézmény szervezetileg később átalakult, de anyaga meghatározó fontosságú. A Fővárosi Önkormányzat Cigány Háza fővárosi illetékességű intézményként működött, Budapest roma lakosságának egészét érintő hatáskörrel és feladatokkal. Jogelődje 1987-ben alakult meg, akkor még Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Központ néven.

1987 óta gyűjtik a roma képzőművészek alkotásait. (Mága-Vultur, 1998) Központjuk Budapesten a XV. kerület Énekes u. 10/b alatt található, igazgatója Zsigó Jenő.[39] A képzőművészeti kollekció mellett itt is megtalálható egy videofilmtár, a körülbelül ezer kazettán roma tematikájú játék- és dokumentumfilmek, köztük néhány saját készítésű is fellelhető. A Cigány Háznak mindig is gondjai voltak gyűjteménye elhelyezésével; az újpesti önkormányzat ugyan kisegítette őket egy tágas raktár átadásával[40], de a Ház alapvetően nem tárolni, hanem bemutatni szerette volna értékeit. Több mint 1300 művet tartalmazó gyűjteményéből, kiállítóhellyel nem rendelkezvén havonta, ideiglenes jelleggel hoznak létre belőlük kiállításokat a Roma Parlament épületében. (Nagy Gergely, 2005) 2006-ban Fővárosi Cigány Ház – Romano Kher kiadásában megjelent a roma képzőművészet addigi legteljesebb gyűjteménye CD-ROM-on.[41] (Junghaus, 2009) A kiadvány 500 alkotást mutat be, 60 alkotótól. A CD-ROM 3 nyelven (magyar-cigány-angol) tartalmazza az életrajzokat és képleírásokat.

A Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ létrehozásával kapcsolatos tervek során merült fel, hogy a Cigány Ház (Romano Kher) olvadjon bele a kialakítandó új központba. (Kállai, 2010)

 

Országos Roma Közérdekű Muzeális Gyűjtemény és Kiállítási Galéria – Budapest

Az Országos Roma Közérdekű Muzeális Gyűjtemény és Kiállítási Galériát (Budapest, Dohány u. 76.) az Országos Cigány Önkormányzat alapította meg. A gyűjteményi anyag 30-35 darab kortárs festményből áll, többek között Dombrádi Horváth Géza, Kalányos Györgyi, Kökény Róbert, Péli Tamás és Szentandrássy István képei találhatók meg benne. (Kállai, 2010)

A legújabb kiállítások közé tartozik a 2015 januárjában ideiglenes jelleggel megnyitott kiállítás Pécsett a Janus Pannonius Múzeum szervezésében a Vasváry-házban lévő kiállítóhelyen, amely a Parajmos – Roma holokauszt címet viseli. Az állandó kiállítás protokolláris megnyitójára e kötet szerkesztéskor még nem került sor.

A megyei múzeumok egy része is őriz a cigánysághoz kapcsolódó anyagot. A Somogy megyei szervezethez tartozó kaposvári Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteménye jelentős számú tárgyat, adattári és fotótári anyagot őriz a megyében élő horvát, német és cigány kisebbségtől is. (Kállai, 2010)

A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságának kisebbségekre vonatkozó gyűjteményi anyagai közül debreceni Déri Múzeumban a romákat ábrázoló archív fotók, román néprajzi tárgyak – az anyag 0,1%-át teszik ki. Balmazújvárosban a Semsey Andor Múzeumban található néhány helyi romákra vonatkozó dokumentum, cigány dalokat tartalmazó gyűjtés – mindez csupán a gyűjtemény 0,01%-át teszi ki. A püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum Csenki-gyűjteményében (kéziratok, fotók) 0,1% a kisebbségi arány. A Bocskai István Múzeumban Hajdúszoboszlón rácokra és romákra vonatkozó dokumentumok, fotók vannak – a kollekció 0,1%-át adja ez. A Hajdúsági Múzeumban Hajdúböszörményben a romákra vonatkozó dokumentumok, filmek és fotók a gyűjteményi anyag 0,1%-ára terjednek ki.

A Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságánál a keszthelyi Balatoni Múzeum fotótár és képzőművészeti anyagának 2%-a, néprajzi gyűjteményének 1%-a roma vonatkozású; Zalaegerszegen a Göcseji Múzeum néprajzi és történeti gyűjteményi anyagának 0,6%-a roma eredetű.

A Tolna Megyei Múzeumok Igazgatóságánál a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum néprajzi gyűjteményének 40%-a kisebbségi: német, szlovák, cigány, szerb eredetű. (Kállai, 2010)

Egyéb muzeális jellegű gyűjtemények

A továbbiakban olyan nem állami, vagy megyei fenntartású gyűjteményekkel foglalkozunk, amelyek kisebbségi/nemzetiségi önkormányzatok, vagy egyéb szervezetek tulajdonában és kezelésében vannak. Ezek közül elsőként a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ (FROKK) gyűjteményéről szólunk. Ennek létrejötte azonban elég kalandos körülmények között zajlott, s ezért érdemes e folyamatról is pár szót ejteni, mert jól tükrözi a cigány gyűjtemények, intézmények, kulturális létesítmények terén érezhető néha visszás jelenségeket, azt ahogy a nemes és jó szándékú kezdeményezések, tervek néha a pénzügyi szorítások, máskor az érdekelt és ellenérdekelt felek, érdekcsoportok harcai, egyeztetési körei közepette a végén nem feltétlenül azt az eredményt hozzák, ami az induláskor célkitűzésként megjelent.

 

Országos/Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ (FROKK)

2007-ben az Országgyűlés által elfogadott Határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről[42] keretében merült fel az Országos Roma Kulturális Központ létrehozásának szükségessége. Ennek tervével párhuzamosan szóba került a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ létrehozásának igénye is. A később FROKK néven emlegetett fővárosi központ létrehozása átszervezéssel történt, a Jogelőd intézményei a Napház Khamorro Kisebbségi Klubmozi és Kulturális Intézmény (székhelye a Budapest VIII. kerület Népszínház utca 31. alatti ingatlan volt), illetve a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház – Romano Kher (székhelye a XV. kerületi Énekes utca 10/b, a Cigányház épülete volt).

A FROKK mai képzőművészeti közgyűjteményének kezdetei jó pár évtizedre nyúlnak tehát vissza az intézményi átszervezések sorozata révén. Jogelődjét 1987-ben alapították, akkor még a Fővárosi Tanács intézményeként (Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Központ, majd Cigány Ház – Romano Kher). A Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ képzőművészeti közgyűjteménye Európa legnagyobb roma képzőművészeti gyűjteményének mondható, jelenleg több mint 100 alkotótól 2531db alkotás – festmény, grafika, szobor, plakát – található meg náluk. A Budapest, Nap utca 7. alatt helyezkedik el a tulajdonképpeni képraktár épülete, az alkotások nagy része itt található, méltatlan körülmények között. Magyarország egész területéről gyűjtik a roma képzőművészeti alkotásokat. Gyűjteményük gyarapodása többnyire felajánlásokból, vásárlásokból, alkotótábori képekből tevődik össze. A képzőművészeti anyag katalogizálásán, digitalizálásán és restaurálásán túl, különböző együttműködések és felkérések alapján több száz kiállítást rendeztek már a Cigány Ház, és jogutódja, a FROKK munkássága folytán összegyűlt anyagból.[43]

Rácz Aladár Közösségi Ház - Erdős Kamill Cigány Múzeum, Pécs

 

1989-ben alakult meg Pécsett a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület, amelynek elsődleges célja volt, hogy megszervezze a Pécs-Baranyai, s későbbiekben a régió cigányságának közművelődési, kulturális és politikai érdekképviseletét. Az Egyesület fontosnak tartotta, hogy a pécsi-baranyai cigányság rendelkezzen egy kulturális centrummal, amely szellemi és módszertani központjává válhat. A megalakulást követően a CKKE létrehozta a Cigány Képzőművészek Stúdióját, mely összefogja a Baranyában szép számmal jelenlévő roma képzőművészeket. [44] Az Egyesület Pécs belvárosában, a József u. 4. szám alatt nyitotta meg a Közösségi Házat. A cimbalom muzsika komolyzenei megteremtőjét, a zenepedagógus Rácz Aladárt választotta a Ház névadójának.

1995-ben a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület nagy erővel kezdte el megszervezni a Baranyai cigányság történetét, életét bemutató kiállítás anyagának a gyűjtését, 1999 májusában a Közösségi Házban megnyílt az Erdős Kamill Cigány Múzeum állandó kiállítása, mely elsősorban a baranyai cigányságra vonatkozó sajátosságokat kívánja bemutatni, annak történetébe és jelenébe nyújt betekintést. A kiállítás címe stílusosan “Képek a Baranyai cigányság múltjából és jelenéből”. A Cigány Múzeum kiállítása otthont ad a naiv cigány festészet és a cigány fafaragás kiemelkedő alkotásainak, valamint kutatások eredményeként egy folyamatosan bővülő könyvtári és adattári adatbázisnak is helyet biztosít.[45] 2009 májusában a Ház emeleti nagytermében nyitották meg a Szentandrássy István Galériát, amely a világszerte ismert művész alkotásainak ad helyet.[46]

Roma Parlament

A Magyarországi Roma Parlamentet 1990-ben alapították civil cigány szervezetek. 1996-ban a VIII. ker. Tavaszmező utcai székházának felújítása után nyílt meg az állandó cigány képzőművészeti kiállítás, amely a kortárs cigány képzőművészetet reprezentálja. A Balázs János Galériát Junghaus Tímea a Romano Kher munkatársaként szervezi, rendezi. (Szuhay, 2010) A Galéria gyűjteményében Milák Brigitta, Balogh Balázs, Oláh Jolán, Dilinkó Gábor, Szentadrássy István, Mocsár Gyula, Kökény Róbert, Kun Pál, Nyári Irén, Váradi Gábor mellett még számos roma alkotó alkotásai vannak. (Villás, 2013)

A Roma Parlamentben működő könyvtár folyamatosan gyűjti a cigány szépirodalmi kiadványokat, és mindazokat a kordokumentumokat, amelyek később szakirodalmi forrásanyaggá válhatnak. A kiadványokkal folyamatosan ellátja az iskolákat, intézményeket, közösségeket és egyéni érdeklődőket.

Nagykanizsa (a városi könyvtár roma közgyűjteménye)

Nagykanizsán 1996-ban alapította meg a helyi cigány kisebbségi önkormányzat a városi önkormányzat támogatásával a Délnyugat-Dunántúli Cigány Közgyűjteményt. Elkezdték gyűjteni a zalai cigányságra vonatkozó történeti dokumentumokat, a cigányságról szóló szakirodalmat, a beás, romani és magyar nyelvű cigány szépirodalmat, a magyar és a világirodalom klasszikusait, kötelező olvasmányokat, általános szociológiai, jogi, politikai szakkönyveket, a történeti Zala vármegye cigányságának múltjáról szóló másolt és eredeti adattári és levéltári anyagokat, képzőművészeti alkotásokat, a népművészet és iparművészet faragott, fonott tárgyait, cigányokkal kapcsolatos filmeket és hanganyagokat.  (Kardos, 2001) A gyűjtemény mára könyvtárból, képtárból, néprajzi anyagból és irattári részből áll. A folyamatosan gyarapodó kollekció 2000-ben integrálódott a Bogdán János Cigány Kisebbségi Közösségi Ház szervezetébe. A gyűjtemény vezetője Kardos Ferenc.

 

Alapítványi gyűjtemények

A következőkben alapítványi kezelésben és fenntartásban lévő tárgyi gyűjteményekről lesz szó.

Múlt kutató kör – Gilvánfa (családfa, fotó és helytörténet)[47]

A Gilvánfa környék aprófalvainak múltját feltáró foglalkozásokat a 2005/2006-os tanévben kezdte el Heindl Péter történelemtanár a magyarmecskei általános iskola diákjaival. (Orsós-Pápai, 2014) Azt kezdték kutatni, hogy Magyarmecskén, és a környező falvakban mire emlékeznek az öregek a negyven-ötven-hatvan-hetven évvel ezelőtti, vagy még régebbi eseményekből. (Heindl, 2014) A projekt második részében már a gilvánfai tanodában folyó Családfa-kutatás  keretében a gyerekek megpróbáltak minél több olyan fényképet gyűjteni, amiken a faluban élő családok elhunyt tagjai szerepelnek. Lassacskán sikerült visszakövetni a falu teljes lakosságát 1782-ig. (Orsós-Pápai, 2015) A gilvánfai római katolikus templomban három egykori, ma már nem létező cigánytelep padlóra ragasztott alaprajza is megtekinthető a kiállításon. Az alaprajzokon a kunyhókra ráírva olvashatók az ott élt családok nevei is. Látható továbbá több száz, már nem élő gilvánfai cigány és nem cigány lakosnak a templomtérbe a mennyezetről lelógó fényképe. Hátoldalukon a képen szereplő személyek nevével. (Orsós-Pápai, 2015) A templom falaira állították ki azt a három hatalmas vászonra rajzolt családfát, amely a társadalom alakulását szemlélteti, megjelölve rajta a falu teljes lakosságát. (Heindl, 2014)

A Néprajzi Múzeumban később reprodukálták a teljes gilvánfai anyagot, s családfát a Megvetés és önbecsülés - Igaz történet Üstfoltozóról, Drótostótról és Teknőscigányról
című időszaki kiállítás (2014. június 25. – 2015. február 3.) részeként.

 

Igazgyöngy Alapítvány – Berettyóújfalu

Az alapítvány, amelynek vezetője L. Ritók Nóra 1999 óta működik Kelet–Magyarországon, a berettyóújfalui kistérségben. Fenntartója egy művészeti iskolának, mely a tehetséggondozás mellett sajátos, művészeti alapú személyiségfejlesztésével sikeres integrációs modellt valósít meg, különös tekintettel a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre,[48] képző- és iparművészeti, illetve táncművészeti ágon, ezen belül grafika, festészet, kézművesség, tűzzománc, kerámia és társastánc tanszakon zajlik a képzés. Gyűjteményi szempontból a gyermek képzőművészet és felnőtt iparművészet körébe tartozó alkotások miatt került be e válogatásba.

Az alapítvány Szuno (cigány nyelven álom) elnevezésű projektet indított, melynek keretében helyi cigány lakosok (főleg nők) a gyerekek által a művészeti iskolában rajzolt képek alapján hímzéseket készítenek párnákra, szatyrokra, melyeket az alapítvány webshopjában árusítanak.[49] A generációk együttműködésén alapuló projekt a gyerekek iskolai festményeire, rajzaira alapozva ad munkát a felnőtteknek.[50] A gyerekrajzok több kiállításon is sikerrel bemutatkoztak, pl. az Erdős Lajos mesemondó meséi alapján született 33 művet felölelő anyag a FUGA - Budapesti Építészeti Központban 2010 októberében, majd más helyszíneken is.[51]

 

Bódvalenke - Freskófalu

Bódvalenke 2009-ben egy ismeretlen, reményvesztett, szürke, mélyszegénységben tengődő, 95%-ban roma lakosságú falu volt Borsod megyében, az ország északi perifériáján. (Pásztor, 2013) A Freskófalu projekt ötlete 2009-ben Pásztor Eszter fejében született meg, a kezdetektől ő irányítja a munkát, amely azóta nagy utat járt be.

Egy Európában egyedülálló művészeti központ kialakulásának lehetünk azóta szemtanúi. Magyar és külföldön élő cigány festők pályáznak az Európa Műhely Kulturális és Közművelődési Társaság szervezésében, hogy a lakóházak homlokzatára festhessenek. (Pásztor, 2012)

A Freskófalu projektnek kettős célja van: globálisan hozzá kíván járulni az előítéletek lebontásához és lokális szinten pedig a falu kiemelése a mélyszegénységből a cél.

Mára Bódvalenke világhírűvé vált, mint az egyetlen olyan falu a világon, amelynek a falait műalkotások díszítik. Ez idáig 13 roma festőművész 26 képet alkotott a faluban. Balázs Balog András, Csámpai Rozi, Bogusha Delimata, Ferkovics József, Horváth János, Illés Borbála, Kállai Henrik Kökény Róbert, Kunhegyesi Ferenc, Zoran Tairovic, Váradi Gábor, és a Herman Ottó Általános Iskola Művészeti Szakköre diákjainak festményei díszítik a házakat.[52]

Bódvalenkén ma még mintegy hetven ház van, ezeknek az üres tűzfalain szeretnék tovább folytatni a projektet. A még üres házak kifestésére a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány (2010 szeptemberétől a program fő támogatója) pályázatot írt ki európai roma festőművészek számára a freskófestésben való részvételre.[53]

 

Magángyűjtemények

 

Kugler Art Szalon

A Kugler Art Szalon a mai magyar kortárs roma képzőművészet reprezentatív bemutatóhelye, amely a cigány képzőművészet, népművészet és iparművészet együttes bemutatását, támogatását tűzte ki céljául[54]. A Kugler Art Szalon, mint kortárs roma képzőművészetet bemutató galéria 2011 májusában nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Jelenleg a Sütő utca 2. szám alatt található. Vezetője Kőszegi Edit. Eredeti szakmáját tekintve filmes, képzőművészettel sokáig csak kedvtelésből foglalkozott, kezdetben modern művészetet gyűjtött férjével együtt. A Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményének munkatársaként azonban Kőszegi Edit egyre közelebb került a roma képzőművészet világához, és húsz egynéhány évvel ezelőtt megvásárolta a mostanra másfélszáz darabot számláló kortárs roma gyűjtemény első darabját. Az azóta folyamatosan bővülő gyűjtemény kezelése, illetve a köréje szerveződött lakásgaléria fenntartása napjainkra Kőszegi Edit fő tevékenységévé vált.  (Horváth, 2013) A témához illeszkedő zenei és néprajzi filmek, könyvek, albumok gazdagítják a galéria programkínálatát. Szalonként működve, változatos programok keretében teret adnak fiatal művészek bemutatkozásának – különféle művészeti ágakban.[55] A galéria gyűjteményében megtalálhatók a következő művészek festményei: amigo (Bogdán János), Bada Márta, Balázs János, Balogh Balázs András, Dilinkó Gábor, Ferkovics József, Kállai Henrik, Milák Brigitta, Oláh Jolán, Omara (Oláh Mara), Orsós Teréz, Péli Tamás, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Szécsi Magda, Szentandrássy István.

Gallery8

 

A Gallery8 – Roma Kortárs Művészeti Teret az Európai Roma Kulturális Alapítvány[56] hozta létre. Az ERCF a roma közösségekhez fűződő negatív sztereotípiák és előítéletek leküzdésének lehetőségét a roma művészet és kultúra megfelelő reprezentálásában és erősítésében látja. A Gallery8 a Mátyás téren található, Budapest VIII. kerületének szívében, vagyis a fővárosnak túlnyomórészt romák által lakott részén. A Gallery8 célja, hogy a roma közösséget támogassa: a roma művészeti munkák alkotását, prezentálását és interpretálását szeretné lehetővé tenni és segíteni.[57] Vezetője Junghaus Tímea[58], aki 2008-ban elnyerte az Alfred Toepfler Alapítvány Kairos-díját. A roma származású, fiatal művészettörténész úgy döntött, hogy a díjjal járó pénzösszeget a roma kultúra támogatására fordítja. A gyűjtemény 2008-ban huszonhét darabot számlált, 2012-re negyvenhét darabossá bővült. A 2013-ban már negyvenegy műtárgyat tartalmazó gyűjtemény egy raktárban pihen, háttérbázist biztosít a Gallery8 kiállításainak. Kiállítva egyben még sosem volt, egyelőre nincs is erre vonatkozó szándék.  (Horváth, 2013)

Horn Péter (Balázs János gyűjtemény)

Horn Péter és felesége, kortárs művészeti gyűjteményében a cigány alkotók közül Balázs János munkái találhatók meg. A “naiv” festőtől mintegy ötven képet tudhatnak magukénak. A tulajdonukban lévő munkák többször szerepeltek különböző válogatás kiállítások anyagában, így pl. a 2009 augusztusában, a szolnoki Galériában kortárs roma festőművészek munkáiból megrendezett “Az emlékezés színes álmai” című tárlaton.[59]

 

Bathó Tibor – szolnoki műgyűjtő kollekciójában elsősorban a cigány származású festők közül Oláh Jolán és Balázs János  alkotásai a meghatározók, de más alkotóktól is van kisebb anyaga. A Magyar Nemzeti Galéria 2010-es az Emlékezés színes álmai – kortárs roma képzőművészek reprezentatív tárlata című vándorkiállítása keretében Szolnokon a Zsinagóga Galériában rendezett bemutató keretében tekinthette meg a közönség e gyűjtemény darabjait is. Az állandó kiállítási anyag ugyanis kibővült a helyi műgyűjtő, Bathó Tibor Balázs János és Oláh Jolán gyűjteményének félszáz darabjával.

Tájházak

Hodász – Roma Tájház

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodászon 2009 szeptemberében avatták fel a Roma Tájházat.[60] A gyűjtemény létrejötte Rézműves Melinda néprajzos szakember munkájának köszönhető, aki 2001-ben vásárolta meg a tájháznak otthont adó kétszobás épületet a falu cigánytelepének közepén. Az épületegyüttes a pályázati támogatások segítségével felújított házból és a második világháború időszaka alatti lakhatási körülményeket bemutató félig a földbe ásott kunyhóból áll. Jelenleg Magyarországon ez az egyik olyan tájház, ahol kiállítás keretében nyerhetnek bepillantást a látogatók a romák kultúrájába, szokásaiba, és megismerkedhetnek használati tárgyaikkal is. (Rézműves[61])

Eleki Cigány Tájház

A cigány kisebbség két tájháza közül a második a Békés megyei Elek városában működik. Az Eleki Cigány Tájházat 2009. január 5-én a települési kisebbségi önkormányzat és a helyi Cigány Kisebbségi Egyesület alapította meg Erdődi Ferenc és felesége Erdődi Ferencné Lakatos Julianna kezdeményezésére.[62] A ház 2012 augusztusában nyílt meg a nagyközönség előtt.[63] A gyűjteményi anyag a cigánysághoz kapcsolódó használati tárgyakból és képekből áll, melyeket a helyi cigány közösség tagjai adományoztak. (Kállai, 2010) Az épület utcára néző falát ifjabb Rozsdás János festménye díszíti: egy cigány életkép ekhós szekerekkel, lovakkal, népviseletbe öltözött, táncoló asszonyokkal és férfiakkal.[64]

 

Fotógyűjtemények

Az MTI archívuma, sajtó fotó archívum

A Magyar Távirati Iroda a legnagyobb hazai hírszolgáltatóként napi 400-600 hírt ad ki az élet és a világ minden területéről. A hírarchívumban található több millió szöveges anyag 1989-ig visszamenőleg digitálisan kereshető, de adatbázisaikban az 1880-as évekig visszamenőleg is találunk híreket. A teljes hírkiadás mellett különböző tematikus és adatbázis szolgáltatásokat is nyújtanak. Fotóarchívumukban több mint tizenhárommillió felvétel található, melyből nagyjából másfélmillió digitálisan is elérhető. A védelem alatt álló nemzeti fotóarchívum gyakran történelmi kincseket jelentő analóg képeit folyamatosan ültetik át digitális formátumba, a digitális felvételek száma pedig a napi fotókiadással folyamatosan bővül. Képeik az interneten is megvásárolhatók a http://fotobank.mti.hu címen.[65]

Az OSA Archívum

Az OSA Archívum[66] a budapesti Közép-Európai Egyetemen működő kutatási és kulturális intézmény, a közelmúlt és a jelenkor világtörténelmének jelentős sajtóarchívuma és audiovizuális gyűjteménye. Az 1996-ban megnyílt archívum egy összetett funkciójú levéltár.[67] A hagyományos levéltári gyűjteményekbe tartozó iratok mintegy 7500 folyómétert tesznek ki. Az OSA másolatokat őrző levéltára azonban nem csak hagyományos dokumentumokat gyűjt. A korábban tartalmuk, társadalmi hátterük vagy formájuk miatt marginalizált anyagokat is keresik. Témájuk alapján az OSA anyagai három fő csoportba oszthatók: Kommunizmus, hidegháború és ezek utóélete; Emberi jogok; valamint az Open Society Foundations Network és a Közép-európai Egyetem (CEU).[68] A honlapjukon tanulmányozhatók az OSA Archívum részletes katalógusa, adatbázisai és digitális gyűjteményei.[69]

Az OSA Archívum tartalmazza és ezáltal születésének 70. évfordulóján kutathatóvá is tette Ifj. Schiffer Pál[70] hagyatéki anyagát. Schiffer legismertebb filmjei, amikre vonatkozóan külön dossziékat őriz az OSA: Fekete vonat, Mit csinálnak a cigánygyerekek?, Cséplő Gyuri, Pártfogolt, Földi paradicsom, Kovbojok és a Bevezetés a kapitalizmus politikai gazdaságtanába című trilógia.[71] A hagyaték tartalmazza a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióban, a Balázs Béla Stúdióban, a Magyar Televíziónál, valamint a MOKÉP-nél és a Hunnia Filmstúdióban készített dokumentum- és kísérleti filmjeinek dokumentációját (forgatókönyvek, dialóguslisták (sok esetben angolul is), a filmforgatást megelőző terepmunkák dokumentumai (szociofotók, interjúk), a forgatás során készített stand- és stábfotók, a filmekkel, azok készítésével és fogadtatásával kapcsolatos levelezés és újságcikk-kivágatok[72]). Az 1964-2001 között keletkezett anyag becsülve kb. 44 levéltári dobozt és kb. 10 fotóalbumot tesz ki.[73]

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Filmfesztivál archív anyagai

Az OSA Archivum a Verzió Film Alapítvánnyal közreműködve évente megrendezi a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Filmfesztivált Budapesten. A filmek témái a mai világ problémái: polgárháborúk, háborús bűnök, terrorizmus, politikai elnyomás, sajtószabadság, kisebbségek, elfogadás és tolerancia vagy nacionalizmus, idegengyűlölet és rasszizmus, egyenlő esélyek, a nők jogai, a gyermekek elleni erőszak, drog problémák, korrupció, családon belüli erőszak.[74] A programról, a bemutatott filmekről, alkotókról a filmfesztivál honlapján tájékozódhatunk magyar és angol nyelven.[75] A korábbi évek felületei az oldal aljáról választhatók ki.

DocuArt – Első Magyar Dokumentumfilm-gyűjtemény és Mozi archív anyagai

A Budapest IX. kerület Ráday utca 18. szám alatt megnyílt Filmművészeti Központon belül a Palantír Film Alapítvány működteti a DocuArt, Első Magyar Dokumentumfilm-gyűjtemény és Mozi szolgáltatását. A DocuArt a dokumentumfilmek közönséghez való közvetlen eljuttatását célzó nonprofit intézmény, tevékenységükkel a magyarországi filmforgalmazás egyik legnagyobb hiányosságán kívánnak enyhíteni: a közönség számára széles körben megtekinthetővé teszik a magyarországi dokumentum-, kísérleti- és rövidfilmek jelentős részét.[76] Honlapjukról elérhető a DocuArt Internetes Adatbázis[77]. A DocuArt filmgyűjtemény elsősorban társadalmi témájú dokumentumfilmeket,  több mint 2000 filmet tartalmaz[78]. A gyűjtemény filmjei a DocuArt videókönyvtárában tekinthetők meg bejelentkezés alapján.[79]

A Docuart filmjeiből szervezi az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudomány Tanszéke a DokuArt filmklubot[80], s annak Romakép műhelyét[81]. A 2011 óta működő műhely a DocuArt Mozi vetítőtermében a romákkal kapcsolatos társadalmi kérdésekkel foglalkozik. A filmklubot Pócsik Andrea hozta létre. Elsősorban egy egyetemi kurzus sorozatról van itt szó, amelyet az ELTE BTK hallgatói vehetnek fel, de emellett  a budapesti programkínálatban egy átlagos filmklub szerepét is szánják a programnak,(Bajnok, 2014) A műhely tevékenységéről, programjairól honlapjukon tájékozódhatunk.[82]

 

Molnár István Gábor[83] az újpesti cigányok privát fotói gyűjtemény

2014-ben nyitotta meg a nagyközönség számára az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat a Budapest IV. Tél utca. 52. szám épületében az Újpesti Cigány Helytörténeti Gyűjteményt.[84] A Gyűjteményt Molnár István Gábor, az Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, roma nemzetiségi önkormányzati képviselő alapította. Az újpesti cigányság történetét feltáró 2000-ben indult kutatás eredményeként sikerült az anyagot feltárni, archiválni és méltó kiállítás formájában bemutatni. [85] A gyűjtemény több ezer archív fényképből, levéltári dokumentumból és tárgyi emlékből áll. A fotókon kívül interjúk, valamint Rácz Gyöngyi iratai is megtalálhatók.

 

Kalmár Lajos – Ormánság anyag

Kalmár Lajos pécsi fotóművész[86]. Húsz évig fényképezett romákat az Ormánságban. Ennek az Ormánság fotósorozatnak 26 felvétele alkotja azt a gyűjteményt, amely 2013 májusában a PTE Romológia és Nevelésszociológia Tanszéke által rendezett kiállítás anyagaként maradt a helyszínen. (Beck, 2013)

 

Egyéb fotógyűjtemények

2005 tavaszán a Millenáris park kiállítótermében Képek, cigányok, cigány-képek címmel átfogó kiállítás nyílt a magyarországi cigányok magyarországi fotóábrázolásáról. Itt olyan, jobbára ismeretlen szerzők képeiből összeálló gyűjtemény egységeket is bemutattak, mint Kallós Oszkár gyűjtötte Cigány zenészek albuma (a Néprajzi Múzeum fotótárából), László Mária a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége 1957-1959 közötti első főtitkárának archívuma[87] (szintén a Néprajzi Múzeum fotótárából), az egykor Simonovits István[88] tulajdonában lévő, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei cigányság életének változását bemutató albuma 1957-ből, Molnár István Gábor az újpesti cigányok privát fotóit őrző gyűjteménye, a Fleck Gábor tulajdonában lévő Mihálovits Krisztina családi fotóalbuma, Kőszegi Edit ozorai és kétegyházi privát fotó gyűjteménye és Hargitai Dávid laki és tomori fotószakköri cigány fiatalok készítette képgyűjteménye. (Szuhay, 2011)

 

A roma kultúrát és művészetet bemutató kiállítások dokumentációi

Paradise Lost – Velencei Biennálé

A Velencei Biennálé Roma Pavilonja a 2007-es évben mutatkozott be először Paradise Lost – Elveszett Paradicsom címmel. Az OSI (és Soros György) támogatásával állított ki a nyolc európai országból meghívott tizenöt művész. A pavilon kiállításának főszervezője Junghaus Tímea  művészettörténész volt. A rendezők szerint a kiállítás egyik művészetpolitikai érdeme, hogy a különböző országok pavilonjai mellett létrejövő kisebbségi pavilon igyekezett megtörni a művészet nemzeti alapú bemutatásának majd százéves hagyományát. (Szentesi, 2007) Katalógusa[89] elérhető az Open Society Foundations honlapjáról.[90]

 

Magyarországi cigány autodidakta művészek országos tárlatai (1979, 1989, 2000)

1978-ban a Népművelési Intézet munkatársai közé került az akkor népművelőként diplomázott Daróczi Ágnes, akit az intézet rögtön meg is bízott a cigány művészeket bemutató tárlat megrendezésével. 1979-ben a Népművelési Intézet a Pataki Művelődési Házban rendezte meg A magyarországi cigány autodidakta és naiv művészek I. országos tárlatát. Ezen Balázs János, Horváth Vince, Fenyvesi József, Kiss József, Orsós Jakab, Pongor Béri Károly, Balogh Balázs András, Oláh Jolán, Orsós Teréz, Kalányos Lajos, Hock Lajos és Bada Márta alkotásai szerepeltek (Szuhay, 2010), összesen 12 festő műve. Katalógusa[91] fontos dokumentum a cigány képzőművészet ébredésének időszakából.

1989 tavaszán a Néprajzi Múzeum nagyszabású kiállítást rendezett[92], amelynek része volt egy cigány néprajzi tárlat és egy roma portrésorozatot közreadó (Edőcs János[93] képei) fotóművészeti anyag[94]. Ezzel egyidejűleg az “Autodidakta cigány képzőművészek II. országos kiállítása” is zajlott[95]. Talán éppen az első kiállítás sikere miatt a másodiknak már szívesen adott helyt a Néprajzi Múzeum. Ezen a második kiállításon jelen volt az 1979-ben feltűnt alkotók szinte mindegyike, bővült azonban a kiállítók köre, tizenhétre emelkedett a számuk. Többek között a Soros Alapítvány támogatásának köszönhető, hogy nem pusztán kétnyelvű színes katalógus születhetett, amelyet ötezer példányban bocsátottak az érdeklődők rendelkezésére, de maradt egy szerény összeg képek, faragások vásárlására is. A kiállítás katalógusa[96] 55 oldalon színes képekkel mutatta be a kiállító alkotókat és képeiket.

A Roma Képzőművészek III. Országos Kiállítását 2000-ben szervezte meg a Magyar Művelődési Intézet és a Romédia Alapítvány. (Daróczi, 2000) A Pataki Művelődési Házban immár harmadik alkalommal megrendezett országos tárlat lényegében visszhang nélkül maradt. A kiállítók közül egyetlen művészt, Oláh Marát (Omara) érdemes kiemelni, aki felkeltette mind a művészettörténészek, mind a médiamunkások érdeklődését. (Szuhay, 2010) A tárlaton 21 művész alkotásai jelentek meg. A kiállításhoz kapcsolódóan könyv is kiadásra került.[97]

 

A Néprajzi Múzeum kiállításai

A Néprajzi Múzeum A társadalom peremén (képek a magyarországi cigányok életéből) című 1989-es tárlata azt akarta megjeleníteni, hogy az emberi társadalom különböző, egyenrangú kulturális, s etnikai csoportokból tevődik össze, melyet a politikai jogok és lehetőségek szintjén is realizálni kellene. Az etnográfiai kiállítás egy közel 300 m-es nagy térbe került. A bemutatott anyag időbeli határaként nagyjából a század első felét jelölték meg. A teret három részre tagolták, s az 1893-as cigányösszeírás anyagát feldolgozva az életformák és megélhetési források alapján rendszerezték az anyagot. (Szuhay, 1994) Dokumentációja az a 110 oldalas, 121 képet tartalmazó válogatás (Mohay, 1993), amely önálló könyv formájában jelent meg a CSZMMK támogatásával [98]. Ebben a Néprajzi Múzeum 1900-1960-as években készült cigányságot ábrázoló képanyagából válogattak.

A Néprajzi Múzeum 1993-ban egy nagyszabású kiállítás (Képek a magyarországi cigányság 20. századi történetéből) során mutatta be a magyarországi cigányság etnográfiailag, szociológiailag és antropológiailag dokumentálható XX. századi történetét. A kiállítás egyik legfontosabb kifejezési eszköze a fotó volt, és mert oly bőséges anyag állt rendelkezésükre egy fotóalbumot[99] is megjelentettek a tárlattal egy időben. A fotóalbum 365 oldalán 736 felvételt mutattak be a szerzők. (Mohay, 1993) A kiállítás első része a cigányság európai megjelenését és XX. század végi helyzetét mutatta be. Fő egységében lényegében megismételték az 1989-es kiállítást, némi a kiegészítéssel, a tárlat harmadik része pedig az 1940-es évek utáni évtizedekről szólt. (Szuhay, 1994)

Az 1998-as Romák Közép- és Kelet-Európában című kiállítás másfél évszázadot ölelt fel, s arra kereste a választ, hogy a Közép- és Kelet-Európában élő, rendkívül differenciált cigányság milyen módon volt képes megőrizni etnikus identitását, illetve hogyan fogalmazza meg saját kultúrájának sajátosságait, s miképpen dolgozta ki a lehető legszélesebben értelmezhető cigány nemzeti kultúra kereteit. (Fejős, 2008) A kiállítás dokumentációjához tartozik a 103 oldalas Cigány kép, roma-kép : a Néprajzi Múzeum “Romák Közép- és Kelet-Európában” című nemzetközi kiállításának képeskönyve című katalógus.[100] De a kiállításhoz kapcsolódik Kőszegi Edit és Szuhay Péter 78 perces 2001-es színes dokumentumfilmje, a Romák Közép- és Kelet-Európában a Néprajzi Múzeum 1998-as kiállításáról címmel.[101]

2007. december 20. – 2008. február 3. között a Budavári Palota, B épületében volt látható a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása Az emlékezés színes álmai - A magyarországi kortárs cigány képzőművészek reprezentatív tárlata címmel, amely a Néprajzi Múzeum szervezésében valósult meg. A kiállított anyagot húsz alkotó műveiből válogatta Szuhay Péter kurátor a Néprajzi Múzeum és a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményéből, több mint 200 műalkotást ölelt fel.[102] Az emlékezés színes álmai kiállítás 2007 szeptemberében Pekingbe is eljutott, a Kínai Magyar Évad megnyitó kiállításaként. A kiállítás színes katalógusa[103] a kiállító alkotók életrajzával és alkotásaik fotóival a tárlat legfontosabb dokumentációja.

A Képek, cigányok, cigányképek. A többségi képtől az önábrázolásig című kiállítás 2013. április 6. – 2014. január 5. közt volt látogatható, a Néprajzi Múzeum hasonló című, 2011. februárjában a spanyolországi Valenciai Etnológiai Múzeumban megrendezett tárlatának[104] megidézése volt ez. A bemutatott fotókon több mint 100 év változó cigányképe volt látható, amely a jelenből indult ki, és a közelmúlton keresztül jutott el a “távoli” 19. század végére. A kiállítás célja nem a magyarországi cigányság részletes történetének bemutatása volt, jóval inkább azt elemezte, hogy a különböző fényképészeti, tudományos és politikai iskolák miként gondolkodtak a cigányokról, és hogyan viszonyulnak ehhez a cigányok önmagukról készített fotográfiái. A kiállítás kurátorai Szuhay Péter és Szeljak György voltak.
A képeket Kerék Eszter gondozta. A valenciai kiállítás katalógusa[105] elérhető a Néprajzi Múzeum múzeumi boltjában és webshopjában.[106]

Az Igaz történet Üstfoltozóról, Drótostótról, Teknőscigányról kiállítás 2014 végén különböző, a társadalom és a gazdaság peremére szorított mesterségről, kiváltképp azok képviselőiről szólt, jobbára vándoriparosokról, akik az iparűzők közötti társadalmi hierarchia legmarginálisabb rétegét jelentették. Azt a gazdaságtörténeti folyamatot igyekezett bemutatni, és arra reflektálni, hogyan viszonyult a magyar társadalom, de általában a vándoriparosokat alkalmazó helyi társadalom ezekhez az emberekhez, milyen képet alakított ki róluk, ábrázolásuk hogyan tematizálódott, másfelől pedig hogyan járultak hozzá e mesterségek az etnikus önkép kialakulásához, a nemzeti kultúra megfogalmazásához.[107] (A kiállításról ld. Csonka Norbert Dávid beszámolóját SPOT interjúink között!) A kiállítás kurátorai Szuhay Péter, Katarina Hollanova és Kerék Eszter voltak. A kiállítás megvalósításában a szlovákiai Žilinai Považské múzeum működött közre. Katalógusa[108] a múzeum többi kiadványával, korábbi kiállítási katalógusaival együtt a múzeum boltjában és webshopjában vásárolhatók meg.[109]

 

A Páva utcai holokauszt állandó kiállítás

A Holokauszt Emlékközpontot 2004 áprilisában nyitották meg[110] Budapest IX. kerületében, a Páva utca 39. alatt. Egy múzeum és kiállítóhely is egyben az Emlékközpont, állandó kiállítással, és folyamatosan megújuló, változó időszaki kiállításokkal várja a látogatóit. A magyar holokauszt áldozatainak emlékére című állandó tárlat témája a magyar holokauszt.[111] Az Emlékközpont időszaki kiállításai közül kettőt említünk meg, amelyek a cigányok sorsával kapcsolatosak. A Roma holokauszt és rasszizmus a mai Európában című tárlat 2006 januárjában, a holokauszt első nemzetközi emléknapján (január 27.) nyílt a budapesti Centrális Galériában. Rendezője a Német Szinti és Roma Dokumentációs és Kultúrközpont (Heidelberg)[112] és a budapesti Holokauszt Emlékközpont volt. A kiállítás célja az volt, hogy a látogatót szembesítse a második világháború borzalmainak kevés nyilvánosságot kapott fejezetével, a cigányság deportálásának és megsemmisítésének kísérletével. (2006. január 27 – 2006. március 27. közt volt megtekinthető[113]). A Pharrajimos emlékezete című kiállítás 2004. április 16. és 2004. augusztus 01. között a Holokauszt Emlékközpont zsinagóga épületének karzatán volt látható, s tizenkét túlélő és családtag visszaemlékezésén alapult.[114]

 

IRODALOM

Andl Helga (2013): A PTE BTK NTI Romológia és Nevelésszociológia Tanszék kutatásaiból. Romológiai Kutatóközpont, Pécs, 2013.

B. Klári (2010): Bemutatkozik a Magyarországi Roma Parlament. http://romaklub.network.hu/blog/roma-kozosseg-cigany-klub-hirei/bemutatkozik-a-magyarorszagi-roma-parlament

Bajnok Dávid (2014): Romakép Műhely: kulturális ellenállás a DocuArt Moziban. ELTE Online – Kultúra, 2014.03.19.

http://elteonline.hu/kultura/2014/03/19/romakep-muhely-kulturalis-ellenallas-a-docuart-moziban/

Bari Károly (1999): Cigány folklór. Magyarország – Románia. Gyűjtötte Bari Károly. I-X. magánkiadás.

Beck Zoltán (2009): A romológia írása – egy elbeszélhető romológia felé. doktori disszertáció (kézirat) http://irodalomdoktori.btk.pte.hu/files/tiny_mce/phd_konyv_var_beck.pdf

Beck Zoltán (2013): Egy kiállítás elé. Romológia folyóirat, 1. évf. 1. sz. 2013. nyár, 1. o.

Beck Zoltán: A cigány népmeséről – Az orális hagyomány műfajairól. arkadia.pte.hu; http://www.arkadia.pte.hu/magyar/nyomtatas_cikk?id=beck_cigany_nepmese

Bencsik János: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum cigány archívuma.

http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_09/044.htm

Biczó Gabriella (2009): Ez a művészet más – Bódvalenke, a freskófalu. építészforum.hu, 2009. szeptember 11.. http://epiteszforum.hu/ez-a-muveszet-mas-bodvalenke-a-freskofalu

Binder Mátyás (2009): „A cigányok” vagy a „cigánykérdés” története? Áttekintés a magyarországi cigányok történeti kutatásairól. Régió, 20. évf. 4. sz. 2009.

http://epa.oszk.hu/00000/00036/00076/pdf/035-059.pdf

Bognár Mária (2013): Vidékjáró – Roma tájház Hodászon. http://ringmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=27764:videkjaro-roma-tajhaz-hodaszon&catid=68:mozaik&Itemid=150

Czene Gábor (2006): Vad cigányozás rendőrségi belső honlapon. Népszabadság Online, 2006.12.29. http://nol.hu/archivum/archiv-427612-237375

Cserti Csapó Tibor (2006): Szerkesztői előszó.  In: Gypsy Studies – Cigány Tanulmányok 17.,  Máté Mihály: Tematikus bibliográfiák II. Cigány foglalkozások, cigány mesterségek., Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2006.

Cserti Csapó Tibor (2013): A romológia új fóruma. Romológia folyóirat 1. évf. 1. sz., 2013 nyár. 5-6 o.

Cserti Csapó Tibor (2014): Új fórum a romológia kutatásában és felsőfokú oktatásában – a Romológia folyóirat. In: HERA 2014. évi konferenciájának kötete, HERA, 2014.

Daróczi Ágnes (2000): A harmadik kiállítás elé. In: Daróczi Ágnes – Kalla Éva – Kerékgyártó István (szerk.): Roma képzőművészek III. Országos Kiállítása. The 3rd National Exhibition of Roma Artists 2000. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 2000. (katalógus)

http://www.mmi.hu/romaoszt/kepzomuv/eloszohu.htm

Daróczi Ágnes (2007): Roma képzőművészek Európában.

http://epa.oszk.hu/01600/01667/00004/pdf/MMI_01667_2007_126-139.pdf

Daróczi Ágnes (2011): Roma képzőművészek Európában. In: Daróczi Ágnes (szerk.): Cigányság-identitás-kultúra-történelem. (Egy konferencia margójára), Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus

http://www.erikanet.hu/system//adatbazis_fajl.php?fajl_id=91085&meret=5

Dupcsik Csaba (2005): A magyarországi cigányvizsgálatok cigányképe. In: Kántor Zoltán – Majtényi Balázs (szerk.): Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről. Budapest, Rejtjel, 2005. 479-499. o.

Dupcsik Csaba (2009): A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890–2008. Osiris Kiadó, Budapest, 2009. 362 o.

Eperjessy Ernő (1994): A cigány néprajzi kutatások időszerű feladatai. In: Cigány Néprajzi tanulmányok 2. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1994.

Fejős Zoltán (felelős kiadó) (2008): Cigányok/Roma/Gypsies – Filmek a roma kultúráról /Films about Roma culture. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2008.

Felföldi László (1988). A magyarországi cigányság tánckultúrájának kutatásáról. Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből. IV. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete. 71-79.) http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/altalanos/valtozo_vilag_sorozat/a_magyarorszagi_romak/pages/003_kultura.htm

Fialovszky Magda (2010): Bódi Zsuzsa. 2010. július 14.

http://www.kethanodrom.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=164:bodi-zsuzsa&catid=74:munkatarsak&Itemid=59

Gémes Balázs: Gondolatok a cigány múzeum létesítéséről. Történeti visszatekintés. Kethano Drom - Közös Út  1995. 2; pp. 28-29.

Görög-Karády Veronika (2003): A cigány mese és Babos István mesei világa. In: Szuhay Péter (gyűjt.): A három muzsikus cigány. Babos István meséi. Babócsai cigány mesék. Európai Folklór Intézet, L’Harmattaii Kiadó, Néprajzi Múzeum, 2003.

Gyökér Róbert (2014): A Cigánysátor az égbe megy. Népszava, 2014. aug. 27. http://nepszava.hu/cikk/1031359-a-ciganysator-az-egbe-megy

Heindl Péter (2014): A Ney Lilli projekt. Romológia folyóirat. 2. évf. 4-5. sz. 2014. tavasz-nyár, PTE BTK NTI Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Romológiai Kutatóközpont, Wlislocki Henrik Szakkollégium, Pécs.

Hell István (2013): Háromszáz év cigányul – Bari Károly: Régi cigány szótárak és folklórszövegek. http://www.kethanodrom.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3068:haromszaz-ev-ciganyul-bari-karoly-valogatasa&catid=45:altalanos&Itemid=69

Horváth Judit: A kortárs roma művészet bemutatkozási színterei Budapesten: A Kugler Art Szalon és a Gallery8. Társadalmi Együttélés 2013/4. szám, http://www.tarsadalmiegyutteles.hu/id-115-tarsadalmi_egyutteles_2013_4_szam_horvat.html

Janicsák Szilvia: Tabutémák a médiában – romák a médiában. szakdolgozat, Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar, http://elib.kkf.hu/edip/D_14286.pdf

Junghaus Tímea (2009): Divatba jöttünk – Eredmények és gondok a roma képzőművészetben. FROKK – Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ. 2009. október 07.

http://www.frokk.hu/hirarchivum/12-divatbajottunk

Kállai Ernő (2010): A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a kisebbségi kulturális jogok érvényesülésének vizsgálatáról.

http://www.kisebbsegiombudsman.hu/data/files/165788766.pdf

Kállai Ernő (2014): Romológiai kutatások az MTA Kisebbségkutató Intézetében. Romológia, 6. szám, 2014 ősz, PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs

Kardos Ferenc (2001): Egy közgyűjtemény a cigány olvasáskultúra szolgálatában. Iskolakultúra, 2001. 12. sz. 97-102. o. http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2001/12/12.pdf

Kemény István (szerk.) (2000): A magyarországi romák. Változó Világ 31., Press Publica Kiadó, Budapest, 2000.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/altalanos/valtozo_vilag_sorozat/a_magyarorszagi_romak/pages/003_kultura.htm

Kereskényiné Cseh Edit (2010): Adatok a Békés megyei cigányok 18. századi történetéhez. In: Bene János – Katona Csaba – Lakatos Sarolta – Pozsonyi József – Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 7. 2010. évi különszám. Fejezetek Békés megye múltjából. Debrecen, 2010.

Kerékgyártó István (2010): Molnár István Gábor fotóművészetéről.

http://www.napkut.hu/naput_2010/2010_07/082.htm

Kerékgyrártó István: A magyarországi roma képzőművészetről – Széljegyzetek a magyarországi roma képzőművészet megszületéséhez és történetéhez. http://amrita-it.com/ciganysag/ – bevezető

Klukovitsné Paróczy Katalin (2001): Herrmann Antal emlékezete.

http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/evfordulo/hermann.cikk/

Konrád Imre (2013): Kovalcsik Katalin emlékére. Barátság – kulturális és közéleti folyóirat, 2013. 03. 14.; http://nemzetisegek.hu/2013/03/14/kovalcsik-katalin-emlekere/

Kosztics István (2009): 20 éves a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület. Barátság – kulturális és közéleti folyóirat, repertórium, XVI. évf., 2009/2.

http://nemzetisegek.hu/repertorium/2009/02/belivek_16-19.pdf

Kotun Viktor: Az első roma/cigány/utazó pavilon. Jelentés az 52. Velencei Biennáléról. exindex, http://exindex.hu/print.php?l=hu&page=3&id=512

Landauer Attila (2004): Utak és problémák a magyarországi cigánykutatásban. In: Nagy Attila – Péterfi Rita (szerk.): A feladatra készülni kell. A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, Budapest, 2004.

http://palheidfogel.gportal.hu/portal/palheidfogel/upload/438951_1365861722_04002.pdf

M. László Ferenc (2007): Az országos cigány kultúrház sorsa: Pusztulásra ítélve, Magyar Narancs, XIX: évf. 17. szám, 2007. 04. 26.

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=14639

Mága István – Vultur Csaba (1998): A roma kultúra lehetőségei: “Amolyan ismeretlen ismerősök”. Magyar Narancs online, 1998/30. (07. 23.)

http://magyarnarancs.hu/konyv/a_roma_kultura_lehetosegei_amolyan_ismeretlen_ismerosok-59205

Martyin Emília (2012): Fél évszázados cigány hangfelvételek az Erkel Ferenc Múzeumban. Békés megye hírek, http://www.bekesmegye.com/bekes-megye-hirek/fel-evszazados-cigany-hangfelvetelek-az-erkel-ferenc-muzeumban

Mohay Tamás (1993): Antropológiai fotóalbum a cigányokról. A világ létra, melyen az egyik fel, a másik lemegy. Képek a magyarországi cigányság 20. századi történetéből. Szerkesztette: Szuhay Péter, Barati Antónia. Budapest, Néprajzi Múzeum, 1993. 365. recenzió. Regio – Kisebbség, politika, társadalom, 4. évf., 3.sz., 1993. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00015/pdf/17.pdf

Molnár István Gábor: Az újpesti cigányság története. In: Molnár István Gábor: Régi Újpest cigányai c. monográfiából. Kézirat

Morvay Judit – Tompos Krisztina (2013): Egymásra, apránként. Romológia folyóirat, 2013. ősz-tél, 1. évfolyam 2-3. sz. PTE BTK NTI Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2013. http://socio.hu/uploads/files/2013_4/7morvai_tompos.pdf

Nagy Gergely (2005): RomaMoma. HVG online, 2005. július 07. http://hvg.hu/kultura/20050705junghaustimea

Nagy Pál (1998): A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában, Kaposvár, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, 1998.

Nagy Pál (2009): Ciganológiai/romológiai gyűjtemény. SZIE A Szent István Egyetem lapja, XI. évf. 1. sz. http://ujsag.szie.hu/node/706

Nagy Attila – Péterfi Rita (2004): A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Problémavázlat. Könyvtári Figyelő, 50. évfolyam, 2004. 2. szám.

http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2004/2/nagy_a.html

Neményi Mária (2014): Roma kutatások az MTA Szociológiai Kutatóintézetében. Romológia, 6. szám, 2014 ősz, PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs

Orsós Melinda – Pápai Boglárka (2014): Múltkutatás az Ormánságban, Jegyzetek egy kutatás margójára. In: Híves Varga Aranka – Schäffer János (szerk.): Gypsy Studies – Cigány Tanulmányok 32. Ablak a világra. PTE BTK NTI Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wlislocki Henrik Szakkollégium, Pécs, 2014. 63. o.

Orsós Melinda – Pápai Boglárka (2015): Absztrakt – Múltkutatás Gilvánfán. In: Cserti Csapó Tibor (szerk.): III. Romológus konferencia – konferenciakötet, Gypsy Studies-Cigány Tanulmányok 33., PTE BTK NTI Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs, 2015. 249-250.o.

Ölbei Lívia (2013.): Az emberfényképész – Hans Gustav Edöcs kiállítása a KMKK-ban. Vas Népe Online, 2013. február 11. http://vaol.hu/kultura/az-emberfenykepesz-hans-gustav-edocs-kiallitasa-a-kmkk-ban-1519893

Papp Nóra (2005): Lesz-e cigánymúzeum? In: Élet és Irodalom 49. évfolyam, 11. szám

http://www.es.hu/kereses/szerzo/PAPP%20N%C3%93RA%20RIPORTJA

Pásztor Eszter (2012): Freskófalu projekt. http://www.bodvalenke.eu/freskofalu-projekt

Pásztor Eszter (2013): BÓDVALENKE – FRESKÓFALU. Projektleírás.

http://www.bodvalenke.eu/sites/default/files/projektleiras_hun.pdf

Prónai Csaba (2005): Előszó. Lokális cigány közösségek Gömörben. Identitásváltozatok marginalitásban. Szerkeszette: Prónai Csaba, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2005.

Prónai Csaba (2006): Egy újító utóélete – Wlislocki Henrik reneszánsza Nyugat-Európában.

http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_09/024.htm

Rásó János (2010): Helytörténeti arcképcsarnok – Csenki Sándor. Püspökladányi Hírek. XXI. évf. 19. sz. 2010. november, http://www.puspokladany.hu/phirek/phir101102.pdf

Rézműves Melinda: Roma tájház – Hodász. http://www.romatajhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=9%3Aismertet&lang=hu

Sághy Erna (2008): Cigánypolitika Magyarországon az 1950–1960-as években. Múltunk, 2008/1. 273–308. o.

Sárvári V. Zsuzsa (1985): Ízelítő a cigány népköltészetből. Kritikai Szemle,  http://adattar.vmmi.org/cikkek/13272/hid_1985_10_19.pdf

Shimpei, Ichihara (2014): A 18. századi cigányság történetének kutatása források és szakirodalom. Miskolci Egyetem.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop422b/2010-0008_kotet24_03_ichihara_shimpei_18_szazadi_ciganysag_tortenetenek_kutatasa/03_ichihara_shimpei-18_szazadi_ciganysag_tortenetenek_kutata_1_1.html

Szabó Júlia (2013): Te mikor kezdesz? Roma újságírók nyomában. Társadalmi Együttélés 2013/4. szám, http://www.tarsadalmiegyutteles.hu/id-117-tarsadalmi_egyutteles_2013_4_szam_szabo_.html

Szemes Zsuzsa (2003): Identitás – Útkeresés. Daróczi Ágnes emlékezik az újkori roma folklór mozgalomról. A Magyar Művelődési Intézet Műhelyéből. Szín 8. évf. 5. sz. (2003. november) http://epa.oszk.hu/01300/01306/00022/szin_8-5sz_identitas_10.htm

Szentesi Csaba (2007): Roma Pavilon a Velencei Biennálén. Lettre 66. szám, 2007. Ősz http://epa.oszk.hu/00000/00012/00050/szentesi.htm

Szuhay Péter (1994): A Néprajzi Múzeum cigányság történetével foglalkozó kiállításairól. In: Nemzetközi Cigány Néprajzi, Történeti, Nyelvészeti és Kulturális Konferencia. (szerk: Bódi zsuzsa), Mikszáth Kiadó, Salgótarján, 1994.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/cigany_neprajzi_tanulmanyok_1994/pages/006_szuhay_peter.htm

Szuhay Péter (2001): A Néprajzi Múzeum cigány gyűjteménye és kutatásai. In: Cigány Néprajzi Tanulmányok 10. Cigány néprajzi kutatások Közép- és Kelet-Európában. A magyarországi nemzetiségek néprajza. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 2001.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/cigany_neprajzi_tanulmanyok_2001/pages/006_a_neprajzi_muzeum_cigany_gyujtemenye.htm

Szuhay Péter (2002): Az egzotikus vadembertől a hatalom önnön legitimálásáig. Beszélő Online, 7–8. szám, 7. évfolyam. http://beszelo.c3.hu/cikkek/az-egzotikus-vadembertol-a-hatalom-onnon-legitimalasaig

Szuhay Péter (2006): A Néprajzi Múzeum roma gyűjteménye. A Kalyi Jag szakiskola születésnapi rendezvényén tartott előadás írásos változata. 2006. Napkút Kiadó online. http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_09/049.htm

Szuhay Péter (2010): Ki beszél? Cigány/roma reprezentáció a képző- és fotóművészetben. In: Feischmidt Margit (szerk.): Etnicitás: különbségteremtő társadalom. Gondolat – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010.

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/etnicitas_kulonbsegteremto_tarsadalom/pages/024_ki_beszel.htm

Szuhay Péter (2011): A (fotó)művészet szabadsága, a fényképezettek lázadása és az archiváló korlátai. In: Doboviczki Attila (szerk.): A fotó a képkorszakban. Gondolat Kiadó, 2011. http://www.commonline.hu/sites/default/files/COMMONLINE_DOCS/TAMOP_Kiadvanyok/Doboviczki%20(szerk)%20A%20foto%20a%20kepkorszakban/foto_a_kepkorszakban_html/Text/10_szuhay_peter-szerk.htm

Tóth Péter (1993): Cigányok Miskolcon a 18. század közepén, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1993, 205-215. o.

Tóth Péter (2006): A magyarországi cigányság története a feudalizmus korában. Bölcsész Konzorcium, 2006.

http://publikacio.uni-miskolc.hu/data/ME-PUB-40972/ciganyoktortenete.pdf

Vekerdi József (1982): A magyarországi cigány kutatások története. Folklór és etnográfia. 7. Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék, Debrecen, 1982.

http://mek.oszk.hu/08400/08452/08452.pdf

Villás Lajos (2013): ROMA PARLAMENT – Balázs János terem. http://www.romnet.hu/blogok/tamango/2013/01/10/roma_parlament

Zeisler Judit (2008): Ígéretes ötlet. http://c-press.hu/200803012328/belfold/zeisler-judit-igeretes-otlet.html

Zsadon Béla: Cigány háló (kézirat)

https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=zsadon+b%C3%A9la+cig%C3%A1nyh%C3%A1l%C3%B3


[1] Lásd a bevezetőben leírt dilemmákat a gyűjtemény fogalmáról és értelmezéséről!

[2] Ld. Napló rovat táblázatos anyaga a hazai cigány/roma gyűjteményekre vonatkozóan!

[3] http://romologiafolyoirat.pte.hu/?page_id=325

[4] Országos Cigány Önkormányzat, ma Országos Roma Önkormányzat

[5] http://www.frokk.hu/hirarchivum/12-divatbajottunk (letöltés: 2015. 01. 10.)

[6] A ROMAMOMA egy projekt és munkacsoport, annak az aláírásgyűjtő akciónak az elnevezése, amit kortárs roma művészek és értelmiségiek közösen kezdeményeztek, egy kortárs cigány képzőművészeti intézmény létrehozásáért. Egyik alapítója Junghaus Tímea.” Az ország hét gyűjteménye (Néprajzi Múzeum, Kecskeméti Naiv Múzeum, Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher, Magyarországi Roma Parlament, Magyar Művelődési Intézet, Nógrádi Történeti Múzeum, nem számolva a kisebb, önkormányzatokon létrehozott gyűjteményekkel) több mint négyezer műtárgyat vásárolt fel (1979 és 2005 között), ennek ellenére a roma vizuális művészet a mai napig nem tanulmányozható állandó kiállítás keretében.” – fogalmaz a petíció.

[7] Balogh Tibor, képzőművész, Csámpai Rozi, festőművész, Horváth Kálmán, festőművész, televíziós bemondó, Junghaus Tímea, független kurátor, Omara, festőművész, Vári Zsolt, festőművész

[8] „A társadalom peremén. Képek a magyarországi cigányok életéből’ című tárlat

[9] „Képek a magyarországi cigányság 20. századi történetéből. A világ létra, melyen az egyik fel, a másik le megy” című kiállítás

[10] Kortárs Roma Galéria nyílik Pesten. RomNet (2006)

http://www.romnet.hu/hirek/2006/04/06/kortars_roma_galeria_nyilik_pesten (letöltés: 2015. 01. 10.)

[11] Kortárs Roma Galéria nyílik. 2006. április 4. (letöltés: 2015. 01. 12.)

http://www.nefmi.gov.hu/kultura/2006/kortars-roma-galeria[12] Budapest, X. kerület, Gyömrői út 103.

[13] 1105/2007. (XII. 27.) Korm. határozat a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervhez kapcsolódó, a 2008-2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervről. (letöltés: 2015. 01. 12.)

[14] Oktatási és Kulturális Közlöny IV. évf., 3. szám, 2012. február 8., 313.o. http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/32/PDF/2012/3.pdf (letöltés: 2015. 01. 12.)

[15] PÁLYÁZATI ÚTMUTATÓ a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program Multifunkcionális Nemzetiségi – Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ infrastrukturális feltételeinek kialakítása című pályázati felhívásához. http://palyazat.gov.hu/doc/4313 (letöltés: 2015. 01. 10.)

[16]  http://www.pafi.hu/_pafi/palyazat.nsf/767f6c3e957e6df9c12572e7004a1842/a3db9d3aaecc84f6c1257c8b0032299e?OpenDocument (letöltés: 2015. 01. 17.)

[17] Kerékgyártó István (1938-) művészettörténész, a Magyar Művelődési Intézet munkatársa. A 2000-es évek elejéig leginkább meghatározta a cigány képzőművészetről való közbeszédet. Ő írta a magyarországi cigányok/romák kötet képzőművészeti fejezetét, 1995-ben a Rom Som világfesztivál keretén belül nemzetközi roma képzőművészeti tárlatot szervezett és rendezett.

[18] Dr. Bódi Zsuzsanna (1949 -2007) jogász, néprajzos, művelődésszervező, 1993-ban az egyik megalapítója volt a Magyar Művelődési Intézet új Nemzetiségi Osztályának, amelynek a későbbiekben munkatársa volt. A Magyar Néprajzi Társaság Cigány tagozatának titkára, a Cigány Népművészek Országos Egyesületének alapítója volt. Hiánypótló fontosságú sorozatot indított el Cigány Néprajzi tanulmányok címmel, amelyből 13 kötetet szerkesztett, és részint maga írt.

[19] Kortárs Roma Galéria nyílik Pesten. RomNet (2006) http://www.romnet.hu/hirek/2006/04/06/kortars_roma_galeria_nyilik_pesten (letöltés: 2015. 01. 12.)

[20] Művelődési és Közoktatási Minisztérium

[21] Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

[22] http://www.kulturinfo.hu/moreinfo.gcw?prgid=46769 (letöltés ideje: 2015.01.21.)

[23] Vö: Cserti Csapó Tibor: A roma, cigány népcsoportok történelemi és kulturális emlékeit gyűjtő múzeumok Nyugat- és Közép-Európában c. írásával e lapban! (Le Tikno Musée Tsigane – Franciaország)

[24] http://www.kulturinfo.hu/moreinfo.gcw?prgid=46769 (letöltés ideje: 2015.01.21.)

[25] http://www.tarsadalomkutatas.hu/multimedia/a_roma_kultura_haza.swf (letöltés: 2015. 01. 10.)

[26] http://c-press.hu/20060227768/belfold/cigany-festo-kepe-kerult-a-nemzeti-galeriaba.html (letöltés: 2015. 01. 12.)

[27] Kortárs Roma Galéria nyílik Pesten. RomNet (2006)

http://www.romnet.hu/hirek/2006/04/06/kortars_roma_galeria_nyilik_pesten (letöltés: 2015. 01. 10.)

[28] http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kecskemet/pages/a_foter/022_muveszeti.htm (letöltés: 2015. 01. 10.)

[29] Balázs János (1905–1977); Fenyvesi József (1928-2005)

[30] Erdős Kamill (1924–1962) ciganológus, etnográfus, nyelvész. Elsajátította az ún. kárpáti cigány és oláh cigány nyelvjárást, majd e témakörben nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött, így kimunkálta a hazai cigányság etnikai csoportjainak elkülönítését. Részlettanulmányai a Néprajzi Közlemények, Journal of the Gypsi Lore Society (Edinburgh), Études Tziganes és Psyché (Paris) c. folyóiratokban jelentek meg.

[31] http://www.gyulaimuzeumok.hu/cikk.php?oldal=erkelmuzeum (letöltés: 2015. 01. 17.)

[32] Több múzeum igazgatójaként kiemelkedő szerepe volt a cigány néprajzi gyűjtésekben. 1979-ben Bencsik János () kezdeményezte az Országos Cigánykutató Munkaközösség létrejöttét.

[33] Gémes Balázs (1939-2002) szekszárdi muzeológus és cigánykutató, a PTE BTK Romológia Tanszék egyik alapítója, haláláig oktatója

[34] http://www.bekesmegye.com/bekes-megye-hirek/fel-evszazados-cigany-hangfelvetelek-az-erkel-ferenc-muzeumban (letöltés: 2015. 01. 12.)

[35] Kortárs Roma Galéria nyílik Pesten. RomNet (2006) http://www.romnet.hu/hirek/2006/04/06/kortars_roma_galeria_nyilik_pesten (letöltés: 2015. 01. 10.)

[36] http://www.nogradi-muzeumok.hu/index.cgi.126.html (letöltés: 2015. 01. 19.)

[37] Balázs János 1905. november 27-én született Alsókubinban és 1977. március 18-án hunyt el Salgótarjánban. Felvidéki muzsikus cigánycsaládjával öt éves korától élt Salgótarjánban. Autodidaktaként alakította ki sajátos, semmihez sem hasonlítható képi és gondolati világát. Bár már gyermekkorában megérintette őt a festés, a rajzolás varázsa, képzőművészettel és írással kizárólagosan idős korától kezdett el foglalkozni. Balázs János abban a tíz évben, mely művészi tevékenysége számára megadatott, számtalan művet készített, szinte megszállottan festve vászonra, zsákra, fára, papírra.

[38] Balázs János festőművész képzőművészeti és irodalmi anyaga. Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján.

http://www.dornyaymuzeum.hu/kiallitas/balazs-janos-fest-m-vesz-kepz-m-veszeti-es-irodalmi-anyaga/20 (letöltés: 2015. 01. 19.)

[39] http://mindengyerek.hu/fovarosi-onkormanyzat-cigany-haz-romano-kher/ (Letöltés ideje: 2015.01.21.)

[40] A Budapest, IV. kerület Nap u. 7. szám alatt lévő, a Fővárosi Önkormányzat tulajdonát képező ingatlanban a Romano Kher közel 2000 db-os cigány képzőművészeti és néprajzi közgyűjteményét tárolja. A műtárgyak szakszerű tárolására az ingatlan nem alkalmas, zsúfolt, kis alapterületű. A megfelelő állandó hőmérséklet, a szellőzés, az állagmegóvás ilyen körülmények között lehetetlen.

http://www.ciganyhaz.hu/pics/nd/2009.evi.szakmai.program00.doc (letöltés: 2015. 01. 10.)

[41] Cigány Ház – Romano Kher Képtára 1. CD-Rom

[42] 68/2007. (VI. 28.) OGY. határozat

[43] http://www.frokk.hu/koezgyjtemeny

[44] CKKE honlapja, http://www.ckke.hu/lap1.html, (letöltés: 2015.02.10.)

[45] Erdős Kamill Cigány Múzeum Pécs. http://pecs.varosom.hu/latnivalok/muzeum/Erdos-Kamill-Cigany-Muzeum.html,(letöltés: 2015. 02. 09.)

[46] Ünnep a Rácz Aladár Közösségi Házban. Hetedhéthatár, 2009. május 15.,

http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=9368 (letöltés: 2015. 01. 10.)

[47] Ld Heindl Péter írását lapunk előző számában: Heindl Péter (2014): A Ney Lilli projekt. Romológia folyóirat. 2. évf. 4-5. sz. 2014. tavasz-nyár, PTE BTK NTI Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Romológiai Kutatóközpont, Wlislocki Henrik Szakkollégium, Pécs!

[48] http://igazgyongy-alapitvany.hu/alapitvany/ (letöltés: 2015. 01. 15.)

[49] Önfenntartóvá vált mintaprogram. Uniomedia Communications Commmunity.eu, 2013. április 22. (letöltés: 2015. 01. 10.)

[50] http://ultessfat.blogspot.hu/2012/12/igazgyongy.html (letöltés: 2015. 01. 15.)

[51] Zöldi Anna (2010): Mint a mesében. 2010.10.18. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/2749/a-mi-meseink-fuga-budapesti-epiteszeti-kozpont/ (letöltés: 2015. 01. 15.)

[52] http://www.bodvalenke.eu/freskok (letöltés: 2015. 01. 10.)

[53] http://www.bodvalenke.eu/palyazati-felhivas-festoknek (letöltés: 2015. 01. 10.)

[54] http://www.kuglerartszalon.hu/hu/node/3 (letöltés: 2015. 01. 10.)

[55] http://www.kuglerartszalon.hu/hu/node/3 (letöltés: 2015. 01. 10.)

[56] (European Roma Cultural Foundation – ERCF)

[57] http://gallery8.org/gallery8-hu (letöltés: 2015. 01. 15.)

[58] Az Európai Roma Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke. Szakterülete a kisebbségi reprezentáció, a kritikai kultúrakutatás és a kortárs művészet. 2007-ben frissen végzett művészettörténészként a Velencei Biennálé első Roma Pavilonjának kurátora volt.

[59] Kiállítások a múzeum és a levéltár szervezésében – “Az emlékezés színes álmai” és az “Alkotmány védbástyája”. 2009.09.03. http://www.jnszm.hu/?f=1&p=10&n=1052 (letöltés: 2015.02.04.)

[60] Hodász nagyközség weboldala, http://www.hodasz.hu/index.php?page=telepulesunk (letöltés: 2015. 01. 19.)

[61] http://www.romatajhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=9%3Aismertet&lang=hu (letöltés: 2015. 01. 19.)

[62] Eleki Cigány Tájház honlapja, http://elekiciganytajhaz.iwk.hu/ (letöltés: 2015. 01. 19.)

[63] A nem régen megnyílt eleki cigány tájház az országban a második! 2012. december 18.  http://elekfoto.com/2012/12/18/a-nem-regen-megnyilt-eleki-cigany-tajhaz-az-orszagban-a-masodik/ (letöltés: 2015. 01. 19.)

[64]Tájházzal a romákkal szembeni előítéletek ellen. Békés Megyei Hírlap Online, 2012. november 11.,  http://www.beol.hu/bekes/kultura/tajhazzal-a-romakkal-szembeni-eloiteletek-ellen-470324 (letöltés: 2015. 01. 19.)

[65] http://www.mtva.hu/hu/tartalomertekesites (letöltés: 2015. 01. 28.)

[66] Nyílt Társadalom Archívum

[67] http://www.osaarchivum.org/hu/rolunk (letöltés: 2015. 01. 15.)

[68] http://www.osaarchivum.org/hu/rolunk (letöltés: 2015. 01. 15.)

[69] http://osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=48&Itemid=133&lang=hu (letöltés: 2015. 01. 15.)

[70] (1939-2001), Balázs Béla-díjas magyar dokumentumfilm-rendező

[71] http://w3.osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=1152%3Athe-documentary-heritage-of-pal-schiffer&catid=89%3Anews-archive-2009&Itemid=2249&lang=hu (letöltés: 2015. 01. 15.)

[72] http://osaarchivum.org/db/fa/356(2).htm (letöltés: 2015. 01. 15.)

[73] HU OSA 356 Fond 356 Personal Papers of Pál Schiffer (letöltés: 2015. 01. 15.)

http://osaarchivum.org/db/fa/356(2).htm (letöltés: 2015. 01. 15.)

[74] http://osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=67&Itemid=60&lang=hu (letöltés: 2015. 01. 15.)

[75] www.verzio.org (letöltés: 2015. 03. 04.)

[76] http://www.docuart.hu/docuart/hu/bevezeto (letöltés: 2015. 03. 04.)

[77] http://www.docuart.hu/docuart/hu/adatbazis (letöltés: 2015. 03. 04.)

[78] 2012. márciusi adat

[79] http://www.docuart.hu/docuart/hu/filmgyujtemeny (letöltés: 2015. 03. 04.)

[80] http://film.elte.hu/blog/2014/03/11/dokuart-vetitesek/ (letöltés: 2015. 03. 04.)

[81] http://www.romakepmuhely.hu/ (letöltés: 2015. 03. 04.)

[82] http://www.romakepmuhely.hu/ (letöltés: 2015. 03. 04.)

[83] Újpesten élő lokálpatrióta operatőr, aki az újpesti roma kisebbségi önkormányzat képviselőtestületének is tagja. Újpest cigányairól készített fényképeket.

[84] Lásd Molnár István Gábor: Régi Újpest cigányai c. írását a lapban!

[85] Az újpesti cigányság történeti kutatása. RomNet, 2005. november 20    http://www.romnet.hu/hirek/2005/11/20/az_ujpesti_ciganysag_torteneti_kutatasa (letöltés: 2015. 01. 14.)

[86] Húsz fotóalbum szerzője, számos további kötet kiadásában működött közre. Nagy számban készített óriásplakátokat, katalógusokat, honlapokat, szórólapokat, plakátokat, naptárakat és képeslapokat.

Művészeti tevékenysége mellett elsősorban az ipari és reklámfotóra, valamint táj- és városképekre, panorámákra specializálódott. Díjak: 1994. „Fiatal Magyar Fotó 90 után”; 1995. „Pécsi József” ösztöndíj; 1999. ArtsLink USA ösztöndíj; 2001, 2003. Fotóbiennálé, különdíj

[87] A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége (1957-1961) fennállása alatt vidéki kiszállásokat szervezett, amelyek célja a szervezett adatgyűjtés volt egy tervezett felsőbb szintű, a cigányság helyzetének rendezésére irányuló pártállásfoglalás előkészítéséhez. E vidéki kiszállások alkalmával fotósorozatokat is készítettek a helyi cigánytelepekről, amelyeket fotóalbumba rendeztek. Ennek célja a Nemzetiségi Osztály tájékoztatása volt a szövetség munkájáról. A fotódokumentáció egy része László Mária hagyatékával a Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményébe került.

[88]Simonovits István az Egészségügyi Minisztérium miniszterhelyettese volt 1953-57-ig. http://www.tortenelmitar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=5818&catid=86:s&Itemid=67&lang=hu (letöltés: 2015.03.18.)

[89] Paradise Lost. The first roma pavilion. La Biennale de Venezia, 2007. Ed. by Junghaus Tímea and Katalin Székely.  Open Society Institute. ISBN 978-3-7913-6145-1 letölthető: http://www.opensocietyfoundations.org/sites/default/files/paradise_20090615.pdf

[90] http://www.opensocietyfoundations.org/reports/paradise-lost-first-roma-pavilion-venice-biennale

[91] Daróczi Ágnes – Karsai Zsigmond (szerk.): Autodidakta Cigány Képzőművészek Országos Kiállítása. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1979.

[92] A társadalom peremén (képek a magyarországi cigányok életéből) c. kiállítás. 1989. Néprajzi Múzeum

[93]Edőcs János – Hans Gustav Edöcs (1924-2003) osztrák-magyar fotóművész.

[94] Hans Gusztáv Edőcs: Sorsok az arcok tükrében című fotókiállítás, Néprajzi Múzeum, 1989.

[95] 1989-es „hármas kiállítás”

[96] Daróczi Ágnes – Kerékgyártó István (szerk.): Autodidakta Cigány Képzőművészek II. Országos Kiállítása. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1989.

[97] Kerékgyártó István-Daróczi Ágnes (szerk.): Roma Képzőművészek III. Országos Kiállítása. Magyar Művelődési Intézet, Szentendre, 2000.

[98] Szuhay Péter (szerk.): A társadalom peremén – Képek a magyarországi cigányok életéből. Válogatás a Néprajzi Múzeum archiv felvételeiből. Néprajzi Múzeum – Cigány Szociális Művelődési és Módszertani Központ, Romano Kher, Cigányház, Budapest, 1989.

[99] Szuhay Péter – Barati Antónia: Képek a magyarországi cigányság 20. századi történetéből. „A világ létra, melyen az egyik fel, a másik le megy.” Pictures of the History of Gypsies in Hungary in the 20th Century.World is a ladder, which some go up, some go down.” , Budapest, 1993.

[100] Cigány kép, roma-kép: a Néprajzi Múzeum “Romák Közép- és Kelet-Európában” című nemzetközi kiállításának képeskönyve. Szerkesztette: Szuhay Péter, Néprajzi Múzeum. Budapest, 1998.

http://www.neprajz.hu/bolt.php?menu2=36&kiadvany_tipus_id=3 (letöltés: 2015. 01. 14.)

[101] http://beatlemania.vidlify.net/en/video/T-om4k5seys/Rom%C3%A1k-K%C3%B6z%C3%A9p-%C3%A9s-Kelet-Eur%C3%B3p%C3%A1ban (letöltés: 2015. 01. 28.)

[102] Szakmai beszámoló. 2011. http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:EHEaP5t-lj4J:www.mng.hu/content/docs/informacio/szakmai_beszamolo.doc+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu (letöltés: 2015. 01. 31.)

[103] AZ EMLÉKEZÉS SZINES ÁLMAI – A magyarországi kortárs cigány képzőművészek reprezentatív tárlata. Szuhay Péter (szerk.), Enigart Könyvkiadó, 2007.

[104] Képek, cigányok, cigány-képek. EU 2011.hu, Az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége honlapja. 2011. február 9. http://www.eu2011.hu/hu/hir/kepek-ciganyok-cigany-kepek (letöltés: 2015. 02. 06)

[105] Gitanos d’Hongria: De l’home exòtic al ciutadà = Gitanos de Hungría: Del hombre exótico al ciudadano = Képek, cigányok, cigányképek: Az európai vadembertől az öntudatos állampolgárig / [coord. Robert Martínez Canet]. – Valencia : Museu Valenciá d’Etnologia, 2011. – 189 p. : ill. ; 22 cm

[106] http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=136 (letöltés: 2015. 02. 06)

[107] http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=153 (letöltés: 2015. 02. 06.)

[108] Katarína Hallonová, Nagy Krisztina, Szuhay Péter valamint Jakab Magda, Kerék Eszter, Szojka Emese (2014): Megvetés és önbecsülés. / Dispossession and Self-Respect. Igaz történet Üstfoltozóról, Drótostótról, Teknőscigányról / The True Story of Braziers, Pot Menders, and Trough Carvers.  Kiállítási vezető, Néprajzi Múzeum, Budapest, 2014., 80 oldal

[109] http://www.neprajz.hu/bolt.php?menu2=36&kiadvany_tipus_id=3 (letöltés: 2015. 03. 06.)

[110] Megnyílt a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont. MTI, HVG.hu, 2004. április 15. http://hvg.hu/kultura/0000000000556FD8 (letöltés: 2015. 02. 06)

[111] http://www.hdke.hu/kiallitas/allando-kiallitas (letöltés: 2015. 02. 06)

[112] Vö: Cserti Csapó Tibor: A roma, cigány népcsoportok történelemi és kulturális emlékeit gyűjtő múzeumok Nyugat- és Közép-Európában c. írásával e lapban! (Dokumentations- und Kulturzentrum Deutscher Sinti und Roma – Német Szinti és Roma Dokumentációs és Kulturális Központ – Heidelberg)

[113] http://www.hdke.hu/kiallitas/idoszaki-kiallitas/roma-holokauszt-es-rasszizmus-mai-europaban (letöltés: 2015. 02. 06)

[114] http://www.hdke.hu/kiallitas/idoszaki-kiallitas/pharrajimos-emlekezete (letöltés: 2015. 02. 06)